A múlt század – milyen furcsa ezt még mindig így megfogalmazni – kilencvenes éveinek közepén indult alternatív megyei napilapunk, ami vetélytársa kívánt lenni az ötvenéves múltra visszatekintő hagyományos, akkor már külföldi tulajdonba került lapnak. Nem szeretnék hosszan elidőzni annak taglalásával, milyen nehézségekkel küzdött a munkáját éppen csak megkezdő lap. A szakmai gyerekbetegségeken túl komoly gondot okozott, hogy a megyét érintő telefonfejlesztések sokkal lassabban haladtak, mint az országban másutt. Mindennek azért volt akkor jelentősége, mert az újságírók és szerkesztők többségének otthon nem volt vonalas készüléke. A mobiltelefonok akkor csak mutatóban léteztek. Hogy a kapcsolattartásban mindez milyen nehézségeket jelentett, talán taglalnom sem kell.
A telefonok hiányára egy október közepi nap világított rá, mondhatni villámfényszerűen. Hiába volt ügyeleti rendszer szombaton és vasárnap, az újságírók többségét a szerkesztők nem tudták elérni. Ehhez a telefon hiányzott. Nem is volt gond addig, ameddig az újságírónak és a fotósnak az előre rögzített eseményekre kellett menniük. Ilyenből azért sok akadt. Sajtótájékoztatók, kiállítások megnyitói, fesztiválok és mindenfajta önkormányzati rendezvények.
Az újságírás azonban nem kizárólag előre tudható eseményekről szóló tudósítások megírásából áll.
Erről alapos leckét kaptunk az emlegetett októberi szombaton, amikor egy megyei város melletti rendezvény kísérőprogramjából tragédia lett. Fedélzetén kilenc utassal lezuhant egy helikopter. A zuhanást senki nem élte túl, köztük a pilóta sem. A lap szempontjából kiemelt jelentősége volt, hogy helyszíni fényképes tudósításban számoljon be a katasztrófáról. Az alapvető szakmai követelménynek azért volt nehéz megfelelni, mert a szerkesztők kevés kivételtől eltekintve képtelenek voltak kapcsolatba lépni az újságírókkal és a fotósokkal. Őket kellett volna a tragédia híréről értesíteni, és haladéktalanul a helyszínre küldeni.
A telefonok hiánya ezekben az órákban drámai jelentőséget kapott.
Végül az egyik szerkesztő kocsiba vágta magát, elment az egyik fotós lakására, bízva abban, hogy otthon találja, és így közösen együtt siethetnek a baleset helyszínére. A szerencse melléjük állt, és a megengedett sebességhatárt jócskán túllépve nemsokára száguldottak a tragédia helyszínére. További gondot jelentett, hogy ezt nem volt egyszerű megtalálni. Mit jelent a város környéke kifejezés? A városból nézve melyik irányba keressék a balesetet? – merültek fel az autóban egymást követően a kérdések. A helikopter kigyulladt, amit időközben eloltottak a tűzoltók, a magasba emelkedő füstoszlop sem lehetett támpont.
Némi kérdezősködés segített. Mezőgazdaság utakon közelítették meg a helyszínt. Az elsárgult kukoricatáblák nem segítették a tájékozódást. Úgy közlekedtek a határban, akár a felderítők. Hamarosan meglátták a helikopter roncsait.
Jó helyen járunk – sóhajtott fel a szerkesztő. A mondat a másnapi tudósításba is így került bele. Volt miért szégyenkezni.