;

demokrácia;alaptörvény;Kolláth György;

„Erőm is, dolgom is van még, konok jászkun fafejnek mondanak” FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

- A közpolitika bohócai félik a valódi erőt

A hatalmon lévők majomszeretettel, értő rendszerszemlélet nélkül öntik a közpénzt kedvenc passziójukba, a fociba. Nincsenek józan arányok, mérlegek és számadások, fontossági sorrendek, hiteles eredmények se a sporton belül, se azon kívül - állítja Kolláth György. A pergő nyelvű, híresen szellemes alkotmányjogász szenvedélyes sportrajongó, szerinte a mai magyar foci az öncélú, önámító, önkényeskedő politizálás hű tükre.

- Tíz évvel ezelőtt napi 14 órát dolgozott. Három éve már "csak" 10-et. Hol tart ma?
- Mostanra a korábbi bruttó 12-14 óra átlagban nettó 8-ra szelídült. Télen inkább 9-10, nyáron a Balaton mellett 4-5 óra, ha a vízparti jogi okoskodást is hozzászámítom. A nettó minőségi munkát jelent, ha tyúkper vagy etikátlan kérés érkezik, passzolok. Vonzanak a világ klasszikus jogelvei, ezekről olvasok, előadok és írok: hátha egyszer itthon is beérnek.

- Papírforma szerint nyugdíjas. Tanít még?
- Igen, s nem pusztán alkotmányjogot, hanem időnként általános, média- és sportjogot is. Csillogó szemű, jó humorú diákokat oktatok interaktív módon, a frissességet tőlük átvéve.

- Működik-e az ügyvédi irodája, s ha igen, mivel foglalkoznak?
- Inkább csak vegetál. Nehéz az utolsó szalmaszálba kapaszkodó ügyfélnek korrekt prognózist mondani, amikor ki vagyunk szolgáltatva jogon túli erőknek. Nem adtam fel, mert ez ártana a csapatnak is, akikkel együtt dolgozom, és mert a vereségnek még a látszata is elfogadhatatlan. Jogi képviselet helyett a jogállami rekonstrukció kérdésein dolgozom. Képletesen szólva azon: hogyan megy majd vissza Erős Pista a tubusba. Menni fog!

- Szerette a közszereplést, az utóbbi időben azonban ritkábban látni. Miért?
- Az okkult pártmédia nem hív, oda nem is mennék. Tilos naív maflát játszani a szólás öröméért ott, ahol hazudnak és manipulálnak. Zuhan a jogi nyilatkozatok színvonala, szakmányban hintenek populáris féligazságokat közlönyt sem ismerő szómanók. A kevesebb hatásában néha több, érettebb. Ezért újabban sokat írok, honlapom míves találkozási pont a miértekre kíváncsiaknak.

- Két válás után, élete delén újból párra lelt. "Györgyike Hódmezővásárhelyen él. Ő egy etikus, diplomatikus, romantikus patikus. Dolgozunk azon, hogy ebből házasság legyen" - mondta tíz éve. Gratulálhatok?
- Nem jutott el hozzánk a házasságbarát kormány alkotmányos tétele, megkerülhetetlen ajánlata. Nagy igénybevétellel küszködünk mindketten, de Györgyivel az élet nem munka, ha nem is mindig szórakozás. Unalomba most se fullad a közös lét, sok humorral, igaz barátokkal kompenzálunk.

- A baráti köre egynemű? Ha nem, hogyan hidalják át a nézetkülönbségeket?
- A polarizáltság ma már szinte mindenütt, a diákok közt is megfigyelhető. Egyszerű, pátoszmentes, józan érvelés, egymás valós tisztelete, megszolgált bizalom, morális bátorság kell ahhoz, hogy az eltérő véleményen lévők utat találjanak egymáshoz. Barátaim élő szívdonorok, sportos karakterek, akiknek a fair play nem holmi szotyolázás unalmas focimeccseken.

