Húsz éve nem tartottak általános választásokat a palesztin területeken. Az utolsó parlamenti választást 2006. január 25-én tartották. Azt a nemzetközi közösség és Izrael meglepetésére a Változás és Reform néven indult Hamász (Iszlám Ellenállási Mozgalom) nyerte meg fölényesen, 74-45-ös mandátumarányban a 2004-ben elhunyt legendás vezető, Jasszer Arafat nemzetközileg elismert pártja, a Palesztin Felszabadítási Mozgalom/Fatah előtt.
A nemzetközi közösség akkor három utólagos feltételt támasztott a Hamász felé a különben demokratikusan lezajlott választások eredményének elismerése és a nemzetközi segélyezés folytatásáért cserébe. A Hamásznak el kellett volna ismernie Izraelt, valamint az oslói megállapodást, és le kellett volna mondania az erőszakról, mint tette azt korábban az Arafat vezette mozgalom. A Hamász egyetlen feltétel teljesítésére sem volt hajlandó, és nem ismert el semmilyen korábbi nemzetközi megállapodást, amelyet a Fatah és Arafat kötött. Ezért a Kvartett (az ENSZ, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország) felfüggesztette a közvetlen pénzügyi támogatásokat.
Belső hatalmi harcok kezdődtek, a fegyveres palesztin–palesztin konfliktus eredménye a mai helyzet: a megosztottság és belső rivalizálás, amely minden demokratikus rendezést, diplomáciai előrelépést eleve ellehetetlenít.
A Hamász átvette az irányítást Gáza fölött (ahonnan 2005-ben egyoldalúan vonult ki Izrael, a Saron-kormány döntése nyomán), a Palesztin Hatóság pedig a ciszjordániai területek irányítója maradt.
Elnökválasztás még korábban volt. A jelenleg 90 éves Mahmúd Abbászt 2005 januárjában (az Arafat halála miatt tartott voksoláson) választották meg. Mandátuma valójában 2009. január 25-én lejárt, azóta is rendeletekkel kormányoz. A teljes exlex állapothoz hozzátartozik, hogy a Palesztin Törvényhozó Tanács, amely az Abbász vezette Palesztin Hatóság parlamentjeként működik, 2007 óta nem ülésezett.
Mahmúd Abbász elnökről hatalomra jutása után kiderült, hogy KGB-ügynök volt, ennek ellenére mindmáig ő a nemzetközi közösség kizárólagos palesztin tárgyalópartnere. Őt és az általa vezetett Palesztin Hatóságot tekintik legitim képviseletnek, mivel a palesztin autonómia „kormánya” elutasítja az erőszakot, és biztonsági együttműködést tart fenn Izraellel.
Belső bizalom és lakossági támogatás azonban sosem övezte sem a Palesztin Hatóságot, sem annak fő erejét, a Fataht. Már a 2006-os parlamenti vereség is többek között az Izraellel való biztonsági, gyakorlati együttműködésnek volt köszönhető. A lakosság ugyanis elégedetlen volt a palesztin államalapítás elmaradása miatt. Jasszer Arafat 1993-ban írta alá az oslói egyezményt, amelyben a palesztin államért cserébe elismerte Izraelt, és lemondott az erőszakról. 1994-től kezdett működni a Palesztin Hatóság, Izrael fokozatosan kezdte átadni az 1967-ben megszállt területeket, de a folyamat akadozott, a lakosság ennél gyorsabb előrehaladást várt. (Azóta csak visszafejlődés volt, a kezdeti bár lassú, de pozitív lépések helyett jött a telepesmozgalom megerősítése.) És nem utolsósorban a korrupciós vádak is kezdtek sűrűsödni a Hatóság feje fölött; a Hamász a korrupcióellenességet tűzte választási zászlajára, és ez abszolút többséget is hozott neki.
Hogy mindez üres szlogen volt, azt a palesztin választók a saját bőrükön tapasztalták meg.
Az Izrael elleni 2023. október 7-i terrortámadást követő gázai háború alatt a ciszjordániai palesztin média többször közölt olyan helyszíni riportokat, amelyek a terrorcsoport élelemmel teli raktárait mutatta be azokon a területeken, ahonnan már kiszorították, miközben a lakosság hosszú évek óta gyakorlatilag éhezik.
A Hamász helyzete megingott ugyan, támogatottsága is megroggyant annak köszönhetően, hogy saját népét is terrorizálta, mégis még mindig jó esélye van legyőzni a Fataht. Vagy ha nem is a Hamász, de az iszlám ellenállási mozgalmak valamelyike legyőzheti Abbász pártját. Amint a háborúban az a nagyközönség számára is láthatóvá vált, Gázában a Hamász mellett több úgynevezett iszlamista ellenállási mozgalom – azaz terrorcsoport – működik, legismertebb közülük a Palesztin Iszlám Dzsihád. Bár a kérdés nagyon összetett, erősségük mindenekelőtt abban áll, hogy ezek a mozgalmak mélyen beépültek a társadalomba, politikai szerepük mellett komoly szociális szerepet is betöltenek; nemcsak terrorizmusra, azaz ellenállásra képeznek, hanem szociális, oktatási intézmények sorát is működtetik.
Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy valóban meg is rendezik a várva várt palesztin választásokat.
Az elmúlt két évtizedben az Öböl-országok, főképpen a Hamász politikai vezetésének menedéket adó Katar és Törökország próbált közvetíteni a két palesztin fél között, próbált nyomást gyakorolni a választások megrendezése és az azt előkészítő nemzeti egységkormány érdekében, de a kísérletek rendre kudarcba fulladtak.
Nem kis mértékben amiatt, hogy a Hamász bármely választást megnyert volna, a Fatah és a Palesztin Hatóság különösebben nem törte magát, a Hamász pedig rendre kompromisszumképtelennek bizonyult. A halasztásra ok és ürügy mindig akadt, hiszen válságok és fegyveres konfliktusok sora zajlott.
2021-ben Mahmúd Abbász elnök rendeletben írt ki új parlamenti és elnökválasztásokat májusra, illetve júniusra. Akkor úgy tűnt, hogy ez végül összejön, ámde végül határozatlan időre elhalasztották, majd jött az Izrael elleni terrortámadás és a katasztrofális gázai háború. A halasztást azzal indokolták, hogy nincs megfelelő garancia a választás biztonságos lebonyolításához az 1967 óta Izrael által megszállt Kelet-Jeruzsálemben.
Abbász az elnökválasztást már júniusban bejelentette, de konkrét időpont nélkül. Csak annyit mondott, hogy 2027 elején rendezik meg, arról egyáltalán nem ejtett szót, hogy ő maga újra indul-e, vagy sem.
A választások iránti rámalláhi felbuzdulás hátterében vélhetően az áll, hogy a választások megszervezése, a palesztin irányítás legitimitásának demokratikus megteremtése azon reformok közé tartozik, amelyeket a Palesztin Hatóságot pénzügyileg támogató nemzetközi közösség követel a segélyezés fenntartása fejében, amely nélkül a palesztin autonómia fenntarthatatlan.
A Palesztin Hatóság így is a korrupciós vádak mellett elsősorban rendre azzal a bírálattal szembesült, hogy az általa fenntartott intézményrendszer működésképtelen.
A támogatók egyre inkább reformokhoz kötik pénzügyi és diplomáciai támogatásukat, különösen a helyi önkormányzatiság terén. Ennek is köszönhető, hogy idén áprilisban az önkormányzati választásokat megrendezték.
