Spanyolország az 1990-es években - a Schengeni Egyezmény 1995-ös életbelépését követően, a belső határellenőrzés megszüntetésekor - kényszerült rá arra, hogy kerítéssel vegye körül a Gibraltári-szoros túlpartján, az afrikai kontinensen fekvő, Marokkó területébe beékelődő két enklávéját, Ceutát és Melillát.
Az Európai Unió támogatta a határvédelem megerősítését. Ceuta mintegy 12 kilométerre fekszik a spanyol partoktól, Melilla több mint 240 kilométerre keletre.
A legsúlyosabb incidens 2005. szeptember 29-én robbant ki, amikor a kerítésen kívül várakozó migránsok megrohanták a kerítést, a spanyol határőrök gumilövedékekkel, a marokkói katonák éles puskatűzzel próbálták megakadályozni az illegális bevándorlók bejutását, legalább 13 ember meghalt, több mint ötvenen megsebesültek.
Ceutát már 1993-ban 8,4 kilométer hosszú kerítéssel vették körül, de amikor 1995-ben megindult az afrikai menedékkérők tömeges beáramlása, meg kellett erősíteni a határvédelmet. A kikötővárost több mint három méter magas, kettős vaskerítéssel vették körül, a rendszer 2001-re készült el.
Melillánál 33 millió eurós költséggel harmadik kerítést is felhúztak a két már meglévő mellé a 2005-ös menekültbetörést követően. A több mint 11 kilométer hosszú vaskerítés magasságát meg kellett duplázni, mivel az emberek egyszerűen létrát támasztottak a falhoz és átléptek.
Időközben mozgásérzékelőket, infrakamerákat is felszereltek, számos ellenőrző pontot építettek ki. Megerősítették a járőrözést is a Földközi-tengeren. (Ceutánál sokan úszva vagy csónakon próbálnak átjutni az európai kontinensre.)
2000 óta működik a Gibraltári-szoros forgalmát monitorozó, elektronikus SIVE-rendszer, amelynek modernizálására jövőre 1,8 millió eurót költenek.
A marokkói és a mauritániai hatóságokkal együttműködve Spanyolországnak sikerült csökkentenie a bevándorlók számát, de azóta is rendszeresen próbálkoznak a kerítés lerohanásával.
A napokban tíz afrikai bevándorlónak sikerült bejutnia, két ember viszont órákat töltött egy, a határsávot megvilágító lámpaoszlopon.
Idén szeptemberig már több mint háromezer illegális bevándorló kért menedéket a két spanyol városban, tavaly hasonló időszakban kevesebben, 1610-en kértek bebocsátást az El País című lap adatai szerint.
Szófia október vége óta építkezik
Angel Najdenov bolgár védelmi miniszter október 24-én rendelte el három méter magas fal építését a törökországi határnál. Szófia így kívánja szabályozni a Bulgáriába irányuló, "példátlan mértékű" menekültáradatot. A szíriai polgárháború kitörése, 2011 márciusa óta érezhetően megnőtt az országba érkezett menekültek száma.
Cvetilin Jovcsev belügyminiszter október 25-én azt közölte, hogy 2013 eleje óta 8128 nem uniós állampolgár lépte át illegálisan az ország határait. Nyolcvan százalékuk semmiféle igazolványt sem hozott magával, így a bolgár hatóságok nem is tudják azonosítani őket. Átlagosan naponta körülbelül száz illegális bevándorló érkezik Bulgária területére.
Szófia ugyan egyelőre nem tagja a schengeni övezetnek, mégis külső, török határa az Európai Unió határa is. Az úgynevezett védőkerítést azokon a szakaszokon építik, ahol - eddig legalábbis - a menekültek 85 százaléka lépte át az ország határát - közölte Vaszil Marinov.
Mint mondta, a menekülteknek a jövőben Szvilengrad határátkelőnél kell beutazniuk az országba, mert így törvényesen regisztrálhatják őket.
A fal építéseinek költségei elérhetik a 2,5 millió eurót. A hidegháború idején Bulgária 143 kilométer hosszú szögesdrót-kerítést emelt, hogy megvédje a Törökországgal határos, 210 kilométer hosszú területet. Az ottani "vasfüggöny" nagy részét azonban lebontották, amikor az ország 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz.
A bolgár hadsereg október végén kezdte el az új fal építését Leszovo és Krainovo között, amely összességében 170 kilométeres szakaszt jelent. A bolgár határőrség jelentősen megerősítette a török határszakasz ellenőrzését is.
