A címhez némi magyarázat szükségeltetik. A Kszi-Jar-To-hoz talán kevésbé: az internet találékony népe ezen a néven kezdte emlegetni Szíjjártót, miután az a Parlamentből egyetlen ugrással a kínai elektromos autó-gyártó cég, a BYD-hez szökellt át, utánozhatatlan kecsességgel. Pottyondi Edina a Xi- Jjarto változatot használja, az se rossz. A „kszi” szócska inkább a fiataloknak lehet ismerős: az internetes szlengben ez a „köszi” rövidítése. Rónay Tamás a Népszavában köszönetképpen adott jutalomállásról beszél, de ez nyilván a lap rosszindulatú túlzása. Csak a hagyományos kínai udvariasságról van szó - Lehár kultúrkörében a Mosoly országából nálunk mindenki már akkor hallott erről, amikor kínaiból még egyetlent sem láttunk, akkugyárat sem.
Szóval épp csak köszönetet akartak mondani: Köszi, „kszí”, drága Szíjjártó úr, engedjen meg valami apró figyelmességet, ha már legnagyobb sajnálatunkra nem tetszik többé külgazdasági miniszter lenni! Esetleg ha át tetszene ülni a korábbi tárgyalóasztalunk innenső oldalára, miközénk? Innen szebb a kilátás. Az Ön kilátásai biztosan. Pedig az Ön utódai jóval kevésbé tetszenek nekünk. Nem értjük, az új kormányfőnek miért kell olyan nagy ügyet csinálni azokból az akkugyári szennyezési apróságokból. Határérték, határérték, mintha bizony a keleti nyitás nem lépné túl a határokat! Elvégre az Önök vitéz ősei is keletről jöttek, csak ők fehér lovat hoztak. Mi meg egy kis szennyezést és agyonhajszolt vendégmunkásokat. Kinek mije van, ugyebár.
De ahogy mondják az Önök termékeny és szép országában (legalábbis az volt), ez ennek az új kormánynak kínaiul van, egy szót sem ért belőle. Hát csoda, hogy a derék Osztee atya szerint ez az új főnök hazaáruló?
Tényleg, megérdeklődné, hogy ezek az újak mennyiért árulják a hazát? Az Önök szolid árait már ismertük, nem lehetett panaszunk.
Azt is hallottuk, hogy az új főnök mindenféle összeférhetetlenségi szigorításokat ígér az ilyen „forgóajtósnak” nevezett átigazolásokra. Ennél még mi is jobban ismerjük a magyar hagyományokat, miszerint a magyarok a forgóajtón azt is képesek megelőzni, aki utánuk lépett be. Hát jól néznének ki, ha ezek itt várakozási időket írnának elő, amikor egy döntéshozó az általa államilag gyámolított céghez lépne át! Leállna a forgóajtó, aztán se ki, se be.
Persze ismerjük mi a dürgést, a magyar dürgést is, nemcsak a kínait. Tudjuk, hogy ez az egész cirkusz az Unió miatt van. Nem mondunk róluk egy rossz szót sem, hiszen épp azért jöttünk ide, hogy megspóroljuk a vámjaikat.
Szép Öntől, hogy volt is olyan kedves szót emelni Brüsszelben a mi érdekeinkért, a büntetővámok ellen. Mintha csak sejtette volna a jövőt. Mármint az Ön jövőjét.
De jótett helyébe jót várj, mondják a magyarok, „Szívességgel magadnak teszel szívességet”, így a mi kínai szólásunk. Dettó ugyanaz. Egy másik kínai bölcsesség szerint ugyan „A daru és a gém sosem lesz ugyanaz a két madár”, de jómadarak esetében a helyzet ugyebár más.
Szóval ez az EU, köztünk szólva, egy nagy franc, ezt Ön helyett is kimondhatjuk. A legnagyobb országai mindenféle szabályokat hoznak az ú.n. „hűtőidőről”, ami szerint a fontos gazdasági döntéseket hozó politikus - és Ön éppen külgazdasági miniszter volt - ne ülhessen át még melegen egy eddig istápolt céghez, visszaszedve valamit magának az eddigi közfinanszírozásból. De hát van, aki forrón szereti, ezt az amerikai filmet mi is láttuk, bár az USA nem kifejezetten a barátunk. Kár, hogy Ön is inkább Trumpnál és Putyinnál, Lavrovnál fekszik jól, most nem velük akarunk vagy tudunk üzletelni. Viszont jól ismeri a többi magyarországi autógyártót, azokról sem árt nekünk egy kis információ. Az új magyar miniszterelnök már az „ipari kémkedés” gyanúját vetette fel ezzel kapcsolatban, szörnyű, milyen csúnyán beszél ez az ember, még a Parlamentben is! Nem csodáljuk, hogy Önök már temették is a jogállamot meg a demokráciát. Mondjuk ezekben nem mi vagyunk a specialisták, ahogy a kedves Orbán úr sem. Nem is csoda, hogy ő maga nem jött el a temetésre, mit keresne egy vadidegen búcsúztatóján!
Szóval ne törődjön a rossznyelvekkel! Eddig Schröder úr is - ugyan nagy sajtóbotrány és pártvizsgálat árán, ami utóbbi az Ön esetében biztosan nem lesz - megúszta, hogy leköszönve, az oroszoktól kapott zsíros állásokat. Igaz, ő kancellárként legalább nem pénzelte előtte a Gazpromot, legfeljebb kedves volt velük, Ön pedig (ismételten kszi vagyis köszi, kedves Kszi-Jar-To úr) kikapart nekünk vagy 70 milliárd forint értékű állami támogatást, kedvezmények és helyettünk elvégzett infrastrukturális munkák formájában.
Gondolkodtunk tehát, mivel viszonozhatnánk. Felvetődött egy doboz bonbon vagy egy szép csokor virág Őnagyságának, de talán jobban örül ennek a szerény vezetői állásocskának. Baráti csekélység, ennyi igazán jár tőlünk Önnek. „A víz is oda tart, ahová tartania kell”- ilyen ősi kínai közmondás is van, bár igazság szerint dunsztunk sincs nekünk sem, mit jelent, de a Google-on olvastuk.
Kicsit mindenesetre hasonlít Majka „Csurran, cseppen” dalára. Ez talán az Ön fülében is jól cseng.