- "Csóró családba születtem, egyszer ettünk húst hetente, ételt ki nem dobtunk, és megpróbáltuk derűvel szemlélni a hétköznapokat" - ezek is az ön szavai. Úgy látom, a derűje változatlan.
- Édesanyám öröksége, a humorérzék máig sokat segít, valójában ez tart formában. Pár poénom közszájon forog, illetve bejárja az internetet. "Működik az eszement törvénygyár: a mai helyzethez az lenne méltó, ha a parlament főkapuját őrző két oroszlán üvöltene be végszavazáskor". Vagy: "A szocialista állam(jog) üzenete az volt: a legfőbb érték az ember. Az orbáni alaptörvényé meg ez: a legfőbb ember az érték".

- Annak idején támogatta, hogy új alkotmányunk legyen. Milyennek tartja az azóta megszületett alaptörvényt?
- Az alaptörvény egy despota pátense, amelyben az írott és a valóságbeli jog olyan távol esik egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől (netán Felcsúttól). Komoly elemző látta a személyi kockázatot. Demokráciában a választott politikus van értünk, és nem fordítva, őt kell korlátozni a mi jogaink, szabadságunk érdekében, s nem fordítva. Dermesztő, hogy az alkotmányjogi tótágas milyen végtelenül primitív módon, alázat és hozzáértés nélkül nyomul és virít.

- Szenvedélyes sportrajongó, akár a miniszterelnök. Mi a véleménye arról, ami a sport, elsősorban a foci támogatása körül folyik?
- Nagyon kellene az országnak egy valódi sikerágazat és a sport az lehetne. Ugyanakkor riasztó, ahogy a csúcson öntik a közpénzt kedvenc passziójukba, a fociba - majomszeretettel, értő rendszerszemlélet nélkül. Nincsenek józan arányok, tisztességes előfeltételek, mérlegek és számadások, fontossági sorrendek, hiteles eredmények - se a sporton belül, se azon kívül. Pofára, kivételezésekkel, feudális módon megy a döntéshozatal. Álságos médiakép és hazug légkör takarja el a nemzetközi lemaradásokat a futballban is. A foci hű tükre mindannak, ami az öncélú, önámító, önkényeskedő politizálás bűne és sara.

- Mindinkább elharapódzik a félelem légköre az országban. Ön sose fél?
- Sosem félek, ahhoz párbajképes ellenfél kellene. Nem vívok szellemi csatát fegyvertelenekkel, sportból nem ellenségeskedem. Életelvem is páncél: tisztességes jogász tán elítéli, de nem gyűlöli a másik embert. Akkor sem, ha helyteleníti elveit, viselkedését.

- Egyre jobban érzékelhető az agresszió a kommunikációban, a tettekben, a hétköznapi súrlódásokban. Ön szerint megállítható ez a folyamat?
- Sajnos, nem a freudi értelemben vett, a létfenntartáshoz szükséges, magunk és érdekeink megvédését segítő pozitív erő, düh tapasztalható. Nem a belső feszültség levezetéséről, hanem olyan erőszakos akciókról van szó, amelyek a gyengébbek, az elesettek ellen irányulnak. Művi macsóság ez, arrogancia. Kíméletlenség, gátlástalanság, durva lekezelés sugárzik fentről lefelé: a politika ormairól a kocsmák szintjéig és színvonalán. A bornírt hataloméhségnek mára sikerült a bizakodó, derűs Magyarországból acsarkodó, megosztott, mindent közönyösen lesajnáló országot kreálni. Őrültek irányítják, megszállottak szépítgetik ezt a bolondok házát… Normalizáló fordulat fölülről kezdődhetne, hiszen a baj is onnan terjedt szét. Lélektanilag talán ez lesz a következő választás fő kihívása.

- Általános a kirekesztés. Ideális esetben vajon visszaállítható a társadalom élhető állapota?
- Persze hogy igen, bármilyen nehéznek tűnik. Mi kell hozzá? Morálisan, nyilvánosan oda besorolni a kirekesztőt, ahová való. Egyébként ideális eset tán soha, vagy jó sokára lesz, mivel a piacgazdasági társadalom erősen rétegződik. A totálisan egységes ország, nemzet illúzió, de visszajöhet a rendszerváltó elv: a hatalom, a többség soha nem lehet eléggé előzékeny a hátrányos helyzetűekkel, a kisebbségekkel. És egyetérthetünk legalább az európai minimumokban: a szolgáló állam hatalommegosztásában és az emberi jogok, főként az emberi méltóság betartásában.

