Lehet hasonlóság a jazz és az atlétika között? Persze, az improvizatív zene és a sportok királynője „édestestvérek”. Az utóbbiban létezik a maraton mellett sprintszám és váltó, a gerelyhajítás és súlylökés mellett jól megfér a távol- és magasugrás, és akkor még nem is beszéltünk az öttusáról. De soha nem nézünk meg mindent. Szelektálunk. Minket se szeret mindenki, mi miért szeretnénk mindent? Rendhagyó szubjektív balatoni fesztiválmustra következik ínyenceknek.
A jazzben is választunk ízlésünk, vérmérsékletünk szerint: kedvencünk lehet a ragtime vagy a dixieland, preferálhatjuk a kísérletezőbb, másként harsány bebopot, ha a swing sodrására és a táncolni tudó partnerünkre bízzuk magunkat, akkor a hot jazz a favorit, de sokan a fanyar és füstös bluesra esküsznek, nyaranta pedig a latin zene vagy a hiphop inspirálta, húzós, funky fúzió is bejöhet.
A Balaton vonzáskörzetében nyaranta évek tudatos munkájával felépített, komoly törzsközönséggel rendelkező fesztiválok nyitják meg kapuikat Zalacsánytól a Művészetek Völgyéig, Boglártól a Paloznaki Jazzpiknikig, a VeszprémFesttől Örvényesvölgyig. A szervezők profizmusát jelzi, hogy az afrikai melegről már gondoskodtak is.
Kezdjük egy kivétellel, mert újdonság: a keszthelyi Jazz-A-Vége klubkoncertsorozat szervezőit Shakespeare All's Well That Ends Well című darabja ihlethette meg, ahol csütörtökön a Tálas Áron Trió játszik a Balaton Színházban. „Stratfordi szakíró” elődöm biztosan a reneszánsz muzsikusok mindeneseként ajánlotta volna a közönségnek, mert számára a mainstream, a standard vagy Stravinsky és Gershwin egyre megy, ráadásul zongorista- és dobosvégzettségéről is van diplomája.
A boglári Jazz és a Bor Fesztivál idei terméséből önkényesen és részrehajlóan a július 9-i Modern Art Orchestra-koncertet válasszuk, mert ők a magyar jazz legkreatívabb kísérletezői. Idén nyáron a jazz és a klasszikus zene deluxe változatából tartanak bemutatót. A kínálat valóban exkluzív: Erkel-duettek Horti Lilla szoprán és Szappanos Tibor tenor közreműködésével, a Modern Art Orchestra kíséretében. Július 11-én a jazzes tánczene specialistái, a Budapest Jazz Orchestra Big Band Highlights címmel tart egyfajta hot jazz szemináriumot.
Abban is hasonlít egyébként a jazz és az atlétika, hogy gyakran inspirálhatja a választásunkat, ha fiatalkori flörtölésünk egy hangszerrel vagy egy versenyszámmal ugyan szakítással végződött, de nem haraggal váltunk el. Egy „beavatott” mindig szívesen leül megnézni és meghallgatni, kitaláltak-e valami újdonságot a maiak. Ki nem játszott bluest fiatal korában Woodstockba vagy a Wight-szigetre képzelve magát?
És ki nem érezte úgy, hogy soha többet nem fog bluest játszani, amikor mondjuk Beth Hart és Joe Bonamassa ikonikus amszterdami koncertjét meghallgatta? Most Varsó és Augsburg között félúton, a tavaly elhalasztott koncert pótlásaként, július 16-án Veszprémbe érkezik a betegségéből talpra állt Beth, akiről ügynökeim jelentették, hogy jobb, mint valaha.
A Művészetek Völgyében idén a Magyar Jazz Szövetség (MJSZ) és Harcsa Veronika udvarában válik majd nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy az atlétikához hasonlóan a jazz sokrétűsége is le tud nyűgözni mindenkit. Július 25-én az MJSZ udvarában a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes a magyari jazzből tart bemutatót. Tapasztalatból tudom, mire számíthat a közönség, mivel volt szerencsém a Mediawave európai bemutatkozó turnéján együtt utazni a formációval, és hallottam a koncertjeiken anno, hogy „verik oda” a zenészek – akár a táncosok – jelképesen a csizma sarkát. A magyari jazz keménymagja tudja, mi a virtus.
Itt játssza négy nappal később az elektronikus gitározás Che Guevarája kompozícióinak jazzátiratait a Halper Hendrix World. Taliándörögdön július 30-án, a Harcsa Veronika Udvarban a Varga Bendegúz Quartet Koncz Krisztával a Grunge Songbookból válogat, megmutatva a rock és a jazz közötti átjárás egyik izgalmas lehetőségét.
Valóban, Gregory Porter ránézésre maga az anakronizmus. „A” The Daily Telegraph szerint „testes, középkorú jazzmuzsikus, a bolygó legfurcsább populáris sztárja”. A Paloznaki Jazzpikniken augusztus 8-án mindenki tanulmányozhatja, ebből mennyi az igazság. A sikert nem kell megmagyarázni, de ő így válaszolt a kérdésre, hogy miért akarják meghallgatni őt annyian: „Mindennek a gospel az oka. Donny Hathaway, Nat King Cole, Bill Withers és Ray Charles pont azt csinálta, amit én.”
Az istenáldotta képességről, az egyedülálló baritonról még hallgatott. Azt nyilván Paloznakra tartogatja.
