Ne azt nézd, amit mond, hanem amit... – írnám, de megáll a kezem félúton. A hét legvisszhangosabb kormányzati hülyebeszéléseiről kellene írnom, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy beidézzem a NER legfeleslegesebb közhelyét, mivel Orbán egy idő után jobbára a nagypódiumról jelentette be, hogy milyen aktuális disznóságra készül, majd megcsinálta azt.
Alkalmasint a NER-től való megszabadulás örvendetes jele a súlytalan műbalhék szaporodása.
A nemzet triggerpontján legutóbb Hallerné Nagy Anikó, a parlament alelnökasszonya masírozott át, designszemüvege mögül kipillantva közölte, hogy nem is volt pontrendszer a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnökének kiválasztásánál, holott korábban a Tisza azt mondta, hogy a három – most tessék figyelni! – legtöbb pontot kapott jelölt jutott a fináléba. Majd ebből lett Unger Anna, aki még nem követett el semmilyen törvénytelenséget, viszont a nép már most azon retteg, hogy esetleg nem is fog, és jogállami glaszékesztyűvel fogja vakargatni a NER balkáni maffiózóinak rücskös hátát.
Ennél valamivel fajsúlyosabbnak tűnik, hogy a HVG megírta: forrásaik szerint a katonai titkosszolgálat élére szánt alak egy bukott, inkompetens figura, majd valamivel később Panyi Szabolcs úgy értesült, hogy a KNBSZ-nél már azután szaglásznak, ki csicsergett a sajtónak, mire Ruszin-Szendi miniszter dörgedelmes videóban közölte, hogy a.) a titkosszolgálattól nem beszélt ki senki, b.) ő azért tudja, hogy kik énekeltek az újságíróknak.
Szóval momentán ezeken kellene felháborodnom, de valahogy egy sokkal nagyobb ívű turanisztika, pontosabban turáni átokisztika jár az eszemben. Éppen a vonaton ülök,
a MÁV eleve hajlamosítja az embert a nemzetkarakterológiára, gyakorlatilag folyamatosan kitermeli az ízig-vérig magyar életképeket, mintha csak a Feszty-körképre vettem volna helyjegyet.
Például most lerohadt a vonat, a szalmakrumplivá égett Magyar Ugar kellős közepén állunk. A kupéban előttem egy hatvanas, hidrogénezett hajú hölgy sipítozik a telefonba a barátnőjének, hogy Gizikém, ne feledd, csak a legjobb minőségű ammóniumot (vagy mit) szabad megvenni az allergiára. Egy barátnője is rossz minőségűt szedett a rákjára, meg is halt szegény. Meg Józsi, a férje is, igaz, ő már tíz évvel hamarabb, és elütötte a vonat, mivel részegen elaludt a síneken.
Az átellenes ülésen egy marcona tekintetű, kopasz fiú, fekete cuccban, „Hardcore nationalsocialist” feliratú polóban izzadozik, valami „nemzet lángokbant” vagy ilyesmit olvas, időként dúvad tekintettel körbenéz, mint Semjén Zsolt a Valhallában. (Nem bagatellizálnám el teljesen, valahol Abony körül vagyunk, a későbbi deportáló államtitkár, a háborús főbűnösként felkötött Endre László is itt töltötte a gyermekkorát.) De szerencsére a fiúra végül rászól a csaja, hogy Gyula, hová tetted a sajtos chipszet, szóval
a faji háború egyelőre tolódik, de a nézésében azért benne van, hogy errefelé az ember gyakran először lesz felnőtt, aztán koravén stréber, majd náci, végül meg későtinédzser.
Egyszóval: a MÁV valóságchecknek tökéletes. Anno a globális felmelegedés akkor vált számomra megdönthetetlen, tudományos ténnyé, amikor egy pali az orrom előtt beszélte meg az asszonnyal, hogy Jenőt, a hatéves cocker spánielt megpróbálja elcseréli egy Makita búvárszivattyúra, ráfizetéssel.
Nos, ebből a békaperspektívából érti meg az ember, hogy mi az a televény, amiből politikusaink kisarjadnak, és mennyire végtelen belkörúti, felesleges dolog derék politikusaink félmondatos elvakkant marhaságait amolyan elvi alapon elemezgetni. (Már ha egyáltalán azt mondták, amit. Láttam már én is elgépelt interjút.)
A dolog ugyanis úgy áll, hogy mint a tisztelt köznép, úgy a tisztelt politikusok is rettenetes, értelmetlen hülyeségeket tudnak időnként összehadoválni. Deduktív értelmet keresni a zsizsegésükben néha annyi, mint amikor mondjuk egy csillagász a világűr elektromágneses pulzálásába megpróbál belehallani egy Bach-fúgát.
A Fideszben az ilyen tökfelesleges hülyeségcunami elhárítására találták fel Rogán Antalt, aki a tisztelt plénumnak kiporciózta azt a négy mondatot, amit bármiről elmondhatnak.
Megszületett a hírhedt papagájkommandó, azok bármilyen szögből, helyzetből fegyelmezetten felmondták, hogy gyurrrrika szép, majd mentek lopni. Érdemi információk híján a politikai elemzőknek meg az maradt, hogy sokszor egészen banális emberi marhaságokból próbáltak levezetni rendszertényezőt, kábé mint most Amerikában, ahol egy iparágat tart éppen lázban, hogy Trump haja mitől barnult be, és mit hozhat ez a Közel-Keletnek.
Megfordítva: volt olyan, nagyon is mértékadó politikus, akire nem hatott a Rogán-vudu, magánbeszélgetéseiben nem fogta vissza magát, és egészen zsibbasztó, CÖF-ös Mari néni trollkommentelő szintű összeesküvés-elméleteket terjesztett. Ha diktafonnal felvettem volna, amit összehablatyolt, hetente lehetett volna egy műbalhé a nagy semmiről. Hiszen politikusunk, miután letette a telefont, másnap bement a melóba, ahol kifejezetten mértéktartó, középutas döntéseket hozott. Az egyikből nem következett a másik, a magánhülyesége nem determinálta a közokosságait – nekem meg volt jobb dolgom is annál, mint hogy műbalhékat gyártsak.
Szóval innen nézve érdemes leszögezni, hogy a.) simán lehet, hogy valaki vagy valakik marhaságot beszéltek (beszélnek) a Tiszában az NVVH-s jelöltek kiválasztásáról, b.) tökmindegy. Ahogy ezen a ponton még annak sincs nagy jelentősége, hogy a katonai titkosszolgálat most esetleg a HVG-s kollégák kidobott háztartási szemetében turkál -e. (Ez nem irodalmi fordulat, szakmai nyelven a dumpdiving nagyon is része a nyomozásnak.)
Mindenki nyugodjon meg, aki honvédelemről, energiapolitikáról, kül- és biztonságpolitikáról ír, az időnként felkerül a radarra. Az újságírók sem szent tehenek, a kémelhárítók szemében pont ugyanolyan necces, politikai hatalom körül sasírozó figurák, mint bárki más, akinek időnként, diszkréten utánanéznek.
Hogy őszinte legyek, az is fura lenne, ha felmerül annak a gyanúja, hogy a katonai titkosszolgálat egyes tagjai ide-oda szivárogtatnak, akkor a honvédelmi miniszter közölné, hogy őt aztán ez nem érdekli, kedves egészségükre. A probléma inkább az lenne, ha egy ilyen belső vizsgálat elmaradna, illetve ha ezzel valaki visszaélne. De egyelőre csak annyi történt, hogy Ruszin-Szendi tábornok, aki már korábban is érzékeltette, hogy a világot egy nagy katonai kantinnak érzékeli, ahol meló után kedélyesen elsztorizgathat, szóval a tábornok úr ismét elszólta magát. Amiből kikövetkeztethető, hogy igen, a szolgálatok lecsekkolták a kollégák forrásait, ami – még egyszer: ha a hatalom nem él vissza az így szerzett információkkal – leginkább a szolgálatoknak idegesítő.
A helyzet az, hogy mind Unger Anna, mind pedig a KNBSZ jövendő főnöke a jelenlegi hatalom politikai felelőssége lesz.
Ha a jónép azt látja, hogy a NER-es tolvajok még mindig vígan élik a világukat, nemkülönben az orosz kémek ki-be járkálnak az országban, úgy adja magát a felismerés, hogy a Tisza áradása csak új iszapot hozott és nem a megtisztulást. Azonban ezt most még bízvást nem lehet megítélni. Az eltelt 16 évben elharapózott karmelitológiát Karmelita híján folytatni egyelőre kissé felesleges.