Elment a legnégerebb, legfehérebb bluesman

Negyvennégy éve történt: egy finnországi klubban, ahol a kor legigényesebb zenéi szóltak minden este, jó barátságba kerültem a vezetővel, és kedvemre turkálhattam lemezei között. Ott láttam egy albumot, amelyről egy ezerfelé szálló hófehér hajat viselő, mi tagadás elég csúnya fiatalember nézett rám, akit ráadásul Winternek hívtak. Gondoltam, felvett név. Nem az volt. Aztán feltettem a lemezt és egy életre beleszerettem abba a féktelen blues-ba, amelyet úgy tudott játszani, mintha született fekete lett volna.