A magyarországi felzárkóztatási politika kulcselemévé előlépett Felzárkózó települések program eredetileg az ország háromszáz legszegényebb, leghátrányosabb helyzetű kistelepülésének komplex fejlesztését tűzte ki célul. A kezdeti időszakban a megvalósítást döntően öt nagy karitatív szervezet – köztük kiemelkedő hangsúllyal a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – végezte. Bár a stratégia 2022-es módosítását követően a döntéshozók a nyilvánosság előtt azt kommunikálták, hogy a végrehajtási hálózatot megnyitották a civil szféra előtt, a gyakorlati tapasztalatok merőben más képet mutatnak – mondták el többen az Autonómia Alapítvány nemrégiben megrendezett „Merre tovább, FETE?” nevet viselő szakmai rendezvényén, amelyen közel kétszáz érintett szakember és döntéshozó vett részt.
Az egyik felszólaló Szendrák Dóra, a miskolci székhelyű Regionális Civil Központ Alapítvány elnöke volt. Vele beszélgettünk arról, milyen sebekből vérzik az állam által kiszervezett felzárkóztatási program, s hogyan lehetne ezeket kezelni, begyógyítani.
– Az alapítvány csaknem három évtizedes múlttal rendelkezik a társadalmi felzárkózás területén, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében korábban harmincegy településen láttunk el különféle foglalkoztatási, munkaerőpiaci és komplex telepprogram-szolgáltatásokat. Kifejezetten azért kapcsolódtunk be a FETE pályázati rendszerébe, mert felelősséget éreztünk azon kistelepülések felé, ahol a megelőző években már elindítottunk egyfajta fenntartható felzárkózási modellt, s ezt a munkát szerettük volna szervesen folytatni – mondta a szakember.
Az alapítvány az összes megcélzott településre benyújtotta jelentkezését, ám első körben egy helyszínt sem nyertek el, csupán egyetlen település esetében kerültek tartaléklistára.
Végül két hónapos várakozási időszakot követően, szinte „vigaszágon” juthattak feladathoz: miután az eredeti nyertes karitatív szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nem indította el a tervezett programot Rakacaszenden, a feladat ellátása a civil alapítványra hárult.
– A statisztikai adatok mögött rejlő valóság azt mutatja, hogy bár a hivatalos beszámolók büszkén emlegetnek huszonnyolc úgynevezett megvalósító partnert, a háromszáz érintett település nagyjából 85 százalékát továbbra is a „nagy ötös” karitatív hálózat, a máltaiak, az ökumenikusok, a katolikusok, a baptisták és a reformátusok fedik le. A fennmaradó mintegy 15 százaléknyi helyszínen osztozik a közel húsz civil szervezet, amelyek zöme – a nemzetközileg és országosan is ismert Igazgyöngy Alapítványhoz hasonlóan – mindössze néhány településen kapott cselekvési lehetőséget – tette hozzá Szendrák Dóra.
„Amit ingyen adnak, abból sosem elég, ezért meglehetősen nehéz közmegelégedésre szétosztani a szociális tűzifát”Bizonytalanság és bürokrácia
A FETE program működési modellje az elmúlt években alapvető átalakuláson ment keresztül, ami drasztikusan lerontotta a kisebb szervezetek szakmai autonómiáját. A 2024 előtti finanszírozási ciklusban – például a korábbi, Fókuszban a gyermek elnevezésű uniós projekt keretein belül – a bekapcsolódó civilek még egyenrangú konzorciumi partnerként működhettek együtt a nagy karitatív szervezetekkel, az ezt követő, a 2024-től 2029-ig terjedő új támogatási időszakban azonban ez a jogállás megszűnt, és a civil szervezeteket egyszerű „egyéb megvalósító szervezetté” minősítették vissza – panaszolta több szakember is az említett konferencián.
Ez a szerkezeti visszalépés folyamatos szervezeti bizonytalanságot szült a civilek számára. Nekik mostantól például évente újra kell pályázniuk a Máltai Szeretetszolgálatnál ahhoz, hogy az általuk kiépített helyi Jelenlét Pontokat egyáltalán fenntarthassák. Egy olyan kistelepülési helyszínen, mint amilyen Rakacaszend, ez éves szinten mintegy 32 millió forintos költségvetést jelent. Ebből az összegből kell kigazdálkodni négy munkatárs bérét és járulékait, a szolgáltatások költségeit, valamint az intézményi infrastruktúra alapvető fenntartási költségeit.
A szervezetek viszont immár nem láthatják előre, hogy a következő évben megkapják-e a folytatáshoz szükséges támogatást, ez pedig a szakképzett munkaerő elvándorlásához is vezet. A civileket sem a stratégiai tervezésbe, sem a vállalások megfogalmazásába, sem a döntéshozatali folyamatokba nem vonják be, emiatt szerintük a felülről építkező, látszatdemokratikus rendszer alapjaiban sérti az Európai Unió egyik legfőbb elvét, a partnerségit – panaszolták többen is.
Az elszigetelt falvak mindennapjai
A FETE eredeti ígérete a kistelepülési hátrányok átfogó rendezése volt, s ennek szerves részét képezte volna a helyi gazdaság, valamint a fizikai infrastruktúra – az úthálózat és a tömegközlekedés – fejlesztése is, teret nyitva a munkaerőpiaci ingázásnak.
Mióta azonban a teljes programot a hazai költségvetési forrásokról átirányították az európai uniós finanszírozási csatornákra, a hangsúlyok gyökeresen eltolódtak. A szigorú EU-s elvárások miatt szinte kizárólag a társadalomfejlesztésre és a szembeszökő szolgáltatási hiányok alapszintű pótlására szűkült le a kör, a településeken lévő Jelenlét Pontok pedig végső soron az állam által cserben hagyott, hiányzó alapellátásokat igyekeznek helyettesíteni.
Idetartoznak a korai fejlesztési programok, a tanoda jellegű felzárkóztatás, korrepetálás és csoportos játékos foglalkozások biztosítása, vagy épp a főzőklubok, baba-mama klubok és helyi rendezvények szervezése olyan falvakban, ahol szinte már semmilyen közösségi tér nem áll a lakosság rendelkezésére. Ezekben az elszigetelt falvakban sok helyen már szociális ellátás, egészségügyi szakrendelés, de még óvoda vagy iskola sincs. A helyiek tapasztalatai szerint ha egy kis faluban még a kocsma is bezár, az a település teljes társadalmi ellehetetlenülését jelzi, hiszen még a legegyszerűbb önszerveződő kapcsolattartási színterek is megsemmisülnek – összegezte Szendrák Dóra.
A közoktatás helyzete különösen kritikus.
Rakacaszenden például mindössze egyetlen, a görögkatolikus egyház által fenntartott, összevont osztályokkal működő alsó tagozatos iskola üzemel.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az első és a harmadik, illetve a második és a negyedik osztályos tanulók tanulnak egy-egy teremben, ahol egy-egy évfolyamot mindössze két-három gyermek képvisel. Bár ezek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek olykor súlyos mozgás- és beszédfejlődési elmaradásokkal küzdenek, a szakszerű fejlesztésükhöz szükséges szakemberi gárda hiányzik; a feladatot többnyire elhivatott, nyugdíjas pedagógusok látják el, akik még vállalják a vidékre való kijárást. A felső tagozatos vagy középiskolás korú gyerekek helyzete még kiszolgáltatottabb.
„Inkább meleg étel legyen két hónap múlva is, mint hogy drága tolltartóval villogjon a gyerek két napig”Aki Miskolcra jár középiskolába, annak a hajnali 6 óra körüli buszjárattal kell indulnia ahhoz, hogy reggel nyolcra – a gyakori járatkésések miatt néha úgy sem – beérjen az óráira, és sokszor csak este nyolcra ér vissza a falujába. Téli időszakban ez a napi több mint tizenkét órás távollét fizikai és mentális értelemben is rendkívüli terhet ró a fiatalokra.
A felzárkóztatási szakemberek szerint a jelenlegi válságos helyzet megoldásához vissza kellene nyúlni a gyökerekhez, vagyis a 2010 előtti időszakig. Ekkoriban még működött az a kistérségi feladatellátási rendszer, amelyben a kistelepülések közösen, összefogással tudták biztosítani a méretgazdaságos szociális, oktatási és egészségügyi alapszolgáltatásokat. Ezt a rendszert azonban az elmúlt tizenhat év Fidesz-érájában meghozott közigazgatási és önkormányzati „reformok” során teljesen felszámolták. Mára a kistelepülési önkormányzatok saját bevételek híján képtelenek fenntartani a szociális alapszolgáltatásokat, mindeközben a megyei és térségi családsegítő és gyermekjóléti központok szakképzett munkaerő hiányában nem tudnak szakembereket delegálni a kis falvakba.
