Koholtak serege – Szavazóköri delegált újságíró esete a vidéki mozgóurna borzasztó súlyával
Feldúlt voltam. Ültem a szavazókör közepén, és csak dőlt belőlem a panasz. Gáborról, akitől azt kellett megkérdeznem a falu széli romhalmazban, kezemben a mozgóurnával, tudja-e, mi történik, és hogy melyik országban él egyáltalán. Jeleztem fideszes delegált társamnak, hogy a súlyosan beteg férfi a jelek szerint képtelen felfogni a körülötte lévő világot, így párjának, aki majdnem vak, két szavazata lesz. Nem hagyott nyugodni a hatalmas tévé sem, ami többet ért a háznál. A társam kitessékelt. Lesújtott mindez. Másfél órán belül tizennégy kormánypárti szavazatot gyűjtöttünk be. Nem tudtam eldönteni, hogy a metsző szél vagy a rideg döbbenet hasogat-e jobban. Halottam, hogy a Fidesz választókörönként előírta az aktivistáknak a mozgóurnás kvótát. Csalás ez szerintem, amint az volt a kamujelölt indítása is, aki végül 4,5 százalékot kapott. Szoros eredménynél sorsdöntő. Nem lett rá szükség. De azt mutatta, hogy Orbán Viktor és társai vereségre készültek. És mindent megtettek, hogy elkerüljék. Végül legális csalások sorozatával nyertek, mint rendesen.
