A szeptember 18-ai miniszterelnöki sajtótájékoztatón a HVG tudósítója rákérdezett a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) főigazgatójának kinevezésével kapcsolatos dolgokra. Az újságírót a jelölt „pártaktivista múltja”, a vele kapcsolatban felmerült szakmai aggályok, továbbá a „HVG vélt forrásainak a titkosszolgálati megfigyelése” érdekelte.
Érdemes ízlelgetni Magyar Péter válaszát: „Soha nem folyt ilyen megfigyelés. Elmondhatják, ez 25-ször folyt, nem folyt ilyen megfigyelés. Az illető nem Tisza aktivista volt, hanem mint sok tízezer magyar ember önkéntesként dolgozhatott. Én is láttam azt a fotót, amit óriási leleplezésként önök lehoztak. Értjük, hogy óriási lobbik mozdulnak meg, főleg a régi gárda kemény titánjai részéről, akik nem akarják, hogy esetleg lecserélésre kerüljenek, vagy az általuk esetleg a nemzetbiztonsággal kapcsolatos bűncselekmények feltárásra kerüljenek, és ezért erre felhasználják a magát függetlennek mondó sajtót is, meg magukat szakembernek mondó, esetleg haverjaikat is, de még egyszer mondom, attól nem lesz valaki aktivista, de ha még aktivista is egy-két évvel ezelőtt, attól még nyugodtan lehet, hiszen nem párttagról beszélünk, nem pártfunkcióról vagy pártvezetőről, de nem erről volt szó. Én úgy tudom, hogy megszavazta őt az Országgyűlés illetékes bizottsága, és én pedig aláírtam a felterjesztést. (...) A dezinformálást meg szerintem illene abbahagyni, vagy hogyha mégis folytatják, akkor bizonyítsák”.
Mindenek előtt érdemes lenne következetesnek lenni. Ha „soha nem folyt ilyen megfigyelés”, akkor honnan veszi a miniszterelnök, hogy „a régi gárda kemény titánjai (...) felhasználják a magát függetlennek mondó sajtót”. Ha felmerül egy ilyen megfigyelés gyanúja, akkor azt minimum ki kellene vizsgálni.
Csakhogy ma Magyarországon nincs olyan testület, intézmény, amely alkalmas lenne a titkosszolgálatok elmúlt tizenhat évének feltárására. Ami pedig a kormány megalakulása után eltelt időszakot illeti, semmilyen hasonló képesség megteremtésére irányuló lépésről nem lehet tudni.
Sürgető lenne eközben, hogy a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója komolyan hozzáfoghasson a szolgálatok reformjához – amihez persze meg kellene teremteni a jogi feltételeket is. Eddig mindössze annyi történt, hogy az öt titkosszolgálatot szétszórták három miniszter között, majd legutóbb Ruff Bálintból is „titokminisztert” csináltak azzal, hogy szervezetileg aláhelyezték a Nemzeti Információs Központot. Mindeközben tanulságos lenne végignézni a szolgálatok jelenlegi vezetésén. Az Információs Hivatalban továbbra sincs főigazgató, a többieknél pedig azért találhatnánk a „régi gárda kemény titánjai” közül valót...
S mindez történik úgy, hogy körülöttünk teljesen felfordult a világ. Alapvetően új nemzetbiztonsági kockázatok jelentek meg. A Magyar-kormány valóban komoly érdeme a Nyugathoz való tartozás deklarálása, az EU-s pénzek hazahozatala. De nemcsak a Nyugat felé kellene fordulni, hanem érdemben reintegrálódni, tartalmilag újraértékelni az orosz kapcsolatot (egy ENSZ delegációnak készült irányelv és tíz orosz diplomata kiutasítása nem az), megállapítva egyben az abból fakadó kockázatokat. És fel kellene ismerni, hogy a nyugati reintegráció nem megy az Ukrajnához fűződő viszony alapvető újragondolása nélkül. A nemzetbiztonsági területnek e kérdések soron kívüli elemzésével kellene foglalkoznia. E helyett folyik a perpatvar egy katonai titkosszolgálati vezető – alapvetően rosszul kezelt – kinevezése körül. De ez olyan, mint cseppben a tenger.
Megmutatja, hogy a kormánynak fogalma sincs arról, hogyan kezelje a nemzetbiztonsági területet.
E helyett folyik az ujjal mutogatás, a kipécézés. Vannak „jó titánok” (szolgálták az Orbán-rendszert, de beemelik őket) és vannak a „rossz titánok”. Főleg, akik észrevételezik, ha az új kormány követ el ballépést. Magyar Péter könnyen osztogatja az „óellenzéki” címkét. Sok mindenhez van erkölcsi alapja: megdöntötte Orbán rendszerét. De a címkézéshez éppenséggel nincs; maga is Orbán rendszerének szavazója és haszonélvezője volt hosszú éveken keresztül.
A kormányzati ballépések egyike a KNBSZ főigazgatójának, Szuvák Attilának a jelölése is. Nyilvánvalóan nincs meg a szükséges szakmai múltja, viszont ebben a múltban van erősen megkérdőjelezhető esemény: az állítólagos algériai eset a nagyköveti iroda átkutatásával. Ezt nem vizsgálta ki senki, semmi. Becsszóra higgye el a közvélemény, hogy nincs itt semmi látnivaló, mint ahogyan a HVG informátorait, újságíróit sem figyelték? A miniszterelnöki válasz itt egyébként is terelő. Az alapprobléma nem Szuvák pártaktivista múltja. Persze, nem párttag, nem is lehetne egy ilyen „óriáspárt” esetében. Aktivista meg nemcsak egy-két éve volt, hanem idén tavasszal is. Miután visszahívták a szolgálathoz, gyorsan meg is változtatta profilnevét a Facebookon Kiss Attilára, törölte korábbi posztjait – bár megtartotta ismerősi körét.
Titkosszolgálati kalamajka – Kavarás a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatójának kinevezése körülSajnos a kormányzati egység teljes ebben az ügyben. Bár más tárcák esetében Ruff Bálinték nem egyszer lehúzták egy-egy szakminiszter magas beosztásba jelölt emberét, a honvédelmi miniszter Ruszin-Szendi Romulusznak itt ettől szemmel láthatóan nem kellett tartania. Akit ő jelöl, abban Magyar Péter megbízik.
A jelölési folyamat során a miniszternek már korábban megengedték, hogy elfogadhatatlanul lekezelően és pökhendin bánjon a sajtóval. Most a miniszterelnök is csatlakozott ehhez, kormányszintre emelve a szabad sajtó elleni retorikát a „magát függetlennek nevező sajtó” kifejezést használva. Úgy tűnik, ami kormánykritikus, az már nem is független, csak annak tartja magát. A Magyar Pétertől idézett utolsó mondat („A dezinformálást meg szerintem illene abbahagyni”) pedig arra utal, hogy az ő szemében a „magát függetlennek mondó sajtó” dezinformációkat terjeszt. Nem ismerős ez az elmúlt tizenhat évből?
Továbbra is rendszerváltásban reménykedünk. A sajtóval szemben használt hang azonban felveti a kérdést: lehet, hogy a sajtószabadság terén csak rezsimváltás történt. Ugye nincs szándék „átláthatósági törvényre”?
