Titkosszolgálati kalamajka – Kavarás a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatójának kinevezése körül

A parlament nemzetbiztonsági, valamint honvédelmi és rendészeti bizottsága szeptember 9-én meghallgatta a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) főigazgató-jelöltjét, Szuvák Attilát, akit Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter jelölt a posztra. Mindkét bizottság ülése zárt volt, tehát a sajtó nem vehetett részt rajta. A meghallgatás lényegében úgy történt, hogy a miniszter erőből átnyomta patronáltját – a tiszás nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottsági tagok pedig ellenszavazat nélkül átengedték. A tartózkodók számáról nem szólt a fáma. A Mi Hazánk képviselője, Novák Előd a HVG-nek azt mondta, a honvédelmi bizottságban egyedüliként szavazott nemmel Szuvákra.

Ki az a Szuvák Attila?

A történtek megértéséhez mindenekelőtt összegezni kell, ami a sajtóból megtudható a főigazgató-jelöltről. Szuvák Attila eredetileg honvédtiszt volt, aki 2007-re már a HM védelmi tervezési főosztály helyettes vezetője lehetett, és így kerülhetett már korábban kapcsolatba  Ruszin-Szendivel annak honvédtiszti pályája során. Úgy tűnik, hogy Szuváknak nem volt katonai titkosszolgálati háttere. A KNBSZ állományába 2012-ben kerülhetett, amikor jóváhagyták algériai katonai attaséi kinevezését. A kinevezésben nagy valószínűséggel szerepe lehetett Kovács Józsefnek, a KNBSZ akkori főigazgatójának.

Szuvákot a sajtóhírek szerint azért rendelhették haza, mert átkutatta az algériai magyar nagykövet irodáját. Hazarendelését az akkori algériai és tunéziai magyar nagykövet együtt szorgalmazhatta. Az azonban senkinek nem jutott eszébe eddig, hogy felvesse, mi volt Szuvák indítéka a kutatásra. 1.) saját kezdeményezésre, „önszorgalomból” (nincs indíték); 2.) valaki megkérte; 3.) valaki utasította. Eközben ezeknek a kérdéseknek a tisztázása kulcsfontosságú – amennyiben igaz a történet. Mindenesetre, „csak úgy” nem szokás katonai attasékat hazarendelni...

Úgy tudni, hogy a 2015-ös hazarendelés után nem távolították el a KNBSZ-től, hanem jobbára adminisztratív munkakörbe helyezték, a kihelyezésre menők felkészítése körül kapott feladatokat. A KNBSZ-nél valószínűleg soha nem volt vezetői beosztásban, így nem volt módja a szervezet működésének átfogó megismerésére sem. Végül 2023-ban, a „fiatalítási hullámban” ezredesként nyugdíjazták.

Szuvák Attila később Tisza-aktivista lett. A legkorábbi erre utaló konkrét nyom 2026. április 15-i. Ekkor Bujdosó Andrea, a Tisza országgyűlési képviselője egy olyan fényképet tett közzé, amelyen Szuvák Tisza-dzsekiben és baseballsapkában, egy budajenői Tisza Sziget aktivistái között látható.

Az első sajtóhír Szuvák főigazgatói jelöléséről május 24-én jelent meg a Magyar Hangban. A HVG július 29-én foglalkozott nagyobb terjedelemben a személyével. A sajtóban megjelent cikkekből az derült ki, hogy személye vezetőként a KNBSZ-ben nem lenne elfogadott, egyfelől a munkatársakkal meglévő viszonya, másfelől a katonai titkosszolgálati szakmai és vezetői háttér teljes hiánya miatt. Külön ellenérzést váltott ki, hogy a jelölt – a hagyományokkal szemben – nem egy tapasztalt karrier-titkosszolga lenne, aki bejárta a különböző vezetési fokozatokat, hanem több vezetői szint átugrásával kerülne pozícióba.

A szakmai és vezetői tapasztalat hiánya eleve kérdéseket vet fel alkalmasságával kapcsolatban a főigazgatói posztra. Amennyiben az algériai történet igaz, annak alapján pedig szakmailag és etikailag elfogadhatatlan Szuvák kinevezése.

A honvédelmi miniszter szerepe

Szuvák személyéhez Ruszin-Szendi Romulusz a kezdetektől ragaszkodik. Legutóbbi, szeptember 4-i Facebook-posztjában a miniszter azt írta: „Bizonyos újságírók, illetve magukat mértéktartónak tartó média lapok, azok újból elővették a régi NER stílust. Kedves újságírók, vagy a magukat oknyomozónak nevező újságírók! (...) Most szólok, nem tudnak befolyásolni, (...) a kijelölt katonai nemzetbiztonsági szolgálat főigazgató marad a helyén, és természetesen végig fogjuk csinálni, amit elterveztünk. Megtisztítjuk a titkosszolgálatot.” A fentiek mellett a miniszter azt is nyilatkozta a jelölt bizottsági meghallgatás után a HVG-nek, hogy „A titkosszolgálat az nem olyan, amiről interjút adunk”.

Azon túl, hogy a miniszter gesztusaiban dacos kisdiák (nem tudnak befolyásolni, végig fogjuk csinálni) módjára ragaszkodik döntéséhez, megnyilatkozásai több aggályt is felvetnek.

– Nem sikerült hitelesen megválaszolnia a jelölt alkalmasságával kapcsolatos kérdéseket.  Pedig az „algériai incidens” független és alapos vizsgálatot igényelne. Amennyiben igaz, Szuvák nem alkalmas a KNBSZ vezetésére. Hogyan fogadna be a szövetséges katonai titkosszolgálati közösség egy olyan vezetőt, aki így megbukott? Természetesen más a helyzet, amennyiben tényszerűen bebizonyosodik, hogy a történet nem igaz. Ám ilyen vizsgálat híján alapjaiban sérül a hitelesség.

– Egy demokratikus jogállamban egyetlen politikus sem engedhet meg magának ilyen stílust a sajtóval szemben. A médiának éppen azokkal a szereplőivel használ lekezelő, lekicsinylő, megalázó hangot, akik – egzisztenciájukat is kockáztatva – mindent megtettek az Orbán-rezsim bűneinek feltárásáért, és ezzel fontos szerepet játszottak annak megdöntésében, a tényfeltárással segítve a Tisza győzelmét. A NER-stílus ebben az esetben nem a sajtóra, hanem a sajtót NER-stílussal vádló politikusra jellemző.

– A miniszter azt is közölte, hogy szerinte „nincs szivárgás”. Ezzel nyilván arra utalt, hogy sajtóinformációk szerint a KNBSZ mintegy húsz forrás után nyomoz, akik információt adhattak a sajtónak a Szuvák-ügyről. (Panyi Szabolcs szerint a katonai titkosszolgálat a HVG forrásai után nyomoz.) Mindez elkerülhető lett volna, ha van tárgy- és tényszerű kommunikáció. Viszont első ízben fordulhat elő a Tisza kormányzása alatt, hogy az egyik titkosszolgálat újságírók és forrásaik után szaglászhat. Ez az ügy is alapos kivizsgálást igényelne.

– Az sem éppen a jogállami megközelítést támasztja alá, hogy a miniszter szerint „megtisztítjuk a titkosszolgálatot”. Tisztogatni diktatúrákban, autokráciákban szoktak. Demokráciában helyreállítják a jogállamiságot. Azaz jogszabályi keretekben feltárják a törvénytelenségeket, ha bűncselekmény gyanúja merül fel, megteszik a szükséges feljelentéseket, és jogszerűen bocsátják el a munkatársakat. A lojális „saját jelölthöz” való ragaszkodás a tisztogatással együtt politikailag rossz emlékű korszakokat idéz fel.

– Végül Ruszin-Szendi alapjaiban téved, amikor azt nyilatkozza, hogy „A titkosszolgálat az nem olyan, amiről interjút adunk”. A szolgálatok iránt éppen azért nincs kellő közbizalom, mert az Orbán-rendszerben számos tekintetben állambiztonsági jelleggel, az ellenzék, a független média, az NGO-k, a független önkormányzati vezetők és a nem NER-es üzletemberek ellen dolgoztak. Természetes volt, hogy erről nem beszéltek a sajtónak. A közbizalom helyreállítása ezzel szemben kifejezetten igényli, hogy a titkosszolgálatok jogállami jellegének visszaállításáról, a megtett intézkedésekről és tervekről rendszeresen és nyíltan tájékoztatást kapjanak a választópolgárok. Tudniuk kell, miért, milyen célokra fordítják a szolgálatok a közpénzt, hogyan ellenőrzik tevékenységük törvényességét. Mint ahogyan azt is, hogy a titkosszolgálatokat makulátlan előéletű, tapasztalt és felkészült vezetők irányítják.

Bár a két parlamenti bizottság ellenszavazat nélkül támogatta Szuvák kinevezését, állítólag a tiszás képviselőket is erősen megosztotta személye. A zárt ülés miatt nem tudhatta meg a közvélemény, hányan tartózkodtak és mekkora volt az igen szavazatok aránya. A bizottsági ülésen történteket harminc évre titkosították, de legalább működött a frakciófegyelem.

Az egész történés sok szempontból jelzésértékű. A miniszterelnök eddig minden személyügyi kérdésben rugalmasan tudott korrigálni, legyen az az oktatási miniszter vagy a tévébemondók vagy kommentátorok személye. Nem volt rest elismerni tévedését a köztársasági elnök jelölésével kapcsolatban.

Ruszin-Szendit azonban most szabadjára engedték. Abban a tekintetben is, hogy megválaszolatlanul hagytak számos kényes kérdést egy fontos pozícióra jelölt személy esetében, és a jelöltet „izomból átnyomták” a KNBSZ főigazgatói posztjára – vélhetően demoralizálva ezzel a KNBSZ állományának jelentős részét is. Másfelől pedig első ízben fordult elő, hogy egy miniszter lekezelően nekimehetett a sajtónak, sőt esetleg az alá rendelt titkosszolgálatot is nyomába ereszthette.

Indikátor ez az eseménysor abból a szempontból is, hogy egyedi ügyről van-e szó vagy a továbbiakban egyre több ilyen, tekintélyelvű megoldást láthatunk majd. Utóbbira a Tisza-választók bizonyára nem adtak felhatalmazást...