A lengyel zsidó családban született amerikai művész maga is végigélte mindazt, amiből a műve megszületett: a nácizmus elől menekült el Európából, amerikai katonaként harcolt Normandiában, majd nem sokkal felszabadítása után Buchenwaldba is eljutott. Az 1950-ben készült, 63 rajzból álló teljes sorozata október 1-jétől január 5-ig látható a There Are No Words: Si Lewen’s Parade című kiállításon.
A 63-as szám némi magyarázatra szorul: Lewen 1957-ben The Parade: A Story in 55 Drawings címmel jelentette meg művét, és ebben – ahogy a cím is jelezte – 55 rajz reprodukciója szerepelt. A fennmaradt teljes együtteshez azonban további nyolc, a sorozathoz készült rajz tartozik. Amikor 2023-ban a houstoni Menil Drawing Institute először állította ki együtt az eredeti műveket az Egyesült Államokban, már mind a 63-at bemutatta. A Met 2024-ben ezt a teljes együttest vásárolta meg.
Menekülés Berlintől Buchenwaldig
Si Lewen 1918 novemberében született Lublinban, lengyel zsidó családban, alig néhány nappal az első világháború befejezése előtt. Kétéves korában családja Berlinbe költözött. Gyerekként így közvetlenül tapasztalta meg a két világháború közötti Németország politikai és társadalmi átalakulását, valamint az antiszemitizmust. Később úgy emlékezett, hogy a gyerekkorában látott első világháborús katonai felvonulások képe idővel összekapcsolódott benne a második világháború halálmeneteivel. Ez az átváltozás lett a The Parade egyik alapgondolata.
Hitler hatalomra jutásának évében, 1933-ban bátyjával Franciaországba menekült, majd 1935-ben családjával az Egyesült Államokba emigrált. New Yorkban folytatta művészeti tanulmányait, 1942-ben pedig önként jelentkezett az amerikai hadseregbe.
Német nyelvtudása miatt a Ritchie Boys tagja lett: a főként németül beszélő emigránsokból szervezett különleges egység katonáit hírszerzésre, kihallgatásra és pszichológiai hadviselésre képezték ki.
Lewen Normandiában is szolgált, 1945-ben pedig röviddel a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadítása után eljutott a táborba. A látottak egész későbbi művészetére hatottak.
A képek beszélik el a történetet
A háború után visszatért a festészethez. A The Parade-on az 1950-es évek elején dolgozott: a képek egyetlen folyamatos történetté állnak össze, de nincs mellettük magyarázó szöveg. Lewenre hatottak a XX. század első felének szöveg nélküli képes regényei, köztük Frans Masereel fametszetes könyvei.
A művész szerint maguknak a képeknek kellett elbeszélniük a történetet – innen származik a Met kiállításának címe, a There Are No Words is.
A sorozat elején még katonai parádét látunk: rendezett sorokat, zászlókat, a felvonulás látványosságát. A képek azonban fokozatosan sötétebbé és zsúfoltabbá válnak. A pompát bevonulás, harc, rombolás, halál és gyász váltja fel, majd a történet újra visszakanyarodik a felvonuláshoz.
Lewen nem egyetlen háborút akart elbeszélni, hanem azt a körforgást, amelyben az ünnepelt katonai erő újra és újra pusztításba torkollik.
Az 1957-ben könyvként kiadott The Parade idővel szinte feledésbe merült, Lewen pedig az 1980-as évek közepén a galériás műkereskedelemtől is visszavonult.
Spiegelman hozta vissza a köztudatba
Életművének újrafelfedezésében fontos szerepe lett Art Spiegelmannak, a Maus Pulitzer-díjas alkotójának. Spiegelman 2013-ban ismerte meg az akkor 94 éves művészt, majd közreműködésével 2016-ban új, kibővített kiadásban jelent meg a The Parade. Lewen néhány nappal azután halt meg, hogy még kézbe vehette a könyv elkészült példányát.
Művei ma többek között a Whitney Museum of American Art és a Metropolitan Museum gyűjteményében találhatók. A Met a The Parade megszerzését már nem egyszerűen egy kevéssé ismert művész felfedezéseként kezeli: a sorozatot a XX. századi művészet jelentős teljesítményének nevezi. A mostani bemutató egyúttal előrevetíti, milyen irányban bővíti modern és kortárs gyűjteményét a múzeum a 2030-ban megnyíló új Tang Wing előtt.
