Kiket képvisel egy ágazati szakszervezet? Csak a saját tagjaikat, vagy mindenkit, aki az adott ágazatban dolgozik? Meg lehet kérdőjelezni egy érdekképviselet szakmai kompetenciáit, tárgyalási, egyeztetési alkalmasságát, vagy akár a létjogosultságát az alapján, hogy mennyi tagdíjfizető tagja van?
A pedagógus-szakszervezetek hosszú idő óta – finoman szólva – kényelmetlenséget jelentettek az Orbán-kormánynak, ezért a furfangos döntéshozók kitalálták, hogy a bosszútörvénynek is nevezett pedagóguséletpálya-törvény bevezetése, vagyis 2023. június elseje után a kormány csak azokkal a szakszervezetekkel köteles országos és fenntartói szinten tárgyalni, amelyeknek a taglétszáma eléri az általuk képviselt foglalkoztatotti kör tíz százalékát.
Az így meghatározott képviseleti küszöb csak a pedagógus-szakszervezetekre volt érvényes, más ágazatok érdekképviseleteire nem.
Ezenfelül azt is jogszabályban rögzítették, hogy köznevelésszakmai kérdésekről csak az általuk létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral tárgyal a kormány, az érdekvédők elégedjenek meg a munkaügyi kérdések megvitatásával, feltéve, ha nem buknak orra a tízszázalékos reprezentativitási küszöbön.
Ahogy az a fideszes törvénymódosítások, kormányrendeletek esetében többször is előfordult, ennek a szabályozásnak sem volt semmi értelme. Még a kormány sem tudta pontosan meghatározni, pontosan hogyan kell számolni a tíz százalékot: csak a köznevelésben dolgozó pedagógusok alapján, vagy a szakképzési oktatók számát is ide kellene venni, vagy a nevelést-oktatást segítő és nem pedagógusi végzettségű iskolai dolgozókat, esetleg a nyugdíjas pedagógusokat is? Átgondolatlan ostobaság volt ez is, ráadásul az EU előtt is rosszul vette volna ki magát, ha a pedagógus-érdekvédőket ilyen homályos előírásokra hivatkozva penderítik ki a tárgyalóasztal mellől.
A cél sokkal inkább az lehetett, hogy ezzel is lejárassák és hiteltelenítsék a szakszervezeteket; el lehessen mondani, hogy ezek a szervezetek csak a pedagógusok töredékét képviselik.
Miközben teljesen nyilvánvaló volt, hogy például a tisztességes béreket és munkakörülményeket nem csak a saját tagjaiknak akarták kiharcolni. A Tisza-kormány nemrég tíz százalékról két százalékra akarta módosítani a képviseleti küszöböt, de végül belátták, nincs értelme a fideszes őrület finomításának: el kell törölni ezt is.
A valódi kérdést azonban sosem az jelentette a szakszervezetek számára, hogy két százalék vagy tíz százalék. Hanem az, hogy rengetegen fordulnak hozzájuk segítségért, tanácsért, ha épp valamilyen komoly gond adódik a munkahelyen – amiről azt hitték, velük sosem történhet meg –, s úgy gondolják, hogy az érdek- és jogvédelem mindenkinek ingyen, alanyi jogon jár. Az eszükbe se jut, hogy be kellene lépni a szervezetbe. Az, hogy az érdekvédők vagy más kollégáik szerte az országban milyen nehézségekkel küzdenek, nem az ő problémájuk. Kérdés: a jogtudatosság, a szolidaritás, a közös felelősségvállalás vajon hány százalékon áll?