A gleccserek nem csak szép képeslapok szereplői: a jégtakarókkal együtt a bolygó legnagyobb édesvízraktárai és egyben természetes hőszabályozói is. Olvadásukkal nemcsak a tengerszintet emelhetik, de megváltoztathatják az óceáni áramlási rendszereket és az időjárási rendszereket. Ezek az óriási jégfolyamok évszázadokon át formálták a hegyeket, völgyeket, sőt egész kontinensek arculatát. Az utóbbi évtizedekben a gleccserek látványos és – az emberiségre nézve – riasztó ütemben húzódnak vissza. A klímaváltozás egyik legkézzelfoghatóbb jele a jég olvadása. A gleccserolvadás megállítása már nem lehetséges, de a folyamat lassítható a globális szén-dioxid-kibocsátás és a légszennyezés csökkentésével és a természetes jégtápláló zónák védelmével.
A grönlandi Jakobshavn-gleccser az elmúlt évtizedekben mintegy három kilométert vesztett a hosszából évente, amivel földünk egyik leggyorsabban rövidülő gleccsere. A NASA és a kapcsolódó tanulmányok megerősítik a jégfolyam felgyorsulását és visszahúzódását, miután az a 2000-es években elvesztette a jégselfjét. A gleccser Grönland egyik legnagyobb jégfolyama, amely a sziget jegének mintegy 6,5 százalékát vezeti a tengerbe (ez évente 35 milliárd tonnát jelent).
Fekete jég gyorsítja az olvadást
– Ha a folyamat látványosságát nézzük, vagyis hogy miként változott a táj – mondja Nagy Balázs, az ELTE természetföldrajzi tanszékének oktatója –, akkor azokat a helyszíneket érdemes nézni az Alpokban, ahol mondjuk száz évvel ezelőtt is volt jég, de most már nincs. Ez általában a 2500–3500 méter közötti területet jelenti.
Ugyan az 1,5 fokos melegedéssel az Alpok gleccserei tömegük mintegy 80 százalékát elvesztették az elmúlt 150 évben, a Himalája keleti részein viszont nőttek egyes jégfolyamok 1980 és 2000 között. A nyári monszun ugyanis több havat hozott, ami ellensúlyozta az olvadást, de ez a trend az elmúlt tizenöt évben megfordult, most már ott is fogy a jégtömeg.
A légköri melegedés kulcsszerepet játszik az olvadásban, de más tényezők is gyorsítják a jég visszahúzódását. Az egyik a korom, amely az ipari tevékenység és az erdőtüzek során kerül a levegőbe, majd a jégfelszínre ülepedve csökkenti annak fényvisszaverő képességét.
Számos légi felvételen látni, hogy a grönlandi jég a 2019-es olvadáskor úgy nézett ki, mintha az említett korom lepte volna be, de ez valójában szaharai porból, algákból és baktériumokból álló kriokonit volt.
A hóolvadás után felszínre bukkanó feketés színezetű jég egy négyzetmétere akár 30 százalékkal több napfényt nyel el, mint a fehér.
Egy másik, kevésbé ismert tényező a jég alatti olvadékvíz. A gleccserek alján a nagy nyomás és a súrlódás miatt is keletkezik víz, ami gyakorlatilag csúszópályát képez, felgyorsítva a jégfolyam mozgását. A gyorsulás elősegíti a jég töredezését és az alacsonyabb magasságokban az olvadását, tudtuk meg az egyetemi oktatótól. A tengervízhez közeli gleccserek különösen érzékenyek az óceánok melegedésére. A melegebb tengervíz alulról olvasztja a jégtömeget, és instabillá teszi a part menti jégnyelveket, amelyek hatalmas darabokban szakadnak le – ezt a folyamatot jéghegyképződésnek, vagyis kalvingnak nevezik.
Egyre gyorsabban ketyeg a Végítélet-óra, leszerelés helyett új nukleáris fegyverkezési verseny zajlik– A Himalája több mint egymilliárd ember vízellátását befolyásoló gleccserei nem egyformán reagálnak a felmelegedésre – emelte ki Nagy Balázs. – A hegység nyugati részének jégtömege még növekszik is, mivel a magasabban fekvő régiókban több hó hullik. Ezeket a gleccsereket ráadásul több kőtörmelék fedi vastagon, ami szigetelő- és védőréteget képez a felszínükön. Ugyanakkor a keleti és déli területeken drámai visszahúzódás figyelhető meg. Ezt a kutatók Himalája-paradoxonnak nevezik, ami azt mutatja, hogy a helyi klíma, a csapadék mennyisége és a légszennyezés együttesen határozza meg a gleccserek sorsát.
