Hivatalosan még nem jelentette be a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), hogy a két hét múlva rajtoló NB I-es bajnokságot melyik melyik televíziós társaság közvetíti. Ugyanakkor a kérdés már eldőlt – írja a Nemzeti Sport. A lap szerint a legnagyobb eséllyel a következő szezonban is az M4 Sport közvetíti az NB I-es bajnokságot, állítja a lap.
Az előző közvetítési szerződés az idény végével lejárt, az MLSZ pedig pályázatot írt ki a jogok értékesítésére. A szokásos ügymenet azonban a kormányváltás utáni változások folytán nagyot döccent: az Orbán-kormány a köztévén keresztül korábban jóval a piaci ár feletti irreális összeget, évenként tízmilliárd forintot fizetett a közvetítési jogokért, ami a józan ész és a piaci ár határait is messze meghaladta. A csapatok többek között ezért a burkolt állami támogatás, vagyis a garantált pénzeső miatt nem voltak rászorítva a saját nevelésű játékosok beépítésére, de még a fiatalszabály jelentette szövetségi ösztönzőket is kiröhöghették. (Kivéve a Paksot).
Április óta azonban változott a leányzó fekvése: az AMC tulajdonában lévő Sport TV, a Network4, az RTL és az MTVA jöhetett szóba a versenytárgyaláson, de a licitálás elmaradt. Végül csak a köztévé maradt a placcon. A sportnapilap szerint a tárgyalások lezárásához közel járnak a felek, és szinte biztos, hogy a közmédia marad a bajnokság közvetítője.
A közvetítési jogok ára a korábbi 10 milliárd forintról hatmilliárd forintra csökken.
A Népszava információi szerint Magyar Péter kormányfővel (illetve környezetével) folytatott egyeztetések után arra jutottak a felek, hogy ilyen hirtelen nem lehet piaci alapokra helyezni a sportágat. Ha így tennének, akkor a magyar profi futball lényegében megszűnne, ami senkinek nem érdeke, ezért a mostani átmeneti időszak lesz.
Tudniillik a közvetítések a jogdíj mellett igen jelentős és drágán üzemeltethető technikai hátteret igényelnek. Egy mérkőzés tévés tálalása (stúdió, negyven fős stáb, közvetítőkocsi, műholdbérlés) nem úszható meg ötmillió forint alatt, egy fordulóban pedig hat mérkőzést rendeznek. Ilyeténképpen a legbarátibb számítás szerint is harmincmillió forintba kerül egy forduló teljes közvetítése, és ez csak a gyártási költség, erre jön még a jogdíj. Ezt kellene hétről-hétre a hirdetésekből kitermelni, ami jelenleg szürreális álom. Így vagy úgy, a magyar futball tizenhat év után először kényszerül arra, hogy közelítsen a piaci alapú működéshez. A pályán persze ezután is huszonketten lesznek, de a befizetői oldalon már nem áll majd ott az állam a nyitott csekkfüzettel.
