Hosszú betegség után, 88 éves korában meghalt Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus, akadémikus, a TÁRKI Zrt. igazgatósági tagja - közölte a Facebook-oldalán hétfőn a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt.
A magyar szociológia külföldön is elismert kiemelkedő alakja 1938. április 17-én született Budapesten, apja Szelényi Gusztáv biológus, nagyapja Szelényi Ödön irodalomtörténész, filozófus volt.
1960-ban végezte el a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem) külkereskedelmi szakát. 1964-ben Ford-ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tanult, 1973-ban megszerezte a szociológiai tudományok kandidátusi fokozatát. Diplomájának megszerzése után a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) dolgozott, a szociológia iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor nyelvtudásának (francia, orosz, angol, német) köszönhetően a hivatal könyvtárában külföldi folyóiratokat szemlézett.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szociológiai Kutató Intézetének 1963-ban lett tudományos munkatársa, majd 1967-ben tudományos titkára, 1970-ben pedig a településszociológiai osztály vezetője lett, majd a Szociológia című tudományos szakfolyóirat szerkesztője és a közgazdaságtudományi egyetem városszociológiai csoportjának vezetője volt.
Hosszú évekig együtt kutatott Konrád Györggyel, ekkor kezdődött barátságuk. Több szociológiai tanulmányt publikáltak, majd 1974-ben megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című történetfilozófiai esszét. A létező szocializmus átfogó kritikáját megfogalmazó könyvben amellett érveltek, hogy az osztályellentétek nem tűntek el, és az értelmiségből egy új uralkodó osztály van kialakulóban. A szerzőket a hatóságok megfigyelték, lehallgatták, végül a kéziratot lefoglalták, őket eltávolították állásukból.
Államellenes izgatás címén eljárás indult ellenük, de felajánlották, hogy külföldre távozhatnak. Szelényi élt ezzel a lehetőséggel, míg Konrád a belső emigrációt választotta.
Szelényi Iván 1975 májusában Angliába utazott, ahol a Kenti Egyetem vendégprofesszora lett, egy évvel később a dél-ausztráliai Flinders Egyetemen folytatta munkáját. 1981-től az Egyesült Államokban a Wisconsin-Madison Egyetemen, 1986-tól a New York-i Egyetemen, három évvel később Los Angelesben a UCLA-n tanított.
1999-2009 között a Yale Egyetem professzora, egy ideig tanszékvezető tanára, 2010-től az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban a New York-i Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének dékánja volt. A Yale és a New York-i Egyetem emeritus professzora.
A rendszerváltás után visszakapta magyar állampolgárságát, 1990-ben a MTA szociológiai tudományok doktora lett, még abban az évben az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává választották. 2005-ben a Magyar Szociológiai Társaság Polányi Károly-díjjal ismerte el munkásságát. 2006-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki, 2008-ban Budapest díszpolgára lett, 2020-ban Hazám-díjat kapott.
Fő kutatási területe a város- és településszociológia, a társadalmi egyenlőtlenségek, a kapitalizmus és a szocializmus szerkezeti problémáinak vizsgálata. Művei az angolon kívül francia, német, spanyol, koreai, kínai, orosz, lengyel, bolgár és román nyelven jelentek meg, több külföldi egyetem díszdoktorává, 2000-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta.
A Magyar Szociológiai Társaság elnöki és az Amerikai Szociológiai Társaság alelnöki tisztét is betöltötte. 2018 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja volt.
A neves társadalomkutató magát baloldalinak és liberálisnak tartotta, de politikai szerepet nem vállalt, mert úgy érezte, ehhez kedve és tehetsége is hiányzik. Magát "elkötelezett többpárton-kívüli"-nek nevezte.
Számos, a magyar társadalommal foglalkozó könyvnek volt szerzője és társszerzője. Legismertebb művei között szerepel a Városi társadalmi egyenlőtlenségek (1983), a Szocialista vállalkozók (1988), a Harmadik út? a Polgárosodás a vidéki Magyarországon (1992), a Kapitalisták nélküli kapitalizmus (1998), A kirekesztettség változó formái (2004), a Hogyan legyünk milliárdosok? avagy A neoliberális etika és a posztkommunista kapitalizmus szelleme (Kolosi Tamással, 2010) vagy a Tanulmányok az illiberális posztkommunista kapitalizmusról (2019).
Mint a TÁRKI bejegyzésében írták, élete utolsó munkája a TÁRKI kiadásában jelent meg Mihályi Péter társszerzőségével két kötetben. Az egyik kötet 18, eredetileg magyar nyelven megjelent tanulmányt és két interjút, a másik 12 hosszabb, angol nyelvű tanulmányt gyűjtött össze egy áttekinthető és hivatkozható könyvbe a magyar társadalom utolsó tíz évének alakulásáról.
