– Ember legyen a talpán, aki a mostani szüretkor mosolyogva ment ki a tőkék közé, mert az idei termés nagyon gyenge. Ha csak a mi környékünket, a verpeléti határt nézem, itt van közel hatszáz hektár szőlő, s a hozamok elkeserítőek. Az ültetvényeken most a hektáronkénti 25–30 mázsa termésátlag a jellemző, egy-egy kivételes helyen éri csak el a „plafont”, a parcellánkénti 100–120 mázsát – árulta el a Népszavának Kereskényi László verpeléti szőlősgazda. Szavai szerint ha a költségeket és a várható bevételeket párba állítják, még inkább égnek állhat a hajuk.
– Az elmúlt öt évben mindenki látta, mekkora infláció söpört végig az országon. Az üzemanyag, a növényvédő szerek, az alkatrész, a napszám – mindennek az ára a csillagokban jár. A szőlő átvételi ára viszont meg sem közelítette ezt a növekedést, gyakorlatilag szinte évek óta nettó 100 és 140 forint között mozog kilónként. Egy hektár szőlő tisztességes, szakmai szabályok szerinti művelése egymillió forintnál kezdődik, de inkább 1,4–1,5 millió a jellemző, miközben a mostani 30 mázsás termésátlag után alig félmillió forint folyik be a felvásárlótól a szőlőért. S igaz, hogy a földalapú támogatás, vagy ha valaki benne van az agrár-környezetgazdálkodási programban, szintén behozhat hektáronként pluszban még 400–450 ezer forintot, ám ehhez is kőkemény kötelezettségek társulnak: szigorú talaj- és növényvizsgálatok, bürokrácia. Ráadásul a hatékony, olcsóbb szereket mind kivonták már a forgalomból, vagyis e pénz nagy része elmegy a törvényi feltételeknek való megfelelésre – fogalmazott. Szavai szerint az már most biztos, hogy a szőlőtermelőknek az idei év tiszta veszteség.
– A szőlő nem tőzsdei termék, amit betárolunk a raktárba, aztán kivárjuk a jobb árat. Amikor beérik, oda kell adni a felvásárlónak, nincsen haladék. A józan paraszti ész azt mondaná: ha a felére esik a termésmennyiség az országban, annak fel kellene nyomnia az árakat, nem? De a piacon ebből semmit sem érezni. Ráadásul ott a jogszabály, az uniós meg a hazai rendelet is, ami a gazdákat védené a felvásárlókkal szemben, mondván,
a gyorsan romló árut 30 napon belül ki kell fizetni, és az árból sem lehet utólag önkényesen lefaragni. Ehelyett mi van? Az Alföldön a héten fejezik be a szüretet, és a gazdák még azt sem tudják, kilónként mennyi pénzt fognak kapni a munkájukért. Nemhogy 30 napon belül látnák a pénzt, de még az árat sem árulták el nekik. Így gazdálkodjon az ember! – dohogott egy kunsági termelő.
Ezt a mezőgazdasági ágazatot ráadául nemcsak az idei gyenge termés, de a súlyos munkaerőhiány és adminisztratív bizonytalanság is terheli. A kézi munkaerő biztosítása nehézkes, a napszámosok egyre kevesebben vannak. A gazdák gyakran kényszerülnek olyan közvetítő vállalkozásokkal együttműködni, amelyek a munkák elvégzése után az adófizetési kötelezettségek előtt eltűnnek a rendszerből, felhalmozva a megrendelő adóhatósági kockázatait.
A természet elvégezte a terméskorlátozást
Nincsenek jobb helyzetben a borászok sem. Mivel a természet idén felülírta a szabályokat, a szüret és ezzel együtt a borfeldolgozási folyamat is egyfajta kényszerpályára került. – Itt Egerben jó két-három héttel korábban el kellett kezdeni a szüretet, mint ahogyan azt a máskor megszokott naptár mutatná. – A hónapok óta tartó, kíméletlen szárazság miatt a bogyók lékihozatala drasztikusan lecsökkent, a rendkívüli hőség pedig ismét előidézte az utóbbi évek legkellemetlenebb jelenségét: a különböző érési idejű fajták szinte egyszerre értek be, megszüntetve a szakaszos munkavégzés lehetőségét – hallottuk a Bolyki János egri borásztól. Vallja, hogy a komplex, mély szerkezetű borok megszületéséhez elengedhetetlen a hosszú tenyészidő, a természet azonban idén nem adott túl sok teret a kivárásnak. A szőlő érési paraméterei nem mérlegelési lehetőséget, hanem azonnali döntést sürgettek. Így a Sauvignon Blanc és a Blauburger betakarítása után rögtön a rozéalapnak szánt Merlot került a kádakba, amelyet a Királyleányka, majd a többi kék fajta követ. Ha a betakarítás ebben a feszített ütemben folytatódik, a kései szüretelésű tételek kivételével szeptember 20-ára gyakorlatilag elcsendesedhetnek a szőlők – tette hozzá. Náluk idén szinte egyetlen fürtöt sem kellett úgynevezett zöldszürettel eltávolítani: a természet maga végezte el a terméskorlátozást, miután a tőkék az átlagos mennyiség alig felét hozták. A feldolgozói és értékesítési oldalon sem kényelmesebb a helyzet.
