A XVI. század végére a „gyönyörűséges kertészkedés” az arisztokrácia fényűző, hatalmas ráfordítást igénylő hobbija volt. A nemesség versengett a legjobb kertépítészekért, művészekért és mérnökökért. A fenntartáshoz pedig kertészek és napszámosok egész seregére szükség volt. Erről tanúskodik az az időszaki tárlat, amely november 2-ig látogatható az ausztriai Schloss Hofban.
Savoyai Jenő herceg aktívan részt vett a kert tervezésében és gondozásában: levelezett művészekkel, kertészekkel, figyelemmel követte az egzotikus növények beszerzését, gyakran személyesen utazott a beszállítókhoz, és a katonai hadjáratokon is gondoskodott ritka növényekről. Hatvankét