Miskolc;CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál;Kevin Macdonald;Pressburger Imre; Andrew Macdonald;

Kevin Macdonald és Andrew Macdonald mesélt P. Szabó Dénesnek

Világhírűek Miskolcon: Kevin és Andrew Macdonald megnézték nagyapjuk, Pressburger Imre egykori házát

A világhírű magyar rendező, Pressburger Imre miskolci házát nézte meg két unokája, Kevin Macdonald rendező és Andrew Macdonald producer. A Népszavának arról is beszéltek, mennyire büszkék nagyapjukra.

Az Oscar-díjas Kevin Macdonald, Az utolsó skót király rendezője és öccse, a BAFTA-díjas Andrew Macdonald, a Trainspotting producere is ellátogatott a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol a rendező átvette az Európai Mozi Nagykövete díjat, valamint a két skót testvér megnézte nagyapjuk, a szintén Oscar-díjas rendező, Pressburger Imre (Emeric Pressburger) (1902–1988) miskolci szülőházát, melyet két hónapon belül felújítanak, hogy kulturális programok helyszíne legyen. A látogatás után a két alkotó mesélt a Népszavának.

– Nagyon megható belépni abba a házba, ahol a nagyapánk született. Már az is megindító, hogy benn lehetünk abban a térben, ami összeköt minket a múltjával, de azt is láttam a helyszínen, hogy még sok munka van a felújítással. A szervezők nagy feladatot vállaltak magukra, és lenyűgöz, hogy rendbe rakják ezt a nagy épületet, ami szerintem egy csodálatos hely lesz Miskolcon a művészek számára – mondta lapunknak Kevin Macdonald Oscar-díjas rendező, többek közt Az utolsó skót király direktora. Öccse, a BAFTA-díjas Andrew Macdonald is hasonló véleménnyel van: – Büszkének érzi magát az ember, hogy nagyapánk születése után százhuszonöt évvel az emberek érdeklődnek iránta. 

És büszkék vagyunk, hogy általa kapcsolódhatunk Magyarországhoz, és láthatjuk, hogy a családunknak ez az ága honnan érkezett, ami fantasztikus. 

A szintén Oscar-díjas Pressburger Imrének  eseményekkel teli élete volt: Berlinben próbált szerencsét, előbb újságíróként, aztán forgatókönyvíró­ként, majd Adolf Hitler hatalomra jutása után előbb Párizsba, aztán Londonba menekült. Alkotótársával, Michael Powell-lel számos filmet készítettek, mint A vörös cipellők, a Fekete nárcisz, a Blimp ezredes élete és halála és a Canterbury mese című alkotásokat. – Emeric Pressburger és Michael Powell készítettek pár emlékezetes filmet, amelyek időtállónak bizonyultak. Az alkotásaik ma is szórakoztatóak, és rejtett mélységeket hordoznak még akkor is, ha ma nézzük őket. A legtöbb film az idő múlásával egyre kevésbé érdekes, míg az ő filmjeik egyre inkább annak tűnnek, mivel nem kapcsolódnak egyetlen zsánerhez, és ezért nem kiszámíthatóak – fejtette ki Kevin Macdonald, hozzátéve, hogy Pressburger mint forgatókönyvíró és Powell mint rendező között különleges együttműködés alakult ki, ami nagyon ritkának számít. 

Kevin Macdonald szintén termékeny filmrendező, a nevéhez számos híres játékfilm köthető, illetve dokumentumfilmek sora, például Whitney Houstonról, Bob Marley-ról vagy John Lennonról és Yoko Onóról. A rendezőtől megkérdeztük, milyen hozzáállással fog neki egy játék- és egy dokumentumfilm elkészítésének. 

– Dokumentumfilmet rendezni kevesebbe kerül, és kevesebb kockázattal jár, illetve sokkal komplikáltabb témákat lehet általa felfedezni.

Másrészt szeretek egyik világból másikba mozogni, egyszer játékfilmet, máskor dokumentumfilmet rendezni, mert mindegyik pihenést jelent a másik után – mondta a rendező. 

Andrew Macdonald a forgatókönyvek fontosságára hívta fel a figyelmet. – A Trainspotting eredetileg egy regény volt, amit a forgatókönyvíró adaptált, és fantasztikus, hogy az jobb lett, mint ahogy elképzeltem a filmet. A következő fontos lépés pedig a rendező munkája volt, ami a történetnek egy olyan újabb verzióját teremtette meg, amit korábban szintén nem gondoltam volna. Akkoriban Skóciában sok embernek meghatározott elképzelése volt arról, hogyan nézzen ki a film, hogy legyen realisztikus, szürkés, komor, de mi ezt nem akartuk – mondta a producer.

Kevin Macdonald 1999-ben aratta első jelentős sikerét, Oscar-díjat nyert az Egy nap szeptemberben című filmjével, mely azt az terrortámadást dolgozza fel, amikor az 1972-es müncheni olimpián palesztinok egy csoportja izraeli sportolókat ejtett túszul, majd gyilkolt meg. – Van egy metafora a filmemben, hogy a német hatóságok megpróbálják a legjobbat nyújtani, hogy segítsenek a túszokon, de elrontják a dolgot, mert nem nagyon értik a szituációt – emlékeztetett a rendező, majd hozzátette: – Manapság a közel-keleti arab–izraeli konfliktus sokkal problematikusabb, mint akkor volt, és ez lehangoló. Mindkét oldalon emberek ezrei halnak meg, és még kevésbé látszik annak a reménye, hogy megoldás születik a helyzetre. 

Megújul a Pressburger Ház

Terveink szerint szeptember végére kellett volna a Pressburger Ház felújításának elkészülnie, de a nyári hőségriadók és előre nem látható körülmények miatt ez csúszásban van, de reményeink szerint két hónap múlva elkészülünk – mondta lapunknak Fazekas Miklós, a felújítás szakmai vezetője, hozzátéve, hogy az épület a munkálatok során új tetőteret és teljes épületgépészeti felújítást kapott. – Mivel ez egy multifunkcionális alkotói tér lesz, ezért rengeteg informatikai fejlesztést is megvalósítunk, hogy lehessen benne például filmet vetíteni – mondta a szakember. Emellett az épület külseje is meg fog újulni: a déli és északi homlokzatra falfestmény kerül, az egyik Pressburger Imrét fogja ábrázolni. 

Szőcs Géza posztumusz megjelenő kötete szándéka szerint a költő szülőföldjéhez és az irodalomhoz fűződő szenvedélyes viszonyára is számos módon rávilágít. Mégis inkább monumentális torzó maradt.