Ma száz éve, 1926. július 8-án Zürichben megszületett egy hármas ikerpár, Erika, Elisabeth és Eva. A Kübler házaspárnak ekkor már volt egy kisfia, Ernst. A kis Elisabeth mindössze 900 grammot nyomott, és később az édesanyja szerető gondoskodásának tudta be, hogy életben maradt – ne felejtsük el, hogy akkoriban a koraszülöttek ellátása korántsem állt még olyan magas szinten, mint napjainkban. Elisabeth még csak ötéves volt, amikor tüdőgyulladással kórházba került, itt tanúja volt egy szobatársa békés halálának – ez volt az első találkozása a halállal. Egy másik alkalommal látta, ahogy egy szomszédja nyugtatgatja a családját, miközben felkészült a nyaktörés okozta halálra.
Ezek az élmények arra vezették, hogy higgye: a halál csak egy az élet számos szakasza közül, a haldoklóknak és a körülöttük lévőknek pedig arra kell felkészülniük, hogy békével és méltósággal nézzenek szembe vele.
„Az emberek olyanok, mint az ólomüveg ablakok. Csillognak és ragyognak, amikor a nap kisüt, de amint beáll a sötétség, igazi szépségük csak akkor mutatkozik meg, ha a fény belülről fakad.”
13 éves volt, amikor a német hadsereg lengyelországi inváziójával kezdetét vette a második világháború. Önkéntesként segített a lengyel áldozatoknak, először laboratóriumi asszisztensként dolgozott egy háborús menekülteknek fenntartott kórházban, majd 1945-ben lelkes aktivista lett a Nemzetközi Önkéntes Szolgálat a Békéért szervezetnél, ahol a holokauszttúlélőknek igyekeztek segítséget nyújtani. Tinédzserként Franciaországban, Lengyelországban és Olaszországban dolgozott, újjáépítve a háború által elpusztított közösségeket. Közvetlenül Európa felszabadulása után ellátogatott Majdanekbe, egy koncentrációs táborba, ahol azokban az épületekben, ahol a rabok az utolsó óráikat töltötték, a falakra vésve szimbolikus pillangókat fedezett fel. Ezek annak a csodálatos átalakulásnak a jelképévé váltak számára, amely hite szerint a halál bekövetkeztekor megtörténik. Itt találkozott egy lánnyal is, aki túlélte a megpróbáltatásokat. Ahelyett, hogy megkeseredett volna, ez a lány a megbocsátást és a felejtést választotta, és azt mondta neki: „Ha egy ember életét is meg tudom változtatni a gyűlöletről és a bosszúról a szeretetre és az együttérzésre, akkor megérdemeltem a túlélést.” Elisabeth Kübler lengyelországi tapasztalatai örökre megváltoztatták az életét – úgy döntött, hogy azt mások gyógyításának szenteli.
„A halál egyszerűen a fizikai test levedlése, mint amikor a pillangó kibújik a bábból. Ez egy átmenet a tudatosság magasabb szintjére, ahol folytatod a tapasztalást, a megértést, a nevetést, és képes leszel növekedni.”
Apja kívánsága ellenére 1951-ben beiratkozott a Zürichi Egyetem orvosi karára, ahol 1957-ben végzett. 1958-ban feleségül ment Emanuel Robert Rosshoz, egy amerikai orvoshoz, akivel az orvosi egyetemen ismerkedett meg. New Yorkba költöztek, hogy gyakornokoskodjanak a Long Island-i Glen Cove Közösségi Kórházban. Kübler-Ross ezután hároméves pszichiátriai rezidensképzést végzett a Manhattan Állami Kórházban, majd egy évig a bronxi Montefiore Kórházban tanult. Négy vetélése volt; majd az 1960-as években született egy fia, Kenneth és egy lánya, Barbara. Fia neves fotós, lánya pedig édesanyja nyomdokaiba lépve klinikai pszichológus lett.
Amikor Elisabeth Kübler-Ross elkezdett praktizálni, megdöbbentette a haldoklókkal szemben tanúsított kórházi bánásmód. A kollégáival ellentétben ő leült a végstádiumban lévő betegek ágya mellé, meghallgatta őket,
hagyta, hogy kiöntsék neki a szívüket. Elkezdett előadásokat tartani haldokló betegek közreműködésével, akik a haldoklással kapcsolatos legintimebb tapasztalataikról beszéltek. „A célom az volt, hogy áttörve a tagadás páncélján, a páciensek legmélyebb aggodalmai felszínre kerüljenek” – írta. Egy előadás-sorozatba kezdett a betegek közreműködésével, szembesítve az orvostanhallgatókat a haldokló emberekkel. Első könyve, az On Death and Dying 1969-ben jelent meg (magyarul 1988-ban adták ki A halál és a hozzá vezető út címmel – a szerk.), és ez egy csapásra ismertté tette, a mai napig kötelező olvasmány az orvosi, ápoló és pszichológiai képzési programokban. Ebben a még ma is úttörőnek számító könyvében határozta meg a haldoklás öt pszichológiai fázisát (elutasítás, düh, alku, depresszió, elfogadás). Bár következtetései forradalmiak voltak abban az időben, de világszerte elfogadottá váltak, és Elisabeth Kübler-Rossnak óriási szerepe volt abban, hogy az Egyesült Államokban kibontakozhatott a hospice-mozgalom. Munkája óriási változást hozott az orvosi szakmában a haldokló betegekhez való viszonyulás tekintetében. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy teret hódítson az élő végrendeletek, az otthoni egészségügyi ellátás gyakorlata, a betegek segítése abban, hogy méltósággal és tisztelettel halhassanak meg.
