Az Európai Unió országai több mint százmilliárd euróval költöttek többet energiaimportra az iráni háború kezdete óta, mint amennyit a válság előtti árszintek mellett fizettek volna. Az Associated Press által ismertetett uniós adatok szerint a többletkiadás nem jelentett több energiát: ugyanakkora vagy kisebb mennyiségért kellett lényegesen magasabb árat fizetni.
Az olaj, a cseppfolyósított földgáz és a finomított üzemanyagok drágulása több tagállamban a közlekedési és ipari költségeket is érezhetően megemelte.
A százmilliárd eurós többletkiadással a geopolitikai kockázat árát fizette meg Európa.
A fő kockázati pont továbbra is a Hormuzi-szoros, amelyen normál időszakban a globális olaj- és LNG-kereskedelem jelentős része halad át. A háború és a hajózási bizonytalanság miatt nemcsak a ténylegesen kieső szállítások drágítanak. Emelkednek a biztosítási díjak, nőnek a fuvarköltségek, a kereskedők pedig kockázati felárat építenek az árakba. Ez akkor is megjelenik az európai számlákban, ha egy adott ország fizikailag nem a Perzsa-öbölből szerzi be energiahordozóit.
Új függőségek a régiek helyén
Az EU az ukrajnai háború után gyorsan csökkentette az orosz vezetékes gáz és kőolaj szerepét, de a kieső mennyiséget más forrásokkal kellett pótolnia. Az Egyesült Államok ezért az európai LNG-ellátás egyik legfontosabb szereplőjévé vált, a dízelpiacon pedig még nagyobb az amerikai súly. Az AP szerint az utóbbi hónapokban az uniós dízelimport körülbelül fele az Egyesült Államokból érkezett. Ez a kapcsolat most azért került reflektorfénybe, mert Washingtonban felmerült az export korlátozása a magas amerikai árak miatt.
A váltás rövid idő alatt sikerült, de magas áron: új LNG-terminálokat kellett kihasználni, hosszabb távú szerződéseket kötöttek, és a globális spotpiacról is nagyobb mennyiségeket vásároltak. Ez növelte az ellátás rugalmasságát, ugyanakkor az európai árakat erősebben összekötötte az ázsiai és amerikai piaci mozgásokkal.
Donald Trump kormánya egyelőre nem vezetett be általános dízelexport-tilalmat, és az amerikai energiaügyi vezetésen belül is vita van arról, hogy egy ilyen lépés valóban csökkentené-e a belföldi árakat. Az elemzők szerint az export visszafogása átrendezhetné a globális kereskedelmet, miközben az amerikai finomítók termelési ösztönzőit is gyengíthetné.
Európa számára viszont már a lehetőség is kockázat, mert a téli szezon előtt szűkítheti a finomított termékek kínálatát.
Brüsszel ezért két irányban próbál reagálni.
Rövid távon a készletek, a közös beszerzések és az alternatív szállítási útvonalak jelenthetnek védelmet. A Nemzetközi Energiaügynökség már koordinált stratégiai készletfelszabadításokat, és szeptember végén az Egyesült Államok további legfeljebb 40 millió hordó olajat ajánlott kölcsön a stratégiai tartalékából. Az IEA jelezte, hogy romló ellátási helyzet esetén újabb lépéseket is mérlegelhet.
A tagállamok emellett azt vizsgálják, mennyire lehet összehangolni a dízel-, olaj- és gáztartalékok felhasználását. A kérdés politikailag kényes, mert a nemzeti készletek feloldása rövid távon mérsékelheti az árakat, de csökkenti a mozgásteret arra az esetre, ha a tél folyamán újabb ellátási zavar következne be.
Dan Jørgensen, az Európai Bizottság energiaügyi biztosa szerint a válság ismét megmutatta, milyen költsége van annak, ha Európa nagy mennyiségű fosszilis energiát importál geopolitikailag kockázatos térségekből.
A Bizottság a villamosítás, a megújuló termelés, a hálózatfejlesztés és az energiahatékonyság gyorsítását sürgeti. Az érvelés szerint minden olyan megawattóra, amelyet Európa belföldön állít elő szélből, napból, vízből vagy atomenergiából, kisebb kitettséget jelent a Hormuzi-szoroshoz hasonló válságoknak. Az energiaigény csökkentése is része a tervnek: az épületszigetelés, a hőszivattyúk, az elektromos közlekedés és az ipari hatékonyság javítása lassabban hoz eredményt, de tartósan csökkentheti az importált olaj és gáz iránti keresletet. A Bizottság szerint a mostani többletszámla éppen azt mutatja, mekkora összegek szabadulhatnának fel beruházásokra, ha kisebb lenne az importfüggőség.
A tagállamok kiinduló helyzete nagyon eltérő. Finnország villamosenergia-termelésének döntő részét belföldön biztosítja, míg más országok továbbra is jelentős olaj- és gázimportra szorulnak. Franciaország és több közép-európai állam az atomenergia szerepét hangsúlyozza, más kormányok inkább a megújulókapacitások gyorsítását. A közös nevező az importfüggőség mérséklése, nem egyetlen technológia kizárólagossá tétele.
Donald Trump elutasította a Hormuzi-szoros megnyitásáról szóló iráni javaslatotRendkívüli figyelmeztetés érkezett: válságban a globális hajózás szabályrendszereCsővezetékek törhetik meg Irán évtizedes zsarolási potenciálját a kulcsfontosságú Hormuzi-szorosnálA százdolláros szintet ostromolja a Brent, miközben Hormuzban tankerek váltak célponttá