Hosszú évek óta van az Uniónak „ki nem hordott gyermeke”, amelynek lakossági támogatottságáról az Európai Bizottság is szeretne tiszta képet kapni, de mindeddig a számos próbálkozás ellenére nem sikerült. Ez a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése. Négyszer ugrottak már neki, mindeddig eredménytelenül. Az ötlet nem valamelyik tagország kormányától származik, hanem az egyes országok civil szervezeteitől, polgári kezdeményezés formáját öltve.
Most úgy határozott az Európai Bizottság, hogy az elkövetkező fél évben nyilvántartásba veszi azokat a szervezeteket, amelyek szorgalmazzák, hogy legyen feltétlen alapjövedelem. Ezt követően egy év áll majd a rendelkezésre, hogy hét tagállamban összesen egymilió támogatót szerezzenek. Brüsszelben ez után döntenek, hogy melyek legyenek a következő lépések.
Ma még kétséges, hogy összejön-e a megfelelő számú aláírás. A szkepszisnek az az oka, hogy 2010-2012-ben már tettek egy kísérletet egyes tagállamokban erre, de eredménytelenül. Magyarországon mindeddig az európai példákkal ellentétben nem indultak az állam vagy önkormányzatok által finanszírozott gyakorlati mintaprogramok, így z ötletnek „csak” 88 százalékos támogatottságot sikerült elérnie, amellyel az uniós rangsor hetedik helyére kerültünk.
Finnországban kísérleti jelleggel 2000 véletlenszerűen kiválasztott ember munka nélkül kapott havi fix 560 eurót két éven keresztül. A juttatás feltétel nélküli volt: nem vonták le, ha az alany dolgozott, és nem járt vele semmilyen adminisztratív kötelezettség. Ugyanakkor
a kísérlet cáfolta azt a félelmet, hogy az emberek ellustulnak: a résztvevők nem dolgoztak kevesebbet, mint a kontrollcsoport tagjai, sőt, elenyésző mértékben még nőtt is a foglalkoztatottságuk.
A legjelentősebb javulást a mentális egészségben mérték: a résztvevők sokkal magabiztosabbnak, boldogabbnak érezték magukat, és jelentősen csökkent a stressz-szintjük..
Magyarországon remélhetőleg ezen a téren is bekövetkezik a rendszerváltás. Eddig a mindenkori kormányzati filozófia – különösen 2010 óta – a „munkaalapú társadalomra” épült. A konzervatív gazdaságpolitikusok érvelése dominált: a feltétel nélküli pénzosztás passzivitásra ösztönözné az embereket és gazdaságilag finanszírozhatatlan lenne.
Az alapjövedelem azonban nem segély.
Ha megvalósulna egy majdani uniós direktívának megfelelően, akkor elsősorban azoknak nyújthatna tényleges támogatást, akik a digitális átállás, a mesterséges intelligencia fokozatos elterjedése miatt elvesztik állásukat, s még nem találtak rá az újra, vagy egészségi állapotuk nem teszi lehetővé a rendszeres munkavégzést, s az a veszély fenyegeti őket, hogy emiatt elszegényednek. Vagyis az, hogy minden állampolgár számára alanyi jogon biztosítsa a megélhetéshez szükséges anyagi bázist, függetlenül az egyén vagyoni helyzetétől, családi állapotától vagy munkaerőpiaci státuszától. Ez ma még csak vágy. Reménykedjünk! Az első lépések már megtörténtek.