Elfelejtettek szólni feljebbvalóik az alsópapságnak a hirtelen köpönyegfordítás szükségességéről.
Ma is szinte naponta érkeznek hírek arról, hogy ebben vagy abban a templomban, kápolnában valamelyik szentbeszéd alkalmával egy áldozópap a régi nótát fújja, azaz a szószékről szidalmazza Orbán Viktor pártjának hatalomra került legyőzőit, például „a Sátán eszközének” nevezi az új miniszterelnököt.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az áprilisi törvényhozási választások eredményének ismeretében villámgyorsan „megtért”: az MKPK elnöke sietve gratulált Magyar Péternek, egyúttal „konstruktív és partneri együttműködést” ígért az új kabinetnek.
Gyorsan megjegyzem: pedig ők a következetesek, elvégre az elmúlt pár évtizedben ez volt az elvárás. Nem kizárólag az orbáni kurzus, hanem egyházi feletteseik részéről is. Utóbbiak azonban a kétezer év alatt tökéletesre csiszolódott szentszéki diplomácia körmönfontságából ihletet merítve, csakhamar alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez.
Mintha a székesfehérvári megyés püspök nem biztosította volna saját rezidenciáját a Fidesz stábjának az idei kampányhajrában. Mintha maga Erdő Péter bíboros, prímás nem rohant volna három esztendeje Kötcsére, hogy tiszteletét tegye az úgynevezett polgári pikniken. Mintha a szegedi egyházmegye roppant vagyon fölött rendelkező ura nem nevezte volna kvázi ostobának még a humanista Ferenc pápát is, Orbán bevándorlók elleni gyűlöletpropagandájához igazodva.
Nem.
A szóban forgó békülékeny nyilatkozat mögött nem nehéz meglátni a klérus tagjaiban pislákoló reményt arra vonatkozólag, hogy megtarthatják a Nemzeti Együttműködés Rendszere által nekik juttatott, társadalmunk többsége által joggal vérlázítónak tartott privilégiumokat.
Mégsem csodálkozhatunk különösebben a magatartásukon, hiszen a magyarországi katolikus egyház a közelmúltban megtalálta a módját az együttműködésnek még egy kifejezetten vallásüldöző hatalommal is. Gondoljunk a békepapi mozgalomra, melynek kollaboráns képviselői gátlástalanul legitimálták a szovjet típusú rendszer intézkedéseit, a békéért folytatott harc ürügyén megbontva a rájuk bízott nyáj egységét! Vagy megemlíthetem az erőszakmentesség ideológiáját hirdető Bulányi György atya vesszőfutását, akit feljebbvalói de facto kiközösítettek a kötelező katonai szolgálathoz ragaszkodó pártállam kedvéért.
Ajánlatos lenne Magyar Péternek szkeptikusan viszonyulnia a hazai püspökök új keletű hízelgéséhez.
Legkevésbé amiatt, hogy az ominózus törleszkedés cseppet sem őszinte, és ha fordulna a politikai széljárás, a mézesmázos retorikát szempillantás alatt felváltaná ismét a Tisza Párt szószékről való szidalmazása.
Nyomósabb érv, hogy áprilisban a többi között a szekularizációra szavaztunk. Állam és egyház következetes szétválasztásának koncepciójába pedig nem fér bele sem a papokra zúdított közpénzeső, sem oktatási intézményeink felekezeti kézbe való átjátszása, sem a papi pedofilügyek eltussolása.
Egy világi kabinet egyetlen dolgot tehet az egyházért: biztosítja számára a vallásszabadságot.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.