A német kereszténydemokratáknál egyre nyíltabban látszik, alig egy év kormányzás után mennyire megkérdőjelezhetővé vált Friedrich Merz tekintélye. Berlinben már arról is találgatnak, elképzelhető-e kancellárcsere a ciklus közepén, és ha igen, a helyébe léphet-e Hendrik Wüst, Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnöke.
Merz helyzete
azért egyre kényesebb, mert a CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD alkotta koalíció nem találja a gazdasági növekedés felé vezető kiutat, miközben a kancellár személyes népszerűsége negatív rekordokat döntöget.
A CDU elnöke hosszú éveken át készült a kancellári posztra, ám a hatalom megszerzése után hamar kiderült: a választók jelentős része szerint nem képes úrrá lenni a válságon. A kormány belső vitái, a reformok lassúsága és az AfD tartós erősödése olyan légkört teremtett, amelyben már a korábban elképzelhetetlen forgatókönyvek is felmerülnek.
Egy kancellárcsere jogilag nem lehetetlen. Volt már példa arra, hogy a Bundestag egy ciklus közben új kormányfőt választott: Willy Brandt 1974-es lemondása után Helmut Schmidt vette át a kormány vezetését. A mostani helyzet azonban egészen más. Merznek vagy önként kellene félreállnia, vagy saját pártjának kellene rákényszerítenie a távozásra. Ez politikailag rendkívül kockázatos művelet lenne, mert a CDU könnyen azt az üzenetet küldené a választóknak, hogy maga sem bízik abban az emberben, akivel nemrég még kormányt alakított.
Wüst neve azért került elő, mert ő a CDU egyik legnépszerűbb politikusa. Észak-Rajna–Vesztfáliában 2021 óta vezeti a tartományi kormányt, méghozzá a Zöldekkel, a tartomány Németország legsűrűbben lakott és gazdaságilag egyik legfontosabb régiója, ahol minden nagy országos probléma megjelenik: ipari munkahelyek megszűnése, drága energetikai átállás, pénzügyi gondokkal küzdő önkormányzatok, óvodai és iskolai feszültségek. Wüst mégis
viszonylag csendes, botrányok nélküli kormányzást tudott felmutatni, és ez ma nagy érték a német politikában.
A közvélemény-kutatások is magyarázzák, miért tekintenek rá sokan lehetséges tartalékkancellárként. Észak-Rajna–Vesztfáliában a megkérdezettek többsége alkalmasabbnak tartja őt a kancellári posztra, mint Merzet. Országosan már kevésbé egyértelmű a kép, de Wüst így is a kevés kereszténydemokrata politikus közé tartozik, akit nem érintettek a berlini kormányzás mindennapi kudarcai. Higgadtabb, kevésbé indulatos politikusnak tűnik Merznél, és éppen ez adja vonzerejét azok szemében, akik a CDU-n belül irányváltásban reménykednek.
A gond csak az, hogy a forgatókönyv politikailag alig tűnik kivitelezhetőnek. Észak-Rajna–Vesztfáliában kevesebb mint egy éven belül tartományi választást tartanak, a CDU pedig stabilan vezet. Wüstnek aligha lenne érdeke feladni düsseldorfi székhelyét azért, hogy Berlinben átvegye egy megkopott, nehezen működő koalíció vezetését. Ha valóban országos szerepre készül, kivárhatja a következő, 2029-ben esedékes Bundestag-választást. Fiatal politikus, nincs rákényszerítve arra, hogy egy válság közepén, mások hibáinak örököseként lépjen színre.
Ráadásul a kancellárcseréhez a CSU és az SPD támogatása is kellene.
Markus Söder, a Bajor Keresztényszociális Unió vezetője és Hendrik Wüst viszonya távolról sem harmonikus, így a CSU-ban aligha néznék tétlenül, hogy a CDU belső válsága miatt új erőközpont épüljön fel velük szemben.
Az SPD számára szintén kényes lenne a helyzet: a koalíciót Merz vezetésével kötötte meg, egy menet közbeni személycsere új alkukat, másfajta erőviszonyokat és bizonytalanságokat hozna.
Merz környezete ezért keményen reagált a találgatásokra. A kancellár hívei szerint az ilyen spekulációk a politikai centrum tekintélyét rombolják, és végső soron az AfD-nek kedveznek. Ebben rejlik is igazság: egy kormányfő leváltásáról szóló tartós vita mindig gyengíti a kormányt, akkor is, ha a csere végül nem történik meg. A CDU számára a legnagyobb veszély éppen az, hogy a Merz utáni korszakról kezd beszélni, miközben a kancellár még hivatalban van.
A Wüst körüli találgatás így egyelőre inkább azt mutatja, hogy a CDU-ban sokan elvesztették hitüket a jelenlegi kancellárban, és olyan politikust keresnek, aki reményeik szerint nyugodtabb, kiszámíthatóbb kormányzást testesít meg. Wüst azonban nem mentőöv Berlin számára, legalábbis most még nem.
