Bizonyára még sokan emlékeznek Benjamin Netanjahu beszédére, amikor az izraeli kormányfő tavaly márciusban, Washingtonban a legnagyobb Izrael-barát amerikai lobbiszervezet, az AIPAC kongresszusán felszólította a nemzetközi közösséget: ismerje el tényként, hogy Irán atomfegyvert akar előállítani.
Netanjahu akkor azt mondta: "megdöbbentő módon egyesek nem hajlandók elismerni, hogy Irán célja atomfegyverek kifejlesztése.
Tudjuk, Irán azt hangoztatja, hogy urándúsítása az orvosi kutatás fejlesztésére szolgál. Persze, biztos" - mondta a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy Izrael fenntartja a jogot önmaga megvédésére.
Úgy fogalmazott, országa minden lehetőséget fenntart magának. "Sohasem fogom kockára tenni Izrael biztonságát", szögezte le.
Netanjahu ez alkalommal mondta, "ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy is jár és hápog is, akkor mi az? Talált: az egy kacsa. Ideje, hogy a világ is elkezdje nevén nevezni a nukleáris programot."
Azóta annyi változott, hogy a világ ma már belátja, ha nem tesz valamit ellene, akkor Teherán előbb-utóbb valóban nukleáris fegyverre tesz szert.
Ennek megakadályozásáért októberben újraindultak a tárgyalások az iráni nukleáris program hat nemzetközi közvetítője (Oroszország, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Németország) több pontban megegyezett az új teheráni vezetéssel, az is elhangzott már, hogy a jövő heti tárgyalási fordulón akár megállapodás is születhet.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter orosz újságíróknak a hét végén úgy nyilatkozott, hogy "a közös pontokat megállapítottuk és nem maradt semmilyen elvi nézeteltérés a megoldásra váró kérdéseket illetően".
Állította: hatoknak meg kell szüntetniük az Iránnal szembeni vádakat az atomsorompó-rendszer megsértését illetően.
Az évszázad átverése?
Izrael fenntartásokkal figyeli a tárgyalásokat, Jeruzsálem pedig nem változtat azon az álláspontján, mely szerint a kemény büntető intézkedésekkel párosuló hiteles katonai fenyegetés jelenti az egyetlen békés lehetőséget Irán feltartóztatására.
Úgy vélik, nem szabad a szankciókat megszűntetni, a nyitni és engedni hajlandó Haszan Rohani új iráni elnök "báránybőrbe bújt farkas", akinek valódi célja nem a megállapodás, hanem az, hogy véget vessen az iszlám köztársaságot sújtó nemzetközi szankcióknak, miközben változatlanul folytatja országa atomprogramját.
Többek között az iráni kérdés miatt repedezik a több évtizedes amerikai-izraeli különleges partnerség, az izraeliek bizalma megrendült úgy Washingtonban, mint Barack Obama elnökben.
Évek óta nem titok, hogy a Netanjahu-Obama együttműködés nem zavartalan, nem véletlen, hogy az amerikai elnök csak második mandátuma idején látogatott el Izraelbe.
Az atomkérdésben is ellentétes álláspontot képviselnek. Obama hangsúlyozta ugyan, hogy Amerika nem akarja, hogy Iránnak atomfegyvere legyen, mert az destabilizálná a régiót és atomfegyverkezési versenyt indítana el az amúgy is gyúlékony térségben, de a katonai megoldást nem tartja a legmegfelelőbbnek.
Álláspontja szerint azt kell elérni, hogy az érintett ország maga hozzon döntést a program leállításáról, mert a katonai megoldások mindig "zűrzavarosak," és sohasem tökéletesek annak szavatolására, hogy az érintett országok a jövőben ne törekedjenek még intenzívebben a nukleáris fegyver megszerzésére.
Netanjahu azonban nem bízik a megegyezésben, abban, hogy Irán önként feladja, az évszázad átverésének tartja a körvonalazódó megállapodást, és továbbra is azt hirdeti - szükség esetén Izrael egyedül is lép, nem kockáztatja népe és országa biztonságát.
Rossz üzletnek tartja a körvonalazódó megállapodást. A miniszterelnökhöz hasonlóan Izrael lakossága is elsősorban az iráni atomtól tart, háttérbe szorul már a lakosság szemében is a palesztinokkal való kiegyezés és a John Kerry amerikai külügyminiszter közvetítésével újraindult béketárgyalások fontossága.