Hatások és mellékhatások
A sarkvidéki jégtakarók – Grönlandon és az Antarktiszon – szintén eltérő mintázatot mutatnak. A világ legnagyobb szigetének gyors jégolvadása döntően a melegedő levegő és óceán hatásának tudható be, míg az Antarktiszon a jégveszteség nagy részéért a melegedő tengeráramlatok és a szélrendszerek átrendeződése is felelős.
A nyugat-antarktiszi jégtakaró különösen instabil, és ha teljesen összeomlana, akár három-négy méterrel is megemelhetné a globális tengerszintet.
A gleccserolvadás hatásai messze túlmutatnak a látványosságon. A hegyi jégfolyamok eltűnése megzavarja a vízháztartást: sok régióban a gleccserek nyári olvadékvize biztosítja a folyók nagyobb vízhozamát a száraz időszakokban. Ha a jég elfogy, a folyók vízszintje ingadozni kezd, ami súlyos problémát jelenthet mezőgazdasági és ivóvízellátási szempontból is. A Himalájából eredő Gangesz, Indus és Brahmaputra például több száz millió ember életét befolyásolja.
A tengerszint-emelkedés egy másik, gyakran emlegetett következmény. A gleccserek és jégtakarók olvadása jelenleg évente mintegy 1,2 milliméterrel járul hozzá a globális tengerszint növekedéséhez. Ez kevésnek tűnhet, de hosszú távon milliók otthonát sodorhatja veszélybe. A tengerparti városok, például Velence, New York vagy Jakarta már most hatalmas összegeket fordítanak árvízvédelmi beruházásokra.
Egy kevésbé ismert, de annál meglepőbb hatás, hogy a jég olvadása befolyásolja a Föld forgását is. A tömegeloszlás megváltozása miatt a bolygó tengelye enyhén eltolódik, és a forgás sebessége is kismértékben változik. Bár ez az ember számára észrevétlen, geofizikai szempontból figyelemre méltó következmény.
A gleccserolvadás globális, de regionális eltérései igen jelentősek. Az Alpokban például a jégtömeg az 1850-es évek óta több mint 60 százalékkal csökkent. A kutatók szerint a jelenlegi trend mellett a század végére számos alpesi gleccser teljesen eltűnhet.
A svájci Rhone-gleccser egyes részeit évekkel ezelőtt védőfóliával takarták be, hogy lassítsák az olvadást. Ez azonban inkább szimbolikus, mint megnyugtató gesztus.
– A turizmus átalakulására a legtipikusabb példa Ausztriában a Pasterze, a Magas-Tauern térségében a Großglockner lábánál található jégfolyam esete. A gleccser olyan mértékben veszített a tömegéből, hogy a jég vége most már jóval messzebb került a turisztikailag kiépített területtől – mondta Nagy Balázs. – A jég ugyanakkor több helyütt még nagyon sokáig megmaradhat, csak törmelékkel befedve. Azok a modellek, amelyek évtizedekkel ezelőtt születtek, hogy a jég például 2030-ra eltűnne a Himalájából, messze túlzóak voltak, mert jég ma is van bőven, csak nem mindig a felszínen. Ilyen jégmaradványokat tartalmazó sziklagleccserekből több is található például a Kárpátokban (Magas-Tátra, Retyezát), ahol napjainkban nincsenek már gleccserek.
Különös következmények
– A grönlandi Helheim-gleccser 2019 nyarán a leggyorsabb olvadás idején 15 perc alatt mintegy 5 milliárd tonna jeget veszített a jégperemek tengerbe omlásával. Az esemény olyan hangos volt, hogy a szeizmográfok jóval távolabb is érzékelték.
– Ausztria legnagyobb gleccsere, a Pasterze 1850 óta hozzávetőleg 2,5 kilométert rövidült. 2023-ban a jég olvadása során előbukkant egy 1930-as turistabusz motorházteteje. A svájci Aletsch-gleccserből II. világháborús repülőroncsok és egy teljes alpesi falu maradványai kerültek elő.
– A perui Quelccaya-jégsapka, a világ legnagyobb trópusi gleccsere 1976 óta tömegének mintegy 31 százalékát elvesztette. A 10 milliós Lima vízellátása állhat le, 2040-re új vízforrást kell találnia a fővárosnak.
– A nyugat-antarktiszi Thwaites- (Végítélet)-gleccser évente 50 milliárd tonna jeget veszít, és ha teljesen eltűnik, a NASA szerint 65 centiméterrel emeli a tengerszintet. Érdekesség, hogy alatta 92 alvó vulkán van.
– A jégolvadás nyomán új ökoszisztémák is születhetnek, a rózsaszín színű hóból például vöröses színezetű folyóvizek jöhetnek létre. Az Alpokban a Chlamydomonas nivalis nevű hóalga vörösre festette a havat 2020-ban, emiatt több hőt nyel el, gyorsítva az olvadást.
