„A valóságot nem lehet átfesteni”
Magasházi Mónika transzjogi aktivistával, aki transznemű nő, a Tompa utcai „szivárványos” padnál találkoztunk – a három napon belül ötször átpingált, majd szétbontott ferencvárosi pad jól leképezi az aktuális közállapotokat. Bár a fotózásra hozott magával transzzászlót, Mónika célja nem a feltűnés, hanem a beilleszkedés, nem ment el a Budapest Pride felvonulásra sem. Fontosabbnak tartja a transzneműséggel kapcsolatban a hiteles, szakmai alapú ismeretátadást és a személyes történet megosztását, csak így lehet a társadalom – minden külső igyekezet ellenére – nyitottabb és befogadóbb. Ezért vesz részt beszélgetéseken; egyenlőségi, sokszínűségi és befogadási coachként workshopokat tart cégeknél, működteti a Transzegészségközpont honlapot, és közösséget épít a Facebookon. Nem vagyok a transznemű közösség által felkent aktivista és civil szervezet tagja sem, a magam gondolatait mondom és képviselem. Azt szeretném, ha minél több helyen elmondhatnám, amit erről a témáról gondolok, hogy az emberek megismerjék a tényeket a propagandával szemben – jelenti ki. Van miről beszélgetni, annyira elterjedt például az óvodások nemváltó műtétének réme, hogy sokan valósnak hiszik. Arról is lehetett volna párbeszédet kezdeményezni, hogyan vonatkozzon a NŐK40 a transznemű nőkre, és nem rögtön törvénymódosítást beadni, hogy kizárólag azoknak járjon a kedvezményes nyugdíjjogosultság, akik 40 évig nőként dolgoztak. Pénteken egy rózsaszín-kék transzszívet ábrázoló táblával beszélgetésre hívta az embereket és az egész társadalmat. Még ő sem tudta, milyen reakciókra számítson, de elővigyázatosságból rendőri védelmet kapott.
