Augusztus 13-án elhunyt Mark Rydell amerikai filmrendező, színész és producer – közölte lánya, Amy Rydell. A 97 éves alkotó a Los Angeles-i Woodland Hillsben, a film- és televíziós szakma egykori dolgozói számára fenntartott otthonban halt meg.
Rydell legismertebb rendezése az 1981-ben bemutatott Az aranytó volt. Ernest Thompson saját színdarabjából írt forgatókönyve egy idős házaspár, valamint az apa és felnőtt lánya régóta terhelt kapcsolatáról beszélt szentimentalizmust sem nélkülöző, mégis kivételes színészi erővel.
A filmben először szerepelt együtt Henry Fonda és lánya, Jane Fonda. Az idős színésznek ez volt az utolsó mozifilmes alakítása; Norman Thayer szerepéért megkapta pályája egyetlen versenyben elnyert Oscar-díját, néhány hónappal később pedig meghalt. Feleségét, Ethelt Katharine Hepburn játszotta, aki a filmmel negyedszer nyerte el a legjobb női főszereplőnek járó Oscart.
Az aranytó tíz jelöléséből hármat váltott díjra: Henry Fonda és Katharine Hepburn alakítása mellett Ernest Thompson forgatókönyvét ismerték el. Rydellt a legjobb rendező kategóriájában jelölték, az Oscar-díjat azonban abban az évben Warren Beatty kapta a Vörösökért.
Rydell színészként kezdte pályáját. Eredetileg jazz-zongoristának készült, zenét tanult a Juilliard Schoolban, majd a színészet felé fordult. Az ötvenes években televíziós sorozatokban és színpadon szerepelt, később pedig a legendás Actors Studio munkájába is bekapcsolódott. James Deannel és Steve McQueennel egy időben tanult, később az intézmény egyik művészeti vezetője és oktatója lett.
Rendezőként előbb televíziós sorozatok epizódjait készítette. Első játékfilmje az 1967-es The Fox volt, D. H. Lawrence kisregényének adaptációja. Ezt követte a Steve McQueen főszereplésével forgatott The Reivers, majd az 1972-es The Cowboys, amelyben John Wayne egy idős marhatenyésztőt alakított, aki gyerekeket kénytelen felfogadni a csorda tereléséhez.
Rydell pályájának másik nagy sikere az 1979-es A rózsa volt. A Janis Joplin alakja által ihletett történet egy önpusztító rocksztárról szólt, akit Bette Midler játszott első jelentős filmszerepében. Alakításáért Oscar-díjra jelölték.
Bette Midler később Rydellt nevezte annak az embernek, aki megváltoztatta az életét.
A rendező az 1984-es A folyóban egy eladósodott amerikai gazdálkodócsalád küzdelmét ábrázolta Sissy Spacek és Mel Gibson főszereplésével. Spacek Oscar-jelölést kapott alakításáért. Rydell 1991-ben ismét Bette Midlerrel dolgozott a For the Boys című zenés drámában, amelyért a színésznőt ugyancsak jelölték az Amerikai Filmakadémia díjára.
Színészként sem tűnt el teljesen a filmvászonról. Egyik legemlékezetesebb alakítását Robert Altman 1973-as neo-noirjában, a Hosszú búcsúban nyújtotta: a kegyetlen gengszter, Marty Augustine szerepében olyan fenyegető figurát teremtett, amely élesen elütött saját, érzelmesebb rendezéseinek világától. Később szerepelt Sydney Pollack Havanna és Woody Allen Hollywoodi történet című filmjében is.
2001-ben ő rendezte a James Dean életéről szóló televíziós filmet, amelynek főszerepe James Franco pályájának egyik áttörését jelentette. Rydell maga Jack L. Warnert, a Warner Bros. nagy hatalmú vezetőjét alakította a produkcióban.
Filmjei elsősorban nem formai újításokkal, hanem a színészi játék iránti különleges érzékenységükkel tűntek ki. Következetesen olyan történeteket választott, amelyekben családi törések, elfojtott indulatok és későn kimondott érzelmek kerültek felszínre.
Legjobb munkáiban a klasszikus hollywoodi történetmesélést az Actors Studio lélektani realizmusával kapcsolta össze.
Mark Rydellt három gyermeke, Amy, Christopher és Alexander, valamint unokái és dédunokái gyászolják.