„Tanulj meg kapcsolatba kerülni a benned lévő csenddel, és akkor megtudod, hogy mindennek célja van az életben.”
Az 1970-es években Elizabeth Kübler-Ross workshopok százait vezette, telt házas előadásokat tartott a haldoklás, a halál témájáról világszerte. Szintén az 1970-es években került az Elisabeth Kübler-Ross Center és a Shanti Nilaya Growth and Healing Center elnöki posztjára.
Az 1980-as években megvásárolt egy 300 hektáros farmot a virginiai Head Watersben, és itt kialakította a Healing Waters nevű gyógyító- és oktatóközpontot. A legnagyobb vágyai egyike volt, hogy felépít Virginiában egy hospice-házat HIV-fertőzött csecsemők részére, hogy otthont biztosítson számukra a halálukig. De a helybelieket megrémítette az az eshetőség, hogy megfertőzik őket az AIDS-es gyerekek. Emiatt támadások érték Kübler-Rosst, amelyek odáig fajultak, hogy 1994-ben felgyújtották a házát, így elvesztette minden ingó és ingatlan vagyonát. Ezt követően több szélütés érte, amelyek nyomán részlegesen lebénult a bal oldalára. Visszavonult, Arizonába költözött a fiához, de még visszavonultságában is látogatók százait fogadta a világ minden részéből, köztük olyan hírességeket, mint Muhammad Ali, Susan Sarandon és Lady Sarah Ferguson.
Élete utolsó éveiben nagyon várta már saját gyors „átmenetét”. Soha nem félt a haláltól, hitt abban, hogy „az élet nem ér véget, amikor meghalsz. Akkor kezdődik.” 2004-ben, 78 éves korában hunyt el otthonában, az arizonai Scottsdale-ben.
Nem csak spirituális szempontok
„A haldoklás szakaszainak leírása például nagyon nagy segítség az elővételezett gyászban lévőknek (amikor már tudható, hogy záros határidőn belül bekövetkezik a halál – a szerk.) – nyilatkozta lapunknak Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó –, mert azt is leírja, hogy a környezet miben segíthet ilyenkor. Elisabeth Kübler-Ross munkássága azért kiemelkedő jelentőségű, mert ő volt az első, aki nemcsak spirituális, hanem pszichológiai szempontból is tekintett a halál körüli pszichológiai jelenségekre. A halál mint ragyogó kezdet című könyvében például azt is leírja, hogy azokat a jelenségeket, amiket halálközeli élményként ismerünk, ő maga is megtapasztalta a haldoklók mellett.”
A gyásztanácsadó kiemelte: az Élet-leckék című könyv kimondottan az élet szeretetére irányítja a figyelmet. „Nagyon fontos gondolat, hogy aki ki tud egyezni azzal, hogy az élet biztosan halállal végződik, értékesebbnek és fontosnak tartja az élet minden pillanatát. Amíg vagyunk, tényleg becsüljük meg. A halállal muszáj szembenéznünk, és ezt a segítő munkát is csak akkor tudja végezni valaki, ha ez el van rendezve benne.” Révész Renáta Liliána szerint Kübler-Ross könyvei nem csak a szakemberek számára fontos olvasmányok, minden gyászoló megtalálhatja bennük a segítséget. „A halál és a hozzá vezető út minden fejezete egy Tagore-idézettel kezdődik, kimondottan lírai a hangvétele. A jelenségek leírásai pedig a mai napig teljesen aktuálisak.”
24 könyv, több díszdoktori cím
A Time 1999. március 29-i számában a század legnagyobb elméi egyikének nevezte a század 100 legjelentősebb tudósa és gondolkodója sorában.
2007-ben beválasztották a National Women’s Hall of Fame (Női Hírességek Nemzeti Csarnoka) tagjai közé. Számos díszdoktori cím birtokosa, 24 könyv szerzője (ezek közül magyarul négy jelent meg), amelyeket több mint 28 nyelvre fordítottak le.
Számos kuratórium, bizottság és társaság tagja volt és egyike az American Holistic Medical Association (Amerikai Holisztikus Gyógyászat Egyesülete) alapítóinak.
