A hétvégén két koncert erejéig Budapesten tartózkodó Metallica elvileg akkor is lenyomja a show-t, ha a szabadtéri Puskás Arénát elkapja az eső. Akkor viszont van akkora metál a 97. Ünnepi Könyvhét is: és nem csak azért, mert a szombati napon legalább annyi Metallica-pólóba bújt könyvrajongóval is lehetett találkozni, mint egy kisebb stand kínálata. Itt is már reggeltől fenyegetett az eső, némi orkán erejű szél, de az is jól jelzi, mennyire érdekelte ez a tömeget, hogy az utolsó helyekért épp akkor ment a küzdelem a Vörösmarty téren felhúzott színpad nézőterén, amikor eleredt az eső. Valószínűleg vitatkoznának velem a pénteki koncert Metallica-rajongói, hogy a könyvhét szombati napja egészen hasonlatos volt ahhoz az élményhez, mint kedvenc zenekaruk koncertjén lenni. De hát itt is voltak több tíz méteren át húzódó sorok – csak itt egy-egy dedikáló író asztala előtt – itt is érdemes volt elővenni a legjobb taktikákat arra, hogyan kerülhetünk az első sorokba,csak itt a könyves standoknál. És persze itt is voltak csalódott arcok, akiknek az orruk elől happolták el az utolsó darabokat – csak itt nem limitált Metallica-pólóról volt szó, hanem az igazán népszerű könyvekről. Mint több árustól megtudtuk, ezek idén Krasznahorkai László művei mellett David Szalay Test című kötete volt
Nem kell ahhoz hosszú évtizedekig kijárni a közel száz éves könyvhétre, hogy már pár alkalom után csípőből megnevezze bárki a jellemző karaktereket. Nekünk is elég volt hozzá néhány kérdés: van az évtizedek óta ide látogató könyvrajongó, aki rutinosan túrazsákkal érkezik, a gyerek, aki egész addig rángatja a szülők kezét, amíg nem kap egy nála is nagyobb mesekönyvet, az is, aki csak erre tévedt aztán mégiscsak egy könyvvel teli vászonszatyorral megy tovább és a célirányosan érkező, aki egyetlen könyv miatt látogat ide. Utóbbira szombat délután, a Kiáradt – A Tisza útja a győzelemig című kötet bemutatójának napján is akadt példa. Bár reményeivel ellentétben Magyar Péter nem jelent meg meglepetésvendégként a színpadon (ahogyan tette Tarr Zoltán miniszter a csütörtöki megnyitón), így is a Könyvhét egyik legnépszerűbb programjának bizonyult, nem csoda, már 10 000 példány kelt el a kötetből.
Elkezdődött a 97. Ünnepi Könyvhét, Tarr Zoltán azonnali intézkedéscsomagot ígért a magyar irodalom megmentéséreA beszélgetést vezető Rényi Ádám (a kötetet jegyző 21. Század Kiadó társtulajdonosa) megjegyezte, kockázatvállalás volt ez a szerző Papp Gergő részéről: a könyv ugyanis nem április 12. után íródott, tulajdonképpen akkor fejeződött be. Kérdés, hogy kockázatvállalásról vagy elbizakodottságról van-e szó, mindenesetre Papp Gergő azt állítja, ő már 2024. október 23-án látta, ebből jó eséllyel győzelem lehet. Sőt, a korábban a Momentum Mozgalom kommunikációs csapatát erősítő politológus, kampányszakértő már jó ideje biztos volt a kétharmadban és így abban is, hogy megjelenhet a könyv. (Ezzel szinte egyedül volt a helyszínen: Rényi Ádám azért megszavaztatta a kérdést a hallgatósággal, hasonló elbizakodottság a jelenlévők maximum 10 százalékánál fordult elő.) „Ez az átka a propagandának: hazudni kell benne, úgy működik” – jegyezte meg Papp Gergő arra a kérdésre, véleménye szerint mi vezetett a Fidesz elsöprő vereségéhez. Véleménye szerint a kommunikáció még jól is működhetett volna akár (elvégre 16 évig nem talált kihívóra), csak hát szembejött a valóság: azt meg már nem tudta a legélesebb propaganda sem palástolni.
Ahhoz, hogy mi minden tartozott ebbe a kőkemény valóságba sem Papp rendelkezésre álló fél órája, sem ez a cikk nem elég. De többek között benne van az is, amelyről Békési Tímea, Kassai Szilvia, Mucsi Georgina Elveszett gyermekkor című, szintén szombaton bemutatott kötete szól. A három évi kutatást felölelő anyag hiánypótló kötet: a szerzők elmondása szerint a magyar szakirodalomban egyáltalán nem találtak olyan hasonló művet, amely a szenvedélybetegségek áldozatainak hozzátartozóiról, pontosabban az ő gyászfeldolgozásukról szól - részben ismert emberek beszámolóin keresztül. Mivel itt nem Horváth László, a leköszönt kormány drogügyi biztosának kereszteshadjárat-szerű megoldóképletéről van szó, hanem valódi szakemberekről, így joggal állítható: a kötet arra is érdemes, hogy kézikönyv legyen az érintetteknek, a szerencsés kívülállóknak pedig segítse a számvetést. Szokni kell még a helyzetet, ahogyan szokatlan volt az is, hogy Tarr Zoltán kultúráért is felelős miniszter bocsánatot kért a megnyitón többek azért a pusztításért, amelyet az előző kormány a kultúra területén végzett.
Nem is olyan régen még létezett egy olyan világ, amikor még volt Kultiplex, Zöld Pardon, Tűzraktér, Corvin Tető – és amely már csupán többek között Kuizs Lilla Semmi szédítő magasság című művében él. De nagyon megváltozott már a kulturális tér, akkor még minden sarkon bele lehetett futni egy romkocsmába, kulturális fészekbe és akkor még – a kötetről szóló beszélgetést vezető Szilágyi Tamás pszichológus felvetette – ezek a helyek azért tudtak létezni, mert volt támogatásuk, helyük és némiképp megfeleltek annak a kívánalomnak, hogy a művészet piaci alapon megállja a helyét.
– Nem voltak szédítő magasságok, de rémisztő mélységek sem. Legalábbis egyetemistaként úgy tűnt. Most viszont úgy látszik, a felnőtt élet sokkal több rémisztő mélységet tartogat számunkra – mondta Kuizs Lilla a magyar képregényvilág legrangosabb díjával, az Alfabéta-díjjal elismert kötetének történetéről
