Rainer M. János;köszönet;állami kitüntetés;hála;Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal;

Rainer M. János a kitüntetés átvételekor Baka András, Forsthoffer Ágnes, és Magyar Péter társaságában

„Parancsokkal az én világomban hiábavaló próbálkozni” – Rainer M. János visszatekintett az állami kitüntetéséhez vezető útra

A Széchenyi-díjas történész a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal polgári tagozat elismerést vette át augusztus 20-án. Most Esterházy Pétert idézi: „Igyekszünk, ez minden, amit tehetünk.” 

Egy ilyen kitüntetés alkalom arra, hogy elgondolkodjon az ember arról az útról, melyet megtett. De inkább megtettünk, mert a kereszten lévő csillag fénye sok mindenkire vetül, távolról sem csak rám. Mindazokra, akik által eljutottam idáig, és akik nélkül ez nem is történt volna meg. Szüleim (különösen Anyám, ki jórészt, egyedül maradván, maga nevelt négyünket), testvéreim, feleségem es gyermekeim által lettem az, aki. (Lányaim történetesen épp mind távol voltak az országtól is, de szinte élőben követték az eseményt.) – köszönte meg Facebook-oldalán Rainer M. János Széchenyi-díjas történész a kitüntetését, a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal polgári tagozat elismerést, amelyet augusztus 20-án vett át Baka András köztársasági elnöktől. Az elismerést a bejegyzésében a neki akár ismeretlenül is küldött gratulálóknak köszönte meg, de háláját fejezte ki sok mindenkinek, tanárainak, kollégáinak, barátainak és tanítványainak is.

Immár több mint másfél évtizede tartozom az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem közösségéhez, akiknek nagyon hálás vagyok. De volt (már nincs) egy másik közösség, aminek a legtöbb hálával tartozom: az 1956-os Intézeté. Akik közül már nincs velünk Litván György, Hegedűs B. András, Bak János, Vásárhelyi Miklós és múlt év óta Kenedi János sem. De itt vannak az alapítók közül Kozák Gyula és Kende Péter; velem vannak ma is a munkatársak, akikkel együtt kezdtük, vagy később csatlakoztak, köztük tanítványaim; akiktől időközben elváltak útjaink, és akad, akivel végigjártam azt, s együtt oltottuk el a villanyt. Elaludt, de a csillag mindannyiuknak fénylik. Nem mondom, hogy nincs bennem keserűség a múlt idő miatt, de jó érzés több: feladatunkat megpróbáltuk becsülettel teljesíteni – sorolta.

„Igyekszünk, ez minden, amit tehetünk.” – idézte a történész Esterházy Péter Termelési-regény (kisssregény) művéből.

„Bár a kitüntetés ezt mondja, és katona családból származom, parancsnok (pk, cséká, diri, boss, főnök etc.) sohasem voltam. Parancsokkal az én világomban hiábavaló próbálkozni. Számomra szerencsésen ki- és megválasztottnak tekintettem magam, aki nem parancsot, hanem olyan kötelességet próbál teljesíteni, ami bensőből jön, onnan vezérel. És most már ennél is maradnék. Köszönöm mindenkinek a közös utat” – zárta sorait Rainer M. János.

Pintér Bence szerint Hajtó Pétert az önkormányzati Győr-Szol leánycégénél üzletfejlesztési koordinátorként foglalkoztatták. Tevékenysége hozzájárulhatott ahhoz is, hogy a cég tavaly több mint 186 millió forint veszteséggel zárt.