Annyi emlékem van róla, hogy a bőség zavarba hoz. Pedig nemcsak azért tartozom neki sokkal, mert lényegében ő és Daniss Győző vettek fel a Népszabadsághoz, és tanítottak, terelgettek éveken át.
Bächer Iván a Blaha Lujza téri sajtószékházban jelent meg először a Népszabadság zegzugos folyosóin, ahol még a neves színikritikus, MGP alhatott is a rovatvezető kanapéján az esti premier előtt.
Nyolcvanhat éves lenne Hovanyecz László, a „bivalyerős gyöngyösi pékgyerek”, ahogy Bächer Iván nevezte kollégáját, aki önerőből jutott el a nagy műveltségű újságírólétig a fényes szelek korszakában.
Ezzel hívott fel egy barátom. Nem hülye, csak eddig önvédelemből nem olvasott híreket, most viszont túl sokat.