Athén Evrosznál emel kerítést
Görögország 2012 tavaszán kezdte meg 12 és fél kilométer hosszú és három méter magas kerítés építését, szintén a török határszakaszon.
Az építkezés összköltségeit hárommillió euróra becsülték. Athén - Szófiával ellentétben - a schengeni övezet tagja. Hrisztosz Paputszisz, a görög állampolgárok jogaiért felelős korábbi miniszter szerint csak az elmúlt évben több tízezer illegális bevándorló érkezett az országba, jelentős részük Törökország felől.
A görög-török határ hossza mintegy 200 kilométer. Az északkeleti szakasz az Evrosz folyó körzetében földrajzi adottságai miatt különösen nehezen ellenőrizhető.
Már csak azért is, mert a területen megannyi akna lapul a föld mélyén, melyek egy része az első Balkán-háborúból (1912-1923), illetve a 70-es évekbeli ciprusi válság idejéből származik.
A törökországi Edirne és a görög Oresztiada közötti szakasz azonban biztonságos. Itt az afrikai és ázsiai menekültek könnyen juthatnak el az "ígéret földjére", az Európai Unió területére.
Az Unió határőrizeti ügynöksége, a Frontex szerint naponta átlagosan majdnem háromszázan érkeznek Törökországból Görögországba csak ezen a szakaszon.
Komoly gondot jelent Athén számára, hogy ha egy uniós országban elutasítják egy illegális bevándorló menedékkérelmét, abba az államba küldik vissza, ahol átlépte az EU határát. Vagyis további sorsukról is Görögországnak kell gondoskodnia. A fal 12 kilométeres szakaszát hőérzékelőkkel és infrakamerákkal is ellátják.
Az athéni központú Bevándorlók és Menekültek Szociális Szolgálata nevű nem kormányközi szervezet arra figyelmeztetett, hogy az EU "az európai erődítmény külső falait kívánja felépíteni", s a kerítés "az európai apartheid jelképes megnyilvánulása".
Ankara emberbatári indokai
Törökország élesen bírálta mind a görögök, mind a bolgárok elképzeléseit. Akadnak olyan ankarai vélemények is, amelyek szerint Szófiának nem lesz elég forrása a fal felépítéséhez, ez számára túlságosan költséges vállalkozás.
Az ankarai tiltakozás ellenére az ország médiája október elején azt írta, hogy a török hadsereg is kerítést kíván építeni a szíriai határnál, s más meg is tették erre az előkészületeket.
Törökország területére legalább félmillió szíriai menekült érkezett a polgárháború két és fél éve alatt. A két államot 900 kilométeres határszakasz köti össze. Körülbelül egy héttel a lapinformációk közlése után Muammer Güler belügyminiszter cáfolta is meg nem is az értesüléseket.
Azt állította ugyanis, hogy bizonyos szakaszokon valóban lesz kerítés, de csak olyan helyekre telepítik, ahol "aknák fenyegetik az illegális bevándorlók életét".
A világ talán legvitatottabb biztonsági kerítése az izraeli, egyben a mai szentföldi valóság egyik legkomorabb jelképe. Ha befejeződik a zsidó államot és a Palesztin Hatóság területét elválasztó építmény, akkor 703 km hosszú lesz.
Több részből áll, a 3 méter magas elektromos kerítést helyenként 8 méter magas betonfal váltja fel, amelynek mindkét oldalán szerviz és járőrutak, árkok és nyomrögzítő homoksávok, szögesdrót kerítések és biztonsági kamerák helyezkednek el. (A Gázai övezet 360 négyzetkilométeres területét is megerősített határok - szögesdrót kerítés és betonfalak választják el Izraeltől, de Egyiptomtól is a fegyver utánpótlás megakadályozása végett. )
A ciszjordániai kerítés ára kilométerenként 2 millió dollár, de a zsidó államnak megéri, hiszen a leginkább kézzelfogható eredmények épp ehhez a vitatott építményhez kötődnek. Annak ellenére is megéri, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság is 2004-ben elítélte.
Az izraeli társadalom túlnyomó része, politikai-ideológiai hovatartozástól függetlenül azonban egyetért a biztonsági kerítés létével. Nem véletlenül. A 2002 óta épülő biztonsági kerítés létrehozását Ariel Saron kabinetje döntötte el, miután a 2000-ben kitört második intifáda idején ugrásszerűen megszaporodtak a merényletek Izraelben. Nyomvonalát többször módosították.
A biztonsági kerítés, amely kisebb részben fal, nagyobb részt drótkerítéssel nem a bevándorlókat, hanem a terroristákat akarják távoltartani a zsidó államtól. Mivel palesztin családok sokaságának életét nehezítette meg, s mivel a palesztin közösséget a Jordán nyugati partjáig húzódóan tervezett kerítés elvágja a víztartalékoktól is, sokan apartheid falról, alapvető emberi jogok megsértéséről beszélnek.
Az eredetileg tervezett nyomvonal többszöri módosítására is azért került sor, mert ez a kerítés nem szigorúan a Palesztin Hatóság területeinek határán húzódik, nem annyira a határt, mint a biztonsági helyzetet tartották szem előtt megtervezésekor. Így, a biztonsági logikát mellőzve, teljesen önkényesen húzódik a palesztin területen, valóban magánjavakat, birtokokat sértve, egész településeket körbekerítve, több helyen nem csak földjeiktől választva el a palesztinokat, hanem az ivóvízkészlettől is.
Már a "félkész" fal is látványos eredményeket hozott a terrorcselekmények visszaszorítása terén. Az interneten is fellelhető adatok szerint 2000 szeptembere, a második intifáda kezdete és 2003 júliusa között a palesztin területekről érkező terroristák 73 támadást hajtottak sikeresen végre, 293 izraeli állampolgárt öltek meg, és 1950-et serítettek meg. 2003 augusztusára készült el a kerítés első szakasza.
Ettől kezdődően 2004 júniusáig, a hágai bíróság döntéséig, amely illegitimnek nevezte a kerítést, csupán 3 terrortámadás történt, mindhárom 2003 első felében. A kerítés építésével párhuzamosan csökkent a sikeres merényletek száma és látványosan növekedett a meghiúsított terrorcselekmények hányada, rövidesen 90 százalékkal esett vissza a támadások, 70 százalékkal a halálos áldozatok, 85 százalékkal a sérültek száma.
Izrael nemzetközi civil támogatottsága azonban drasztikusan megcsappant. A múlt héten jelentette be a Netanjahu-kabinet a kerítés építésének kiterjesztését a jordán-izraeli határra. Bár a döntés veszélyezteti az amúgy is akadozó, amerikai közvetítéssel újraindult izraeli-palesztin béketárgyalások sikerét, lakossági tiltakozás nem volt. (G.M)
Amerika támogatja a megoldást
Az Egyesült Államok és Mexikó több mint 3100 kilométeres határvonalán húzódó fal felépítése kevéssé célravezető módszer a mexikói illegális bevándorlás akut problémájának megoldására.
Ennek ellenére a washingtoni kongresszusban most formálódó, kétpárti bevándorlási reformterv azt javasolja, hogy több mint 1100 kilométerrel hosszabbítsák meg a meglévő acélfalat. A kerítés jórészt három állam, Új-Mexikó, Arizona és Kalifornia határán húzódik, de Texasban is építik.
Az első kerítések még az 1990-es évek elején tűntek fel, 1994 után már hivatalos kormányprogram - Operation Guardian - született a határellenőrzés megszigorítására. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után prioritássá vált a határ megerősítése.
Az amerikai vám és határvédelmi hatóságok 2006 és 2009 között eddig a határ egyharmadán építették ki az elválasztó falat. Hosszabb-rövidebb részletekben, majd 1080 kilométer hosszú, 4-5 méter magas kerítést, acélfalat húztak fel, több mint 2,4 milliárd dolláros költséggel.
A fal meghosszabbítására egyelőre 1,5 milliárd dollárt szánnának, de várhatóan jóval magasabb költségekkel jár majd. Eddig jórészt egysoros kerítés épült, amely a gyalogos és a gépkocsiforgalmat, az illegális bevándorlók és a csempészek átjutását igyekszik akadályozni, mérsékelt sikerrel.
A tervek szerint két párhuzamos kerítéssel határfolyosót alakítanának ki. A határt most is "virtuális fallal" - infrakamerákkal, radarral, mozgásérzékelőkkel, őrtornyokkal - védik. Drónokkal is pásztázzák a határtérséget.
A Mexikói Emberi Jogi Bizottság adatai szerint a falépítés miatt az elmúlt másfél évtizedben több mint ötezer illegális bevándorló veszítette életét, többségük a nagy meleg miatt a sivatagban.
A Rasmussen Report 2013 áprilisi felmérése szerint az amerikai valószínű szavazók 57 százaléka támogatja a határon a kerítésépítés folytatását, 29 százalék ellenzi.