Mentőövre várnak a zenei klubok

Ha egyszer válságban van a szórakoztatóipar működési modellje, elszálltak a rezsiárak, az előadói díjak, miközben átalakultak a fogyasztói szokások, akkor aktuális kérdéssé válik, mégis hogyan lehet Magyarországon önálló kulturális intézményt létrehozni és egyáltalán működtetni. Pláne úgy, hogy az külső beleszólás nélkül, piaci alapon legyen képes megállni a lábán. Miközben még a kupac tetején legyen a hely programkínálata is vonzó, nem mellesleg trendi és egyben – tehetséggondozás címén – adjon teret azért olyan feltörekvőknek is, akikről még senki nem hallott.

Egyébiránt létezik Magyarországon ilyen intézmény, legalábbis három biztosan. A Bognár Attila által alapított A38, a Gőz László vezetésével működő Budapest Music Center és a Fonó Budai Zeneház, többek között Horváth László ügyvezetővel az élen. A fentiekről és ennek tanulságairól beszéltek mindhárman a budapesti Inga Kultúrkávézó Kulturális intézmények rendszereken át című programsorozatának első, klubokról szóló alkalmán.

Még apropó is akadt, ha a koronavírus-járvány óta megroggyant klubélet tengernyi problémája nem lenne elég: ez a „történelmi pillanat” most pedig Pajor Tamás moderátor szavával élve az „Orbán-rendszer giccsparádéjának összesűrűsödése”, amelyre az előző rendszer „ideológiai konstrukciója” ráöntötte a maga nacionalizmusát, elnevezve azt „népi kultúrának”.

– kiadóként kezdték, aztán rájöttek, egész egyszerűen kellett egy hely, ahol találkoznak a rajongók és előadók. Ebbe azóta viszont közel sem csak a programszervezés tartozik bele, hanem például a pályakezdők tudatos terelgetése, nem mellesleg a broadcast- és streamingtevékenység, vagyis a digitális közvetítés is, amellyel együtt archívumot is építenek – csak hogy legyen mihez visszanyúlnia az utókornak, ha esetleges később felmerülne, ugyan mi is történt itt zene terén. Pajor Tamás szerint az ehhez hasonló helyek kulturális szempontból egyenesen közfeladatot látnak el.

Ugyanis történelmi jelentőségű, összesűrűsödő giccsparádé ide vagy oda, a klubélet szereplőivel nem az elmúlt 16, hanem 30 elmúlt év mondatja, hogy a mindenkori kormányzattal nem igazán szabad birokra kelni.

Tanulságos, hogy az A38, a Budapest Music Center és a Fonó Budai Zeneház már rég Magyarország ikonikus helyei közé tartoznak, mégis kivétel nélkül anyagi nehézségekkel küzdenek. „Észrevettek engem is, támogattak az elmúlt harminc évben: volt, hogy 1 milliót kaptunk egy egész évre, volt, hogy 400 millió forintot. Igen ám, de ahhoz mi hozzátettünk 700-800 milliót, a saját üzleti érzékünknek köszönhetően” – említette példaként Gőz László a Budapest Music Center helyzetét. Ezzel szemben például a négy éve épült Magyar Zene Háza becslése szerint üzemeltetéssel és építéssel együtt már 50 milliárdnál forintnál járhat.

Horváth László emellett kiemelte a vidéki művelődés lehetőségeinek egyik hosszú ideje fennálló gátját, a fővárosra koncentráló kulturális vízfejűséget. „Nincsenek képben, hogy mi a trend a fővárosban, a számukra elérhető produkciókból válogatnak. Nem az a baj, hogy vannak falunapok, hanem az, hogy választókerületi megosztásban találták ki és építették fel, ennek a hozományát pedig nagyon sokan fogják elszenvedni.” Gőz ugyanakkor hangsúlyozta, a probléma forrását nem abban kell keresni, hogy egyik hely jobb vagy rosszabb lenne a másiknál: az aránytalanságokat kellene a mindenkori kulturális kormányzatnak megszüntetni.

A Tisza már 2026 februárjában, A működő és emberséges Magyarország alapjai című programjában is foglalkozott a kérdéssel. Ebben például célul tűzték ki a művelődési házak felújítását és korszerűsítését és tervbe vették a regionális szakszolgálatok kiépítését a kulturális programok szervezésének megkönnyítésére. Írtak a könnyűzene helyzetéről is, külön célul tűzték ki a feltörekvő előadók támogatását . A szórakozóhelyekkel kapcsolatos konkrétumokra ugyan nem tértek ki, de az aránytalanságok eltörlésében az átláthatóbb kulturális finanszírozási rendszer kiépítése – amennyiben valóban megvalósul – legalább első lépésként segíthetne.

– már ha valóban fontos a magyar szórakoztatóipar megmentése. Bognár Attila kiemelte, jó pár évtizede van a szakmában, de ő maga nem is hallott még Európában olyat, hogy valahol két számjegyű legyen a kulturális jegy áfája. (Ezt 2012 környékén vezették be, erre sehol máshol nem akadt példa az Európai Unióban. Az Orbán-kormány akkor a költségvetési egyensúly javításával magyarázta a lépést.)

A Tisza-kormány időről időre hangsúlyozta, hogy a párbeszéden alapuló döntési folyamatokban hisz, de a jelenlévők szerint például a 27 százalékos áfa csökkentésére azért sem került sor eddig, mert a mindenkori kormányzat egyszerűen nem hallgatta meg azokat, akik napi szinten ebben az ágazatban dolgoznak.