A tavaszi választási kampányban is központi téma volt az iráni atom, Netanjahu nagyfokú támogatottságát is az akkor képviselt álláspontjának köszönheti.
Amerika nyomdokain Oroszország
Washington pozíciói láthatólag megrendültek a Közel-Keleten. Már nem csak az izraeliek szemében nem jelenti a térségbeli stabilitás garanciáját, több arab ország is elkezdte újraépíteni kapcsolatait Moszkvával.
A szíriai válság kapcsán megromlott az amerikai-szaúdi ugyancsak "különleges" kapcsolat, az olajkirályság nem tudja megbocsátani Amerikának, hogy végül nem élt a katonai beavatkozás lehetőségével.
Ugyancsak ezért neheztel Washingtonra az Egyesült Arab Emírségek és Katar is, de az új egyiptomi vezetés látványosan nyitott Oroszország felé.
Szíria és a Hezbollah uralta Libanon egyhamar nem felejti el a szír lázadók melletti kiállást, Izrael pedig azt szűrte le a történtekből, hogy nem számíthat az amerikai katonai segítségre.
A szíriai és egyiptomi válság keltette bizonytalanság és zűrzavar hónapjaiban, mind a szaúdi, mind az izraeli vezetés tárgyalt Moszkvával, Egyiptom látványosan kezdett arrafelé kacsingatni.
Amerikának azt kell látnia, hogy bizony az önmagát következetesen és tudatosan újraépítő és újrapozícionáló Oroszország teret nyert, az oroszok bizony már ott vannak a közel-keleti spájzban.
A megrendült bizalom számokban
Több felmérés is napvilágot látott a múlt héten Izraelben. A közszolgálati rádió megbízásából készült kutatás szerint az izraeliek 55 százaléka nem bízik abban, hogy Amerika az iráni nukleáris programról folytatott tárgyalásokon gondoskodna a zsidó állambiztonságáról és mindössze 31 százalék gondolja úgy, hogy Izrael lakossága változatlanul számíthat Washingtonra az iráni atomfenyegetés kérdésében is.
Az izraeliek bizalmatlanok voltak azon kérdést illetően is, hogy Benjámin Netanjahu miniszterelnök megbízható képet kapott-e az Egyesült Államoktól az Iránnal folytatott tárgyalásokról.
A megkérdezettek 42 százaléka szerint az amerikai kormányzat nem adott pontos tájékoztatást és csak 25 százalék hitte ennek ellenkezőjét.
A lakosság többsége egyetért azzal, hogy Netanjahu miniszterelnök bírálja a formálódó egyezményt Iránnal,: 40 százalék jogosnak és megfelelő mértékűnek tartja a kritikát, 22 százalék indokoltnak vélte ugyan, de túlzónak tartja, míg 30 százalék bizonytalan volt ebben a kérdésben.
A Jiszráél Hajóm (Izrael Ma) című újság által megrendelt és bemutatott közvélemény kutatás az Izrael Irán politikájáról alkotott lakossági vélekedést mérte.
Az adatok azt mutatják, hogy az izraeliek helyesnek vélik országuk Iránnal szembeni politikáját, 65,5 százalék gondolja úgy, hogy szükség esetén - ha másképp nem lehet megakadályozni az iráni nukleáris fegyver megteremtését - Izrael akár egyedül is fellépjen az iszlám köztársaság ellen, bár ezt a lépést a lakosság több mint ötöde ellenzi.
A nagy többség, 84 százalék nem hisz abban, hogy Teherán a tárgyalások hatására felhagy atomfegyverprogramjának végrehajtásával, és mindössze 6,6 százalék ad hitelt az iráni szavaknak.
Mintegy 68,8 százalék szerint a hadsereg képes egyedül is megtámadni a perzsa államot, és bizonyosak benne, hogy az ország hadereje egyedül is sikeresen leszámolhat az iráni nukleáris létesítményekkel.
A többség, 52,5 százalék támogatja a miniszterelnököt a megállapodásról Amerikával folytatott vitában. Szintén a többség, 52,4 százalék gondolja, hogy ha rossz egyezmény születik, és Irán folytatja a nukleáris fegyverkezést, akkor Izraelnek támadnia kell akár egyedül is, 26,8 százalék szerint ez a lépés nem lenne helyes.
Az izraeli népszerűségi listát toronymagasan vezeti Benjamin Netanjahu, 45,1 százalék gondolja úgy, hogy ő a legalkalmasabb az ország vezetésére.