- Mi zavarja leginkább a mai közéletben?
- 13+1 találatos szelvényt is kitölthetnék… De elég csak három morzsa: az oltári hamisság és ellenségesség, a beszámíthatatlansággal vetekedő kiszámíthatatlanság, és a hétköznapok bunkóságai.

- Milyennek látja a magyar társadalmat?
- Kétségbeesettnek és lefojtottnak, lassan robbanás közelinek. Ha a többség veszítenivalója elporlad vagy elmutyizható, akkor borul az egykori békés közmegegyezés. A kardcsörtetés, a náci kilengések tovább hergelik a megalázottakat és megrövidítetteket. A demokratikus tömörülések ténykedése sem túl reményt keltő. Idegenkednek a markáns kiállástól, s megnyilvánulásaikból hiányoznak azok a garanciák, amelyek azt üzennék: szolgálni fognak uralkodás helyett; helyre áll a normalitás; az új parlament és kormány békén fogja hagyni Európát, a gazdaság rendjét, a polgárok jogait és viszonyait.

- Nem kereste meg senki, hogy politizáljon az ő színeikben?
- 2004 óta már nem. Kár a benzinért, nincs az a nívóesés, ami vállalható volna brancsbeliként. Az elvek embere vagyok, és a hozzám hasonlók független, pártsemleges tisztségre is esélytelenek. Jókat teázunk viszont néhány igazi demokratával, szívből gratulálunk is, ha van mihez.

- Mit gondol, tiszta választás lesz jövőre?
- Nem lesz. Csak a mesében gyűri le Szent György a hétfejű sárkányt. A bajai történés csupán szelíd előjátéka a nagy színdarabnak, noha ott alkalmasint a manipulációt is megmanipulálták. Teket Melinda pedig - mások alantas húzásai miatt - ebihal volt a barrakudák között. Hamis győzelmi illúzió és kisszerű megosztottság gyenge hadtáppal - jövő áprilisban ez áll majd szemben a csata normáit váltogató, állig felfegyverzett különítménnyel, mely reguláris. illetve partizán módszerekkel egyaránt harcol.

- "Szerintem az az ember, aki majd egyenesbe hozza, rendbe teszi a dolgokat, már itt él közöttünk, csak még nem tudjuk, hogy hívják" - mondta 2010 augusztusában.
- Időszerűbb a dolog, mint három éve, mert a szituáció megköveteli, hogy színre lépjen a magyar Mucius Scaevola. Hamletet idézve: "készen lenni, ez a legfőbb". Az ember, akire várunk, nem a népboltból érkezik, és nem kér 15-20 évet magának. Arcéle adott - fő feladata, hogy oldja a feszültséget. Például így: legyen béke, legyen kölcsön, de akkor se lesz békekölcsön.

- 67 éves. Megtehetné, hogy lehúzza a rolót, tudomást sem vesz a körülöttünk lévő világról. Nem tud vagy nem akar kiszállni?
- A 66,5 évből a 27 százalékos áfa tán visszaigényelhető. Erőm is, dolgom is van még, konok jászkun fafejnek mondanak. Optimista nem vagyok, de tétlen sem. Akkor is fölemelem a szavam, ha nem engem bántanak. Képébe nevetek az eszement hittérítőknek, terjesztem, hogy a közpolitika bohócai félik a valódi erőt, tehetetlenek az erkölcsi kiállással szemben. Terveimben stratégiai törvényszerkesztői munka éppúgy szerepel, mint Bálint fiam remek pályájának támogatása, meg hogy legyen jó kétkezes fonákom a teniszben.

Pénzt kaptak a tüntetők 2006-ban - mondta a bíróságon Lapid Lajos. A budapesti rendőrfőkapitány akkori helyettese szerint az alaptarifa 5 ezer forint volt, de a rendbontók akár 100 ezer forintot is kaphattak, igaz, ezt nem tudja bizonyítani. Lapid szerint a tévészékházat 2006 őszén megostromló tömeg a Parlamentet akarta elfoglalni.