Ausztria;Die Presse;lapszemle;

Az egykori Magyar Királyi Pénzügyminisztérium, itt Pintér Sándor belügyminisztériuma működött

„Magyar Péter forradalma túl gyors, az Orbán-rezsim lebontása csak akkor lesz rendszerváltás, ha a helyén nem egy új személyi hatalom épül fel”

Az osztrák konzervatív-liberális lap, a Die Presse egyszerre méltatja és óvja Magyar Péter első nyolcvan napját: gyorsan omlik az Orbán-rendszer személyi hálózata, de Sulyok Tamás eltávolítása, az alkotmánybírói korhatár és a visszamenőleges mandátumlimit veszélyes precedenst is teremthet.

„Magyar Péter félelmetesen sikeres forradalma” címmel közölt vezércikket a Die Presse am Sonntag, a magyarországi rendszerváltás első nyolcvan napjáról. Jürgen Streihammer osztrák publicista írása nem csak a Tisza-kormány lépéseit sorolja fel, hanem a demokratikus helyreállítás egyik legnehezebb dilemmáját veti fel: vissza lehet-e bontani egy autoriter rendszert anélkül, hogy a győztes maga is túl messzire menne a hatalomgyakorlásban.

A bécsi lap vasárnapi kiadásában megjelent cikk alapállása világos: az Orbán Viktor által kiépített rendszer felszámolása szükséges és sok tekintetben régóta várt fordulat. A szerző mégis arra figyelmeztet, hogy a kétharmados parlamenti többség nem jelent korlátlan felhatalmazást. A választási győzelem erős politikai mandátum, de nem menti fel az új hatalmat az alkotmányos arányosság és az intézményi önkorlátozás követelménye alól.

A vezércikk szerint a fordulat méretét az események sűrűsége mutatja. A közmédiában bocsánatkérés jelent meg az Orbán-évek hazugságai miatt, Sulyok Tamás köztársasági elnöki mandátuma megszűnt, Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész távozott, és az Alkotmánybíróság összetétele is átalakulhat. 

A Die Presse úgy látja, Magyar Péter nyolcvan nap alatt messzebbre jutott az előző rendszer bontásában, 

mint sokan egy teljes ciklus alatt várták volna.

Gyors bontás, vitatott eszközök

Az osztrák lap elsőként Sulyok Tamás eltávolítását emeli ki. A Tisza-kormány alkotmánymódosítással zárta le az államfő megbízatását, noha Sulyokot korábban az Országgyűlés választotta meg. A Die Presse nem tagadja, hogy a volt elnök az Orbán-korszak politikai logikájához kötődött, de veszélyes precedensnek tartja, ha minden hatalomváltás után a parlamenti többség egyszerűen megszünteti az előző korszakhoz sorolt közjogi vezetők mandátumát.

Hasonló a kifogás az alkotmánybírókra vonatkozó hetvenéves korhatárnál. A szabály formailag általános, politikai következménye azonban pontosan látható: több Orbán-korszakban kinevezett szereplőt kiszorít a testületből. A kormány hívei szerint ez az előző hatalom által bebetonozott személyi rendszer korrekciója. A Die Presse viszont arra emlékeztet, hogy a személyre szabott alkotmánymódosítások logikája nagyon is ismerős az elmúlt tizenhat évből.

A legélesebb fenntartás a képviselői mandátum tizenkét éves korlátozását érinti, ha abba a korábbi ciklusokat is beleszámítják. Ez 2030-ban főként a Fideszt sújtaná, és a mostani ellenzéki frakció jelentős részét zárná ki az újraindulásból. A Die Presse szerint a politikusi életpályák megújítása önmagában védhető cél lehet, de széles társadalmi vita nélkül, visszamenőleges hatással könnyen hatalmi számításnak látszik.

A vezércikk egybecseng a Human Rights Watch által megfogalmazott aggályokkal. A jogvédő szervezet már a 17. alaptörvény-módosítás előtt arra figyelmeztetett, hogy a jogállami helyreállítás célja nem igazolhat elsietett, kevéssé egyeztetett intézményi változtatásokat. 

A Die Presse ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyar Péter kormányának nemcsak az számít, mit bont le, hanem az is, milyen szabályokat hagy maga után.

A lap külön epizódként idézi fel a Polgár Judit körül kialakult zavart. Magyar Péter nyilvánosan lehetséges átmeneti államfőként beszélt a világhírű sakkozóról, mielőtt véglegesen tisztázta volna, vállalná-e a tisztséget. Polgár végül elutasította a felkérést, a miniszterelnök pedig elismerte a kommunikációs hibát. A Die Presse ezt annak példájaként kezeli, hogy az ellenzékben hatékony gyorsaság kormányon könnyen kapkodásnak tűnhet.

Orbán ellenállása és Magyar próbája

Mindez nem jelenti azt, hogy az osztrák lap elfogadná Orbán Viktor vádjait, hogy Magyarországon önkényuralom van . A volt miniszterelnök a szombati tusnádfürdői beszédében „nemzeti ellenállást” hirdetett, és a demokrácia végét emlegette, amit nemzetközi hírügynökségek is kiemeltek. A Die Presse szerint ez hiteltelen szerepcsere: Orbán éppen azokkal a fogalmakkal támadja utódját, amelyekkel éveken át az ő rendszerét bírálták Európában.

A lap felsorolja azokat a lépéseket is, amelyek szerinte valódi jogállami korrekciót jelentenek. A veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás megszüntetése, a szuverenitásvédelmi hivatal felszámolása, az Európai Ügyészséghez való csatlakozás és az Orbán-korszak közpénzügyeinek átvilágítása mind olyan intézkedés, amely szakít az előző rendszer autoriter gyakorlatával. 

A Die Presse végkövetkeztetése ezért kettős. Magyar Péter forradalma valóban gyors és sok szempontból sikeres: az Orbán-rendszer személyi és jogi támaszai sorra meginognak, a korábbi hatalmi hálózat már nem érinthetetlen. Ugyanakkor minél nagyobb a lendület, annál fontosabb az önmérséklet. 

a régi rendszer lebontása csak akkor lesz rendszerváltás, ha a helyén nem egy új, más politikai előjelű személyi hatalom épül fel.

Az osztrák nyilvánosság azért figyeli különösen érzékenyen a magyar fejleményeket, mert Orbán politikája hosszú ideje része az osztrák belpolitikai vitáknak is, főként az exkormányfő FPÖ-vel ápolt kapcsolatai miatt. A Die Presse, a Der Standard, az ORF és más osztrák média számára Magyarország most egyszerre laboratórium és figyelmeztetés: megmutathatja, hogy egy leépített jogállam helyreállítható-e gyorsan, de azt is, milyen könnyű a helyreállítás nevében újabb veszélyes mintákat teremteni.

Bár a 21 éves férfiról, Abdul B.-ről leírták, hogy az iszlamista közeg tagja, a hatóságok egyelőre óvatosak az indítékot illetően, nem használják a terror szót.