A rozénak szánt alapanyag fajlagos ára a kieső mennyiség miatt olyan magasra kúszott, hogy tisztán gazdasági alapon nem érné meg feldolgozni, a piaci jelenlét és a vevői igények kiszolgálása miatt azonban a borászat nem vonulhat ki ebből a szegmensből – fogalmazott.
Kettős veszteség
A szakmai becslések szerint országos szinten legalább 30–40 százalékkal alacsonyabb szőlőtermés várható idén a tavalyi évhez képest. A rendkívüli szárazság miatt a szőlő „lékihozatala” drasztikusan lecsökkent. Míg átlagos évjáratokban egy kilogramm szőlőből több mint 70 százaléknyi must nyerhető ki, az idei előzetes adatok szerint ez az arány alig 60 százalék, de számos körzetben még ezt a mélypontot sem sikerül elérni. A termelők így kettős veszteséggel szembesülnek: nemcsak a leszüretelt alapanyag lett kevesebb, hanem az egyes bogyókban rejlő folyadékmennyiség is jelentősen elmarad a megszokottól – foglalta össze az idei szüret nem túl rózsás kilátásait a Népszavának Molnár Ákos, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szőlészeti szekciójának vezetője, a soproni borvidék hegyközségi elnöke. – Az időjárási körülmények a szüreti munkák ütemét is felborították. Az Alföldön – ahol az olyan uralkodó fajták, mint az Aletta és a Bianka betakarítása már augusztus végére nagyjából le is zárult – a tavaszi fagykárok és a nyári aszály miatt a területek jelentős részén jó esetben féltermésről lehet csak beszélni. A hőség hatására ráadásul a különböző szőlőfajták szinte egyszerre értek be, megszüntetve a szakaszos szüret lehetőségét – tette hozzá a szakember. Emiatt az egész országban két-három héten belül véget érhet a betakarítás, ami súlyos technológiai és logisztikai kihívás elé állítja a feldolgozókat. A pincészetek erjesztő- és szüreti kapacitásait ugyanis egy időben elnyújtott termésbeérkezésre méretezték, így
a hirtelen bezúduló, nagy mennyiségű alapanyag kényszerű, azonnali feldolgozása komoly infrastrukturális fennakadásokat okoz.
A piaci helyzet összképe vegyes, ám összességében nem túl kedvező. A vörösborok piaca a borászok szerint továbbra is leszálló ágban van, vagyis mind a vörösbort adó szőlő, mind a késztermék iránt csekély az érdemi kereslet. A fehérboroknál a helyzet valamivel stabilabb, a becslések szerint az idei – egyébként csökkenő – fogyasztási mutatók mellett a mostani készletek nagyjából a jövő év késő tavaszáig tarthatnak ki – mondta a HNT szőlészeti szekcióvezetője. Hozzátette: ezt követően azonban felerősödhet a külföldi nyomás. Spanyolországban jelenleg is hatalmas túltermelés tapasztalható, így fennáll a veszélye annak, hogy az olcsó, dömpingáron érkező import fehérbor elárasztja a hazai piacot. Ez a piaci nyomás az árakban is egyértelműen megmutatkozik. A felvásárlási árak egyáltalán nem emelkedtek a tavalyi szinthez képest: bár fajtánként és régiónként eltérők az árak, vagyis kilogrammonként 100 és 180 forint között mozognak, az átlagos középár inkább a 120 forintos sávban stagnál. A nyomott felvásárlási árak súlyos hatékonysági és megélhetési problémákat tárnak fel. A magyar szőlészet fajlagos költségei rendkívül eltérőek: nem mindegy, hogy egy hektáron 15 tonna vagy csupán 5-6 tonna szőlő terem meg, hiszen a kisebb hozam esetén az egy kilogrammra jutó művelési költség akár a háromszorosára is emelkedhet. A szakmai számítások szerint az a gazdálkodó, aki nem képes legalább hektáronkénti 12-13 tonnás termésátlagot elérni, jelenleg garantáltan veszteségesen működik.
