A menetrend szerint szombaton délután számlálják össze az SPD tagságának szavazatait. Így kora estére már eldől, 2005-2009 után ismét nagykoalíció irányítja-e Németországot. A végeredmény tudatában vasárnap délután rendkívüli elnökségi ülést tart az SPD a berlini Willy Brandt Házban.
Sigmar Gabriel pártelnök és a szociáldemokraták többi vezető személyisége nem is mer kiindulni a negatív forgatókönyvből, nevezetesen a hosszú hetek után tető alá hozott nagykoalíciós szerződés elutasításából.
Ha ugyanis az SPD bázisa nemet mondana, az szökőárat idéző következményekkel járna nemcsak a szociáldemokrata párton belül, hanem a német belpolitikában is, s ez a teljes Európai Unióra is kihatna.
Mint a Spiegel internetes kiadásán megjegyezte, azért sem beszélnek politikusok nyíltan a koalíciós szerződés esetleges elutasításáról, mert ezzel sem akarják befolyásolni a voksolás menetét. Ha azonban mégis bekövetkezne a legrosszabbik verzió, akkor csekély mozgástere marad az elnöknek.
Az egyik forgatókönyv szerint új kormány alakul vagy a kereszténydemokraták és a Zöldek, vagy a szociáldemokraták, a Zöldek és a Balpárt között. Joachim Gauck elnök kezébe kerül a döntés, aki mindenképpen el akarja kerülni az új választás kiírását, ezért egyik variációt sem utasítaná el. Nehéz megítélni, hogy van-e reális esély bármelyik lehetőségre.
Mind a CDU, mind a Zöldek részéről vannak olyan képviselők, akik támogatnák a fekete-zöld koalíciót, de akadnak olyanok is, akik mereven ellenzik ezt. A CSU és a környezetvédők ideológiája eleve különbözik, másrészt a Zöldeknél tisztújítás zajlik, s ilyen helyzetben nem biztos, hogy a párt hosszabb távú érdekeit szolgálná a koalíciós szerepvállalás.
Ha a CDU és a Zöldek koalíciója nem jönne létre, akkor az SPD-n a sor, hogy nyilatkozzon, megkísérli-e a három párti koalíció életre hívását. Erre még kisebb az esély, mert egyik pártban sem annyira egyöntetű a lelkesedés az együttműködés iránt.
A Bundestagnak kell megválasztania az új kancellár személyét. Ha a második szavazási körben sem kapja meg a kellő többséget, az államfőnek kell döntenie. Elvileg határozhat a kisebbségi kormány kinevezése mellett, de elrendelheti a parlament feloszlatását.
Tegyük fel, hogy Joachim Gauck egy Angela Merkel-vezette kisebbségi kormánynak szavazna bizalmat. Ez esetben sem valószínű, hogy a kormány hosszú életű lenne: csekély az esélye annak, hogy túlélné a bizalmi szavazást. Ez esetben az elnöknek nem lenne más választása, fel kell oszlatnia a parlamentet.
Az is a kisebbségi kormány ellen szól, hogy Angela Merkel már a szeptember 22-én megrendezett választás előtt jelezte, hazájának stabil kormányra van szüksége, ezért mindenképpen olyan kormányt szeretne, amely biztos parlamenti többségre számíthat.
A kisebbségi kabinet okozta bizonytalanság az Európai Unió sorsára is negatív hatást gyakorolhat, ami különösen aggasztó lenne a május végén megrendezendő európai parlamenti választás közeledtével. Ezért egész Európa lélegzetvisszafojtva várja az SPD-tagság szavazásának eredményét.
