A Reform UK-t soha el nem hagyó gyanús pénzügyek ezúttal is beárnyékolták a mozgalom birminghami kongresszusát, a hagyományos szeptemberi pártkongresszusok egyik első állomását. Programbeszédében Farage azt a különbséget igyekezett hangsúlyozni, amelyet ő pártja és önmaga, illetve politikai ellenfelei között lát. „Míg a többiek a hatalom kedvéért igyekeznek megragadni a hatalmat, rangra, címre és pozícióra törnek”, addig ő azért készül a következő választás megnyerésére, mondta, mert hisz abban, hogy ez tud elvezetni az irány olyan alapvető megváltoztatásához, amelyre ennek az országnak szüksége van. „Ha nem sikerül élnünk a lehetőséggel, elmulasztjuk az utolsó alkalmat az ország felrázására, amit azután szörnyű, és őszintén szólva végzetes hanyatlás követ majd” – szólt a fenyegetés.
Az igazsághoz tartozik, hogy a Reform UK Sir Keir Starmer lemondása előtt hónapokig vezette a közvélemény-kutatásokat,
ám mióta július 20-án Andy Burnham került hatalomra, a Munkáspárt utolérte a Reformot.
Jelenleg fej fej mellett állnak 23 százalékon, kevéssel a feltörekvő Konzervatívok 20 százalékos támogatottsága előtt. A hét közvélemény-kutató eredményeit összesítő PollCheck mozgóátlaga szeptember 3-án még egyértelmű Labour előnyt mutatott.
A brit politikai élet egyik legnagyobb túlélője – korábban évtizedeken át, nagyrészt a strasbourgi parlament busásan megfizetett tagjaként az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének legelszántabb bajnoka, több euroszkeptikus párt alapítója és vezetője – arról kívánta meggyőzni a tagságot és még inkább a közvéleményt, hogy immár túllépett a Brexiten és olyan témák foglalkoztatják, mint a bevándorlás, a közbiztonság, az adócsökkentés, a megélhetési válság, az állam karcsúsítása és az általa megvetett ún. politikai elit elleni fellépés. El akarta hitetni, hogy „ez az a párt, amely kiáll Britannia és a brit érdekek mellett”. És bizonyítékok hiányában is kitartott álláspontja mellett, hogy az ország jövő tavasszal, a szükségesnél két évvel korábban az urnák elé járul.
A hangzatos tervek gellert azonban kaptak egy a Channel 4 tv-csatornán a lehető legfájdalmasabb pillanatban sugárzott programtól, amelyben a Verbatim oknyomozó újságírói csoport beépített munkatársai arról tárgyalnak Farage-zsal és a Reform két magas rangú tisztségviselőjével, hogy 32 ezer 500 font értékben megbíznának egy amerikai közvélemény-kutató intézetet három poll elkészítésére a párt számára.
Szóba került továbbá 500 ezer font, amely egy amerikai áldonor Nagy-Britanniában élő fián keresztül került volna a párthoz. A brit törvények nem teszik lehetővé, hogy az Egyesült Királyság pártjai szponzori támogatásokat fogadjanak el külföldi állampolgároktól.
A botrány kitörését követően a két főbűnös, Dan Jukes kommunikációs vezető és James Orr, politikai igazgató távozott pozíciójából, s az ügy a rendőrséghez került. Nigel Farage természetesen váltig tagadja, hogy bármilyen illegális adományt fogadott volna el, vagy akár foglalkozott volna az ajánlattal. Mindeközben a westminsteri parlament etikai bizottsága vizsgálja annak a mintegy 5 millió fontos adománynak-ajándéknak a körülményeit, amelyet Farage még 2024-ben Christopher Harborne kriptomilliárdostól kapott személyes biztonságának finanszírozására.
Erre még azelőtt került sor, hogy Farage bejelentette volna visszatérését a parlamentbe. Mint képviselő feltétlenül deklarálnia kellett volna ezt az érdekeltségét. A kutakodás a közelmúltban kezdődött újra, közvetlenül azután, hogy a mandátumáról éppen e vizsgálat és egyéb kétes pénzügyek kiváltotta bírálatok miatt lemondott, majd újraindult politikus megnyerte a clactoni időközi voksot.
Elsöprő támogatást kapott Nigel Farage a tengerparti időközi választásonEllentmondásosra sikerült kongresszus
A birminghami kongresszus végeredményben ellentmondásosnak bizonyult. Ugyan komoly tervek fogalmazódtak meg, mint a személyi jövedelemadó-fizetési határ évi 12 ezer 570-ről 15 ezer fontra emelése, ami az adófizetők legtöbbjének évi mintegy 500 font megtakarítást jelentene és közel hárommillió embert mentene fel a kötelezettség alól, de ismét kiderült, mennyire egyetlen személyre, Farage-ra épül minden, és milyen mértékben húzzák le a különböző skandalumok.
A BBC zászlóshajó politikai műsorának, a vasárnap reggeli Laura Kuenssberg shownak adott interjújában a pártvezér elmondta, hogy családja már nem támogatja politikai aktivitását, „azt szeretné, ha összepakolna és búcsút mondana”.
Az előzetesen felvett beszélgetés érintette a szombat reggeli doveri tiltakozást is, amelyen több száz, álarcot és balaklavát tüntető követelte a „lélekvesztőkön történő illegális bevándorlás” megszüntetését. Farage mélységesen elítélte az akciót és az arcot eltakaró maszkok használatát is bármilyen demonstráción.
Taktikázik a Brexit atyja, azért megy, hogy visszajöhessen