Búcsú Sipos Andrástól
Sipos András az a filmes volt, aki az utolsó pillanatig nem tett le arról, hogy filmezzen. Abban már régen nem bízott, hogy a televízióban 2010 óta székelő döntéshozó hivatalosságok netán odafigyelnek a pályázataira, de azért időről-időre beadott dokumentumfilm-ötleteket, pályázott, ahová lehetett, aztán a rá oly jellemzőt fanyar malíciával vette tudomásul, hogy rá se bagóznak. Tudta, hogy ez nem az ő ideje, ahogy a televízió nagyhatalmú megrendelője a saját idejük elérkeztével dicsekedett, de kellett neki a tudat, hogy igenis, látja az életet és látja, hogy mit lenne érdemes belőle megörökíteni egy-egy dokufilm erejéig.
