A titanoszauruszok csoportjába tartozó állatnak kis feje, hosszú nyaka és farka, valamint a hasonló lényekhez képest szokatlanul lapos háta lehetett.
1100 és 1450 között lámakaravánokkal szállították az élő madarakat az akár több mint 500 kilométerrel messzebben fekvő területekről a sivatagi oázisokba.
A guanó - vagy „fehér arany” - használata intenzívvé tette a mezőgazdaságot több ezer éve a világ legszárazabb sivatagában.
Chilei kutatók felderítették az Atacama-sivatag ködének történetét, amely adataik szerint 3500 évet ölel fel.