Seli Jahimovics, az ellenzéki szociáldemokrata Munkapárt vezetője messze leszakadva, 10 százalékos támogatottsággal a második.
A jobboldali nacionalista Naftali Bennet hét százalékot kapott, a régi-új külügyminiszter, a radikális Avigdor Liberman 5,4-et, a palesztinokkal folytatott béketárgyalásokat vezető centrista Cipi Livni pedig 3,8 százalékot ért el.
A januári választások meglepetésemberét, a másodikként befutó, centrista Jes Atid elnökét, Jair Lapid jelenlegi pénzügyminisztert már csak 2,6 százalék tartja a legmegfelelőbb miniszterelnöknek.
Csapat nélkül maradt Abbász
Benyújtotta lemondását az Izraellel béketárgyalásokat folytató palesztin politikusok delegációjának minden tagja. Döntésüket azzal indokolták, hogy a tárgyalásokon nincs előrehaladás.
Mahmúd Abbász palesztin elnök ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a béketárgyalások mindenképpen folytatódnak, azonban újrafelvételük minimum egy hetet követel.
"Vagy meggyőzzük őket arról, hogy vissza kell térniük és velük folytatjuk a munkát, vagy pedig új delegációt alakítunk ki" - szögezte le a palesztin vezető.
Felhőoszlop a Pokol kapujában
Tavaly ilyenkor zajlott az úgynevezett Felhőoszlop hadművelet, amelyet november 14-én indított el az izraeli légierő a gázai Hamász célpontok ellen.
A katonai akcióval a térségből induló rakétatámadások megszüntetését célozták, ugyanis 12 év alatt 12 ezer rakétát lőttek ki Izraelre palesztin szélsőségesek, tavaly pedig új lendületet kapott a gázai övezetből irányított terror.
A hadművelet elkezdése előtti napon 132 rakéta hullott Dél-Izraelre, az év elejétől 768, ellehetetlenítve az életet az övezetben.
Ezért újította fel az izraeli vezetés a célzott csapások gyakorlatát, likvidálva a Hamász katonai szárnya, az Ezzeddín al-Kasszám Brigádok parancsnokát, Ahmed al-Dzsabarit, aki régóta vezette az Izrael által legkeresettebb személyek listáját, mint számtalan terrortámadás felelőse.
Dzsbari meggyilkolását nyílt hadüzenetnek tekintette a Hamász, és bejelentette, hogy Jeruzsálem ezzel megnyitotta a Pokol kapuit.
A Felhőoszlop hadművelet során a keresett terroristákat próbálta likvidálni az izraeli hadsereg, illetve megsemmisíteni a gázai kilövőállomásokat és a fegyverlerakatokat.
A 2008-as Öntött ólom hadművelet óta a Felhőoszlop volt a legerősebb izraeli válasz a gázai övezetből jövő terrorra, Dzsabari pedig a legmagasabb rangú megölt Hamász-vezető.
Az oda-vissza rakétatámadásban a Hamász által hagyományosan használt Kaszám rakéták mellett megjelentek a nagyteljesítményű, iráni gyártmányú Fadzsr-5 rakéták, amelyek Tel-Aviv déli elővárosát is elérték.
Az izraeli hadsereg kilátásba helyezte a szárazföldi bevonulást Gázába, ami azonban elmaradt. Hillary Clinton amerikai és Kamel Amr egyiptomi külügyminiszter közbenjárásával, november 21-én tűzszünet lépett hatályba, amit mindkét fél győzelemként emlegetett. Azóta a gázai övezetből érkező rakétatámadások szinte teljesen megszűntek.
A megállapodás alternatívája a háború
Meglepetésszerűn nyilvánosság elé lépett múlt héten Hasszán Naszralla, a libanoni síita terrorszervezet, a Hezbollah vezetője.
A nyilvánosságot általában kerülő vezér arra figyelmeztette a világot, hogy amennyiben nem jutnak megegyezésre Iránnal az atomprogramról, háború veszélyezteti a Közel-Keletet.
"Mi az Iránnal kötött megállapodás alternatívája? Az alternatíva egy, az egész régióra kiterjedő háború" - üzente internetes közleményében.
Naszralla bírálta az "Izraellel szolidáris"arab országokat is, mert álláspontja szerint aki Irán politikája ellen van, az nyilvánvalóan Izraelt támogatja.
"Izraelnek nincs szüksége semmilyen egyezményre, ami megelőzhetné a háborút e térségben. Nagyon sajnálom, hogy egyes arab országok Izrael oldalára álltak" - mondta.