Volodimir Zelenszkij augusztus 20-i levele többet mond a magyar–ukrán kapcsolatok változásáról, mint sok diplomáciai nyilatkozat. Az ukrán elnök Kijevbe hívta Magyar Péter miniszterelnököt, és nyílt, konstruktív együttműködésről írt. Öt hónappal ezelőtt ugyanez a viszony még a választási kampány egyik legveszélyesebb konfliktusa volt.
Orbán Viktor márciusban odáig emelte a tétet, hogy azt állította: a választáson lényegében közte és Zelenszkij között kell dönteni. A propaganda Ukrajnát közvetlen fenyegetésnek állította be, Magyar Pétert pedig Kijev és Brüsszel emberének nevezte.
A két ország között valóban voltak viták. A kárpátaljai magyar közösség nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogainak szűkítése jogosan váltott ki magyar bírálatot. Márciusban Zelenszkij is átlépett egy határt egy kijelentéssel, amelyet itthon fenyegetésként lehetett értelmezni. Magyar Péter pedig akkor Orbán Viktor védelmében szólalt meg.
Ez is jelzi: mostanra még messze nem felhőtlen Budapest és Kijev viszonya. Mégis döntő fordulat, hogy a két ország vezetése tárgyalások révén próbál megoldást találni a legnehezebb kérdésekre.
Ennek már konkrét eredménye is van. A Magyar-kormány és az ukrán fél júniusban megállapodott a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogainak kibővítéséről. Kijev vállalta, hogy az egyezség pontjait beépíti az uniós csatlakozási folyamat kisebbségi akciótervébe, így végrehajtásukat az európai intézmények is figyelemmel kísérhetik.
Az Orbán-kormány éveken át ugyanazokat a problémákat emlegette, mégsem jutott el a politikai megállapodásig. Az új kormánynak ehhez néhány hét intenzív egyeztetés kellett. Ez az áttörés arra utal, hogy korábban Budapest szándékosan akadályozta a közeledést.
A Tisza Ukrajna-politikája ugyanakkor jóval óvatosabb annál, mint amit a Fidesz állított róla. Magyar Péter kormánya nem támogatja a szomszéd ország gyorsított uniós csatlakozását. Júniusban elérte, hogy az Európai Tanács közös szövegéből kikerüljön a folyamat gyorsítására utaló rész, később pedig Budapest a további tárgyalási klaszterek automatikus megnyitása mellett sem állt ki. Magyar Péter arról is beszélt, hogy a teljes jogú tagságról a feltételek teljesítése után itthon ügydöntő népszavazást tartanának.
Magyarország egyébként messze nincs egyedül az Unióban azzal a véleményével, hogy még korai lenne felvenni Kijevet, egyebek mellett Németország is ezen az állásponton van.
A magyar-ukrán viszonyban bekövetkezett fordulat eredője elsősorban a módszerben keresendő. Az Orbán-kormány a vitás ügyeket belpolitikai fegyverré változtatta. A kisebbségi konfliktusból, az uniós bővítésből, az energiapolitikából és a háborúból ugyanaz a kampányüzenet született: Kijev fenyeget, Brüsszel háborúba vinne, a magyar ellenzék pedig ennek a végrehajtója. Közben a kormány retorikájában mind több, a moszkvai kommunikációból ismerős elem jelent meg: Ukrajna felelősségének felnagyítása, az orosz agresszió relativizálása, a nyugati támogatás háborúpártiságként való bemutatása.
Ennek azonban komoly ára volt. Magyarország úgy került konfliktusba az egyik szomszédjával, hogy közben saját érdekérvényesítési képességét is gyengítette. És miközben álságos módon Orbánék rendre azt állították, szívükön viselik a kárpátaljai magyarság sorsát, valójában magukra hagyták a közösséget.
Zelenszkij meghívása természetesen még nem jelent felhőtlen kétoldalú kapcsolatokat. A kisebbségi vállalások végrehajtását ellenőrizni kell, az uniós csatlakozásról kemény viták jönnek, és az energiapolitikában is maradhatnak érdekellentétek. A magyar kormánynak Ukrajnával szemben ugyanúgy képviselnie kell saját gazdasági és nemzetpolitikai érdekeit, ahogy bármely más szomszédos állammal szemben.
Az elmúlt száz nap mégis mutat valamit. Lehet egyszerre kiállni Ukrajna szuverenitása mellett, védeni a kárpátaljai magyarok jogait, fékezni a túl gyors uniós bővítést és közben tárgyalni Kijevvel. Ehhez nincs szükség háborús plakátokra, mesterségesen gerjesztett félelemre vagy Moszkvából ismerős szólamokra.
A külpolitika akkor működik, ha az ország érdekeit eredményekben méri, nem a konfliktus hangerejében. A kijevi meghívás még csak jelképes állomás, de már jelzi, mennyit változhat két ország viszonya, ha a tárgyalás kerül a háborús pszichózis helyére.