Csínytevő gyerekkalózok és gyárkéményeket kémlelő kisasszonyok láthatók az Asztal egy főre című kiállításon a budai Longtermhandstand galériában, ahol Lőrincz Áron és a New Yorkból érkezett Hyedon – polgári nevén Ian Ferguson – rajzai várnak minket. A tárlat kétségkívül a régi időket idézi, legfőképp a XIX. századi Európát és a klasszikus kalózok világát, de ha alaposabban megnézzük e ceruzával készült műveket, feltűnhet, hogy azok nagyon is kortársak.
Az egyik kisasszony például egy olasz Trenitalia-vonattal látható, míg a gyerekkalóz mögött egy „Walk like a Pantera” feliratú zászló lobog, mely a Pantera heavy metal együttes Walk című számára utal. De nemcsak emiatt érezni, hogy a képek kortársak, hanem mert a jelen szemszögéből tekintenek vissza a múltba, egy idillinek tűnő világba, legyen az a mainál jóval lassabb XIX. század vagy a regényekből és filmekből ismert kalózvilág.
A tárlat „Asztal egy főre” címe pedig magára a művészlétre vonatkozik. – Sokan nem tudják, de egy képzőművész sok időt tölt el egyedül a műtermében, miközben már azt sem tudja, mi történik a külvilágban. Ilyen helyzetekben végül este az asztalnál egyedül ülve fogyasztja el a vacsoráját, amit a kiállításon egy tányérra helyezett hamburger szimbolizál késsel, villával és meggyújtott gyertyával – mondta lapunknak Lőrincz Áron. A két művész másrészt arra volt kíváncsi, hogy ebben az alkotói helyzetben mi tudja őket motiválni, ami mindkettejük esetében az, ha elmerülhetnek a saját témájukban.
Lőrincz Áron számára ez a kalózok világa, a képein is visszatérő figura az említett gyerekkalóz, aki mindig valami turpisságon töri a fejét, például ledönt egy adag pezsgőspoharat, vagy grimaszolva pózol a kardjával.
– Ez a konok, önfejű figura számomra a lázadást, a bennünk élő gyereket személyesíti meg, és bár amikor megalkottam, magamból indultam ki, szerintem sokan tudnak vele azonosulni.
Az egyik képen feltűnő tigrist pedig, amelyen a kalóz ül, a macskámról mintáztam, aki szintén inspirál, mert az ösztönösségével a nyers, elemi erőt testesíti meg – mondja Lőrincz Áron.
A Kaliforniában született Hydeon a régmúltból, a XIX. századi Európából meríti az ihletet, ezért gyakran utazik a kontinensre, hogy elmerüljön annak építészetében. – Számomra ez egyfajta időutazás, mert szeretem a barokkot, a reneszánszot s a középkori építészetet is, és a régi korok nagy művészeit, mint Pieter Bruegelt, Hieronymus Boscht, Leonardo da Vincit, Caravaggiót és M. C. Eschert – mondja a művész, aki négyszer járt Budapesten, és a Parlament épülete annyira lenyűgözte, hogy egy berlini tetoválóművészt megkért, hogy azt varrja rá a mellkasára.
– Amikor gyerek voltam, megszállottan rajongtam a budapesti Parlamentért, a tornyaiért, a barokk és neogótikus építészetéért. Ez a világ legvarázslatosabb épülete, és amikor Áronék először hoztak autóval a fővárosba, s a Lánchídról megláttam az Országházat, éppen ment le a nap, és fénylett az épület, miután gondoltam, most már muszáj lesz magamra tetováltatnom – mondja Hydeon.
A képein is számos régi épület látható, melyek közt keménykalapos urak és viktoriánus ruhákba öltözött hölgyek kávéznak vagy néznek a gyárkéményékkel teli tájra. Hydeon ebbe a világba azért vágyódik vissza, mert megfogja annak esztétikája, másrészt akkor még minden sokkal lassabb volt. – Akkor még senkinek sem volt telefonja, a technológia sem telepedett rá az emberek életére, akik jobban kapcsolódtak a városokhoz és a természethez, e-mail helyett pedig levelet írtak egymásnak.
Infó: Asztal egy főre. Longtermhandstand. Budapest I. kerület, Mészáros utca 38. Megtekinthető: szeptember 3-ig.
