Az Európai Bizottság szeptember 9-én tervezi bemutatni a közbeszerzési irányelvek felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási javaslatát. A reform egyik deklarált célja, hogy bizonyos stratégiai ágazatokban nagyobb súlyt kaphassanak az Európai Unióban előállított termékek és az európai szolgáltatók, amikor a tagállami és helyi hatóságok közpénzeket költenek el. Ez illeszkedik abba a szélesebb iparpolitikai fordulatba, amelyben Brüsszel a tisztán árversenyre épülő beszerzések mellett egyre erősebben akarja érvényesíteni az ellátásbiztonsági, klíma- és európai hozzáadottérték-szempontokat.
Az irányváltás mögött az a felismerés áll, hogy a globális versenytársak régóta alkalmaznak hazai tartalmi és piacvédelmi eszközöket, miközben az európai piac sok területen nyitottabb maradt.
A brüsszeli döntéshozók lépését a nemzetközi politikai és gazdasági térben kibontakozó feszültségek indokolják. Az utóbbi években az Egyesült Államok, Kína, India, valamint több fejlett gazdaság is szigorú helyi tartalmi előírásokat vezetett be a közbeszerzések terén, hogy a hazai gyártókat hozza helyzetbe.
Ezzel a tendenciával szemben az európai piac eddig jelentősen nyitottabb maradt, ám a megváltozott globális viszonyok és a kritikus ellátási láncok sebezhetősége arra kényszerítette az uniós vezetést, hogy újragondolja eddigi kereskedelmi politikáját. A nemzetközi versenyéleződés miatt a közbeszerzési piacok fegyverré váltak a nagyhatalmi küzdelmekben, írja az El País.
A készülő reform hátterében hatalmas gazdasági erőtér áll. Az Európai Bizottság szerint a közbeszerzések az uniós GDP mintegy tizennégy százalékát teszik ki.
Egy ilyen nagyságrendű piac elosztása rendkívüli befolyással bír az ipari szektorok jövőjére, és megfelelő irányítás mellett fontos gazdaságpolitikai eszközzé válhat. Ezzel az unió közvetlenül ösztönözheti a belső innovációt és az európai munkahelyek megőrzését.
Stratégiai ágazatok kerülnek előtérbe
Az új szabályozás tervezett hatálya kiterjed a gazdaság legfontosabb stratégiai ágazataira. Kiemelt figyelmet kap az energetika, a közegészségügy, a vízellátás, valamint a közlekedés szektora, emellett a kettős felhasználású technológiák területe is, mint például a vasúti berendezések gyártása és a hajógyártás. Ezeken a területeken a közpénzekből finanszírozott beruházások során a pályázóknak szigorúan igazolniuk kell majd a komponensek eredetét, és a helyi előállítású elemek aránya döntő szempont lehet a győztes kiválasztásakor. A szigorú előírások célja, hogy megakadályozzák a stratégiai függőségek elmélyülését külső államoktól.
A protekcionista intézkedések bevezetése azonban komoly vitákat generál a szakértők körében. Számos közgazdász arra figyelmeztet, hogy a helyi gyártók preferálása jelentős mértékben drágíthatja a nagy infrastrukturális projekteket. A külföldi, különösen a távol-keleti beszállítók ugyanis gyakran lényegesen alacsonyabb árakat kínálnak, így az olcsóbb alternatívák kiszorítása növelheti a beruházások összköltségét, és közvetve megdrágíthatja a zöld átmenetet is. Ezen felül fennáll annak a kockázata is, hogy az unió nyíltan megsérti a nemzetközi kereskedelmi szervezet keretében vállalt kötelezettségeit, ami válaszlépéseket vonhat maga után.
A nemzetközi kötelezettségek betartása és a kereskedelmi partnerek esetleges válaszlépései komoly fejtörést okoznak a jogalkotóknak.
Egyes elemzők szerint a lépés megkérdőjelezheti az unió elkötelezettségét a szabadkereskedelem iránt, és precedenst teremthet más államok számára is a protekcionista akadályok emelésére. Ezzel szemben a kezdeményezés pártolói azzal érvelnek, hogy a jelenlegi geopolitikai környezetben a teljes nyitottság egyoldalú kiszolgáltatottságot jelent, és a szövetségesek is hasonló eszközökkel élnek a saját gazdaságuk védelmében.
Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú lesz a jövőbeni kereskedelmi kapcsolatok stabilitása szempontjából.
A teljes kínai iparpolitikával versenyeznek az európai gyártók, kár, hogy egyelőre nem túl sok sikerrelKína és a kölcsönös piacnyitás kérdése
Különösen érzékeny területet jelent a kínai cégek részvétele az uniós közbeszerzésekben. Az utóbbi évek vizsgálatai rávilágítottak arra, hogy a távol-keleti óriásvállalatok állami támogatások révén komoly versenytorzulást okoznak, miközben Peking maga korlátozza az európai cégek piaci hozzáférését a saját hazai közbeszerzési piacán. A készülő reform egyik célja, hogy erősebb eszközöket adjon az uniónak a diszkriminatív gyakorlatokkal szemben és a kölcsönösebb piaci feltételek kikényszerítésére. Az európai ipar védelme érdekében Brüsszel határozottabb fellépésre szánta el magát a tisztességtelen piaci magatartásokkal szemben.
Az Egyesült Államok példája jól mutatja, hogyan lehet a közbeszerzéseket stratégiai célokra használni.
Washington éveken keresztül szigorította a védelmi beszerzésekre vonatkozó előírásait, és a tervek szerint az évtized végére a katonai felszerelések alkatrészeinek háromnegyedét kizárólag hazai forrásból kell majd biztosítani.
Ausztrália hasonló módon tízszázalékos ártöbblettel sújtja a külföldi ajánlatokat a közbeszerzési eljárásokban, ezzel is ösztönözve a hazai vállalatok megbízását. Ezen globális trendek fényében az unió lépése időszerűnek és elkerülhetetlennek tűnik a döntéshozók szemében.
Az európai uniós intézmények eddig leginkább a közvetlen támogatások vagy a kutatás-fejlesztési programok feltételeihez kötötték a gyártási helyszínt, ám a közbeszerzési piac szabályozása teljesen új dimenziót nyit. A jogszabály részleteinek kidolgozása során a szakértők arra törekszenek, hogy a szabályok megfeleljenek a nemzetközi jog kereteinek, miközben hatékonyan védik a belső piacot a külső nyomástól. A szeptemberi hivatalos bemutatás után az Európai Parlamentnek és a tagállamokat képviselő Tanácsnak kell megvitatnia a tervezetet.
Techóriások hálójában vergődik az EU, de nem meri élezni a feszültséget Kínával és az Egyesült ÁllamokkalRomjain próbál csillogni az európai autóipar, de Kína mellett most már pislákolni is nehéz lesz