- Interjú

- Biztosíthatom: ez olvasóink leghőbb vágya. Levelek, kommentek, üzenetek százait kapjuk naponta, melyekben arra bíztatnak minket, hogy kérdezzünk keményen, rámenősen, egyenesen szembe; hogy derítsük ki az igazságot, rántsuk le a leplet, szarvánál ragadjuk meg a tőgyét… 
- Tessék???
- Pardon… a tőkét… vagyis a dolgot…
- Értem, értem. Tessék, kérdezzen.
- Márminthogy… kérdezzek? Illetve… kérdezhetek?
- Igen! Tessék csak! Bátran, rámenősen, ahogy az olvasók kérték.
- Hát… ööö… ugye…
- Vágjon a közepébe, barátom!
- Hogyne, persze. Akkor… Hát szóval… A közvéleményt az utóbbi időben a legjobban a forint lejtmenete, illetve zuhanása aggasztja. Mi az oka? Mit tehetünk ellene? Hol a segítség?
- Csak lassan, kedves barátom. Egyszerre egy kérdés. De jó, menjünk sorban. Mi az, hogy lejtmenet? Mi az, hogy zuhanás?
- A közgazdaságtudomány mai állása szerint ha egy nemzeti valuta…
- Állj! Állj! Ez itt nem tudományos konferencia, hanem újságcikk lesz. Vagy rosszul tudom?
- Nagyon jól tudja, államtitkár úr.
- Na látja. Akkor most fussunk neki még egyszer a kérdésének.
- Melyiknek?
- A forintnak.
- Ja, igen.
- De nincs lejtmenet! Se zuhanás!
- Persze, persze. Akkor mondom. Felvétel indul! A közvéleményt az utóbbi időben komolyan aggasztja a forint állapota
- Állj! Állj! Mi az, hogy "komolyan aggasztja"?!?! Mit beszél itt, szerkesztő úr?
- Én csak kérdezek, államtitkár úr, itt ön beszél.
- De mi az, hogy "komolyan aggasztja"? Mi aggasztja? Miért aggasztja? És egyáltalán: ki az a "közvélemény"? Ön? Vagy én? Vagy a Mari néni?
- Ön kérdez, államtitkár úr. Ja, hogy szerepcsere! Már értem! Akkor válaszolhatok?
- Megbolondult??? Már megbocsásson, szerkesztő úr, de miféle sületlenség ez?
- Eddig úgy volt, hogy én kérdeztem, ön válaszolt. De most, hogy ilyen sokat tetszett kérdezni, gondoltam, akkor nekem kell megadnom a helyes válaszokat. Gyorsan alkalmazkodtam a megváltozott helyzethez, nem?
- Hogyne, nagyon gyorsan. Úgyhogy akkor áttérhetünk a második kérdésre. Mi is volt az?
- Hogy mi az oka.
- Hmmmm… minek is?
- Hát a forint…
- Hagyjuk már azt a forintot. Mi is volt a harmadik kérdése?
- Mit tehetünk ellene? És hogy hol a segítség?
- Na, látja: ez az! Ez a jó kérdés!
- Akkor: felvétel indul!
- Nos tehát. Ellene azt tehetjük, ami az egyetlen megoldás ebben a jelenlegi világhelyzetben: felmérjük a lehetőségeinket, kiválasztjuk a megfelelő terepet, mondhatnám, a számunkra legelőnyösebb csatateret, körbenézünk, alaposan szemrevételezzük a rendelkezésünkre álló eszközöket és miután meggyőződtünk arról, hogy nemes küzdelmünkben magunkra maradtunk, hogy egyedül kell harcolnunk az érdekeinkért és értékeinkért, nemes elszánással
csatába vezetjük népünket.
- A forint védelmében?
- Ejnye, ejnye, szerkesztő úr! Hova gondol? A haza védelmében! No, akkor ennyi. Remélem, szép anyagot kerekít belőle.