A Friedrich Merz szövetségi kancellár és a kormánya előtt álló egyik legnehezebb feladat a német nyugdíjrendszer hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának a biztosítása. A Berlinben kormányzó nagykoalíció, amely a kereszténydemokrata CDU-ból, a bajor CSU-ból és a szociáldemokrata SPD-ből áll, eredetileg azért jött létre, hogy a szükséges parlamenti többséget biztosítsa az egyébként népszerűtlen szerkezeti átalakításokhoz.
A kormányzati csomag egyik központi eleme az lett volna, hogy megszüntetik azt a lehetőséget, amely szerint a 45 évnyi munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók 63 éves korukban kedvezményesen és levonások nélkül vonulhassanak nyugdíjba.
A júliusban hosszas és belső feszültségektől terhes alkudozás után bejelentett koalíciós megállapodás alig egy hónap alatt darabjaira hullott.
A szociáldemokrata SPD vezetése gyors visszakozót fújt, és nyilvánosan követelte a 63 éves kori nyugdíjazás eltörlésére vonatkozó döntés felülvizsgálatát.
Ennél is súlyosabb csapást jelent Friedrich Merz számára, hogy a 16 német tartományi miniszterelnök közül hét nyíltan elutasította a korai nyugdíjazási lehetőség megszüntetését, követelve a 45 év munkaviszonyt felhalmozó dolgozók szerzett jogainak védelmét a törvényalkotás folyamatában.
Csapdába került Friedrich Merz CDU-ja, a bevándorlók száma csökken, a szélsőjobboldali AfD népszerűsége nőA lázadás magvát a volt Kelet-Németország területén fekvő öt tartomány alkotja, ahol a helyi kormányfők pártállástól függetlenül egységes frontot alakítottak ki Berlin ellen. A tiltakozók között van Szászország kereszténydemokrata miniszterelnöke, Michael Kretschmer, Szász-Anhalt tartományi vezetője, Sven Schulze, valamint Türingia miniszterelnöke, Mario Voigt. Hozzájuk csatlakozott Brandenburg és Mecklenburg–Elő-Pomeránia szociáldemokrata vezetése is.
A lázadás magvát a volt Kelet-Németország területén fekvő öt tartomány alkotja, ahol a helyi kormányfők pártállástól függetlenül egységes frontot alakítottak ki Berlin ellen.
A nyugati tartományok közül Saar-vidék és Bréma szociáldemokrata miniszterelnökei szintén csatlakoztak a kezdeményezéshez, ami azt mutatja, hogy a belső ellenzék áttörte a hagyományos regionális és pártpolitikai választóvonalakat.
A keleti tartományok sajátos helyzete
A keleti tartományok elutasító álláspontjának a hátterében mélyreható történelmi és társadalmi okok húzódnak meg. Az egykori NDK területén a munkába állás átlagos életkora jóval alacsonyabb volt, mint a nyugati tartományokban, mivel a fiatalok az iskola elvégzése után azonnal szakképzésbe léptek és munkát vállaltak. Keleten emellett nem létezett a hagyományos háztartásbeli modell, a nők döntő többsége teljes állásban dolgozott.
A statisztikai adatok szerint Kelet-Németországban a nők átlagosan negyven ledolgozott évvel vonulnak nyugdíjba, míg nyugaton ez a mutató mindössze 34 év. Emiatt az új nyugdíjasok 33 százaléka él a kedvezményes nyugdíjazás lehetőségével keleten, szemben a nyugati 27 százalékkal.
A keleti tartományokban a lakosság túlnyomó többsége számára az állami nyugdíj jelenti az egyetlen megélhetési forrást időskorban.
Míg a nyugati tartományokban a magánnyugdíjpénztári megtakarítások, a vállalati nyugdíjrendszerek és az ingatlan vagyon több lábon álló biztonságot nyújtanak, a keleti országrészben a szocialista múlt öröksége és az alacsonyabb bérek miatt nem alakult ki ilyen jellegű magánvagyon. Az állami nyugdíjrendszer szigorítása így közvetlenül és aránytalanul sújtja a keleti társadalmat, ami felerősíti az elhanyagoltság és a másodrendű állampolgárság érzését a helyi lakosságban.
Választási kockázat a kancellárnak
A politikai ellenállás másik, elhallgatott oka a közelgő keleti tartományi választások sorozata. Szeptemberben Szász-Anhaltban tartanak kulcsfontosságú voksolást, ahol a felmérések szerint a radikális jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) akár az abszolút többséget is megszerezheti.
Hasonlóan éles küzdelem várható Mecklenburg–Elő-Pomerániában és Berlinben is, ahol az AfD és a posztkommunista Baloldal (Die Linke) a nyugdíjkorhatár emelése és a kedvezmények eltörlése elleni küzdelmet tette nyári kampányának központi elemévé. A CDU keleti politikusai attól tartanak, hogy ha támogatják a berlini megszorításokat, azzal végleg áttolják a választókat a radikális pártok karjaiba.
Már rebesgetik, hogy Friedrich Merznek buknia kell, csak az utódját nehéz rávenni, hogy vállaljaA radikális jobboldal gátlástalanul használja ki a keletkezett politikai vákuumot és a lakossági felháborodást. A populista közösségi médiás szónokok és pártvezetők azt sulykolják, hogy a német állam milliárdos összegeket költ el külföldi segélyekre és a migráció finanszírozására, miközben a hazai dolgozóktól elvonja a tisztességgel megszolgált nyugdíjcélú kedvezményeket.
Ez a narratíva rendkívül fogékony talajra talál a keleti tartományokban, ahol a gazdasági átmenet miatti csalódások még mindig éreztetik hatásukat a mindennapokban.
A törvénytervezet parlamenti vitája és szavazása a nyári szünet után, szeptemberben esedékes a Bundestagban.
A szövetségi kancellár mozgástere rendkívül szűkös, mivel a felmérések szerint népszerűsége történelmi mélypontra süllyedt: a választóknak mindössze a 21 százaléka elégedett a teljesítményével. Amennyiben a szeptemberi keleti tartományi választásokon az AfD áttörést ér el, az olyan méretű politikai földrengést válthat ki, amely visszakozásra kényszerítheti a berlini kormányzatot.
A következő hetek fejleményei a német nyugdíjrendszer jövője mellett alapvetően formálják át a német politikai paletta erőviszonyait is. Friedrich Merz kancellári pozíciója és a tradicionális néppártok kormányzóképessége forrog kockán. Ha a berlini vezetés képtelen lesz kompromisszumos megoldást találni a keleti tartományok követeléseire, az a radikális erők további erősödéséhez és a szövetségi állam politikai destabilizációjához vezethet.
Merz gyors átalakítással vetne véget a Spahn-botránynak, Németországban most először irányíthatja nő a kormányzat napi működését