– A problémát tovább mélyíti az önkormányzati rendszer intézményi és kompetenciabeli hiányossága.
A 2013-as önkormányzati törvény szellemével szemben a kistelepüléseken sok esetben hiányzik az a szakmai tudás, amely egy többmilliós költségvetés vagy a helyi rendeletek szakszerű megalkotásához szükséges lenne.
Ezt kihasználva a helyi hatalmi struktúrák gyakran nem szolgáltatóként, hanem földesúrként viszonyulnak a lakossághoz. A közfoglalkoztatási programok működtetése révén egyfajta modern kori, elavult társadalmi berendezkedés merevedett be, amely a munkalehetőségtől megfosztott helyieket ténylegesen röghöz köti – mondta a szakértő. Szavai szerint mindeközben a magyar állam az elmúlt tizenhat évben szisztematikusan kivonult a szociális gondoskodás területéről.
Bár az Alaptörvény és a szociális törvények elvileg garantálják a polgárok szociális biztonságát, a gyakorlatban az állam az intézményes ellátások – a hajléktalanellátás, az idősellátás és a gyermekvédelem – működtetését fokozatosan átadta az egyházaknak. Ugyanez a folyamat játszódott le a társadalmi felzárkóztatás terén is: a feladatokat és a forrásokat az állam kiadta a kezéből, s egyetlen kiemelt szervezetre, illetve karitatív csoportosulásra ruházta át.
– A rendszer átláthatatlanságának legszembetűnőbb eleme a pénzügyi ellenőrzés hiánya. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a 2024 és 2029 közötti ötéves időszakra mintegy 70 milliárd forintos uniós és állami forrást kapott a felzárkóztatási feladatok irányítására és megvalósítására, mégpedig úgynevezett költségfüggetlen finanszírozási formában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szervezetnek egyetlen részletes számlát sem kell benyújtania a hatóságok felé arról, hogy pontosan miként és milyen tételekre költötte el ezt a hatalmas összeget – hangoztatták a szakértők.
A szakmai kritikák szerint a korábbi központi hatalom célja ezzel a konstrukcióval csupán annyi volt, hogy pénzt biztosítson a probléma felületi kezelésre, megakadályozza a helyi felzúdulásokat, és a szegénységben élőket a kistelepüléseken tartva elszigetelje a társadalom többi részétől. A felzárkóztatási rendszer fenntarthatatlansága miatt a szakma épp ezért határozott lépésekre szánta el magát.
Az Autonómia Alapítvány szervezésében megrendezett szakmai konferencián több mint 180 elismert országos szakértő, civil képviselő, valamint a kormányzat, a szociális minisztérium, a vidékfejlesztési minisztérium és az irányító hatóság delegáltjai is részt vettek. A komoly viták során a résztvevők egybehangzóan rögzítették: az állam nem vonulhat ki a szociális ellátásból, és nem háríthatja át a teljes felelősséget a karitatív szférára. A konferencián elhangzottakról, a hangfelvételekről és a helyszíni jegyzőkönyvekről jelenleg egy átfogó szakmai állásfoglalás és javaslatcsomag készül, amelyet a szervezők eljuttatnak a kormányzati döntéshozókhoz.
A FETE program számokban
A statisztikai adatok szerint a Felzárkózó települések programban eddig közel 12 ezer kisgyermek fejlődését kísérték végig szakemberek, s 300 településen mintegy 13 ezer óvodáskorú gyermek családját érik el. A mobil egészségügyi és telemedicina-szolgáltatások több mint 50 településen tették közvetlenül elérhetővé a szakorvosi ellátást, s több mint 16 000 pácienst láttak el, míg a szemészeti szűrőprogramok révén több mint 7300 gyermek kapott ingyenes szemüveget. Mintegy 1400 lakóházon javították meg a tetőszerkezetet, 174 lakóházat teljeskörűen felújítottak, és több száz ember költözhetett szociális bérlakásokba. Huszonkét szociális naperőmű létesült a településeken, emellett több mint 1500 kisgyermekes család kapott közvetlen támogatást a fűtési szezonban. A Máltai SE által szervezett sportprogramban, köztük a FETE-kupán 1700 gyermek sportol rendszeresen. A FETE program keretein belül több mint 500 lakó költözhetett komfortosabb és biztonságosabb otthonokba a szociálisbérlakás-létesítő program segítségével, évente 120 000 forinttal támogatják a zöldfűtéspályázatban részt vevő kisgyermekes családokat.
