„Ütőképes baloldalhoz fel kellene szántani a hegyet és a völgyet, ahogyan azt Magyar Péter tette”

A minap bejelentette az Irány nevű szerveződés megalakulását, amiről azt mondta, hogy nem párt, nem mozgalom és nem politikai erő. Akkor micsoda?

Ez egy rendezvénysorozat, így lehet a legjobban definiálni. Nyilván az lenne a jó, ha nem én találnám ki, hogy miről szóljon, és nem én szervezném meg, hanem be tudnánk vonni embereket már a „kitalálás” részébe és a szervezésbe is. Jelenleg azt látom, hogy lényegében semmilyen intézményrendszere nincs a magyar baloldalnak. Nincsenek meg azok a terek, ahol azok, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, találkozhatnának és beszélhetnének, vitatkozhatnának egymással. Általában a társadalomban se nagyon látom ezeket a tereket. Ezt a hiányt szeretné pótolni az Irány.

Mi a rendezvénysorozat, a közös baloldali gondolkodás célja?

Ismétlem: nincs olyan cél, hogy akár pártot, akár mozgalmat alakítsunk. Magyarországon éppen rendszerváltás – vagy nem rendszerváltás, de valami lényeges – zajlik. Minden kérdés kinyílt, minden kérdésről lehet és érdemes beszélgetni. Az Unger Anna kinevezése körüli vita mutatja, hogy ennek minőségében is vannak kivetnivalók. Hiányoznak azok a formák, amelyek lehetővé teszik, hogy a vitákból valamilyen produktumok szülessenek: akár csak úgy, hogy emberek mélyebben elbeszélgetnek valamiről, és arról készül egy videó, vagy kijön egy szakpolitikai állítás az adott témáról. Ennek révén a mindenkori politikára is hatni lehet.

Letett arról, hogy legyen egy ütőképes baloldali párt?

Szinte mindennap megkapom ezt a kérdést. Egyrészt úgy gondolom, hogy ennek nem most van itt az ideje, másrészt ehhez az kellene, hogy valaki felszántsa a hegyet és a völgyet, ahogyan azt Magyar Pétertől láthattuk. Én pillanatnyilag nem érzem magamban erre a késztetést. A Tisza-kormány próbál valamit összerakni egy romokban lévő országból. Bár nem vagyok a kormánypártnak se tagja, se híve, az ellenzékéhez se tudom sorolni magamat. Alig több mint száz nappal vagyunk a kormány megalakulása után: ha egyszer azt látom, hogy radikálisan mást kell csinálni, akkor lehet, hogy meglesz bennem az a „drive”, ami a pártalakításhoz kell. Egyelőre viszont nincs meg.

Mi lett a Szikra mozgalommal, amelynek alapító tagja volt?

Közkeletű tévedés, hogy alapító voltam. Az igaz, hogy a Szikrát sokan rajtam keresztül ismerték meg, de én csak később csatlakoztam. A kérdésre válaszolva: egy adott ponton kezdtük máshogyan látni az én szerepemet is, a Szikra szerepét is a magyar politikai térben. Elváltak útjaink. Nem kell semmi haragra gondolni, egyszerűen van az úgy, hogy a stratégiai nézeteltérések másfelé viszik az embereket. Amikor a Szikra akciót szervezett a sajóbábonyi dolgozók ügyében, azt anyagilag is támogattam.

Milyen stratégiai nézetkülönbségek voltak a Szikrán belül?

Ezt majd megírom egyszer.

A választási kampányban többször hangsúlyozta, hogy Magyar Péter és a Tisza kifejezetten baloldali intézkedéseket is felvállal az ígéreteiben. Eddig mi valósult meg ezekből? Kormányra kerülve mennyiben képviseli a Tisza a baloldali értékeket?

Próbálkozik a kormány, de száz százalékig nem vagyok elégedett. A devizahitelesek esetében elindultak a folyamatok, aztán meg is rekedtek. Magyar Péter júliusra ígérte, hogy megkezdődik az új végrehajtási törvény kidolgozása: ebből semmit nem látunk. Közben felállt egy olyan szociális minisztérium, ahova egészen elhivatott emberek kerültek. Ha azonban nem emelik a szociális dolgozók bérét, akkor az ígéretek és tervek nehezen fognak megvalósulni. Oktatásügyben részemről teljesen támogatható, amit Lannert Judit miniszter csinál. Nyilván vannak bizonyos szakpolitikai kérdések, amelyekkel kevésbé értek egyet, de összességében jónak gondolom a szándékot. Most két dolgot tartok nagyon fontosnak: legyen béremelés a szociális szférában, a végrehajtások ügyében pedig ne csak jogi változás történjen, hanem a kormány láttassa azt is, hogy ez társadalmi probléma. És tegyen érte, hogy megoldja. A meghirdetett bérlakásépítési program is pozitívum, ami viszont nagyon döcögősen halad, az a munkajogi rész. Bár helyettes-államtitkári szinten jó szakértőket hozott a Tisza, még mindig nincs meg az az államtitkár, aki ezért a területért felel. Lassan következnek a tárgyalások a minimálbérről, de még nem látszik, hogyan fogják bevonni a dolgozói érdekképviseleteket a kormányzati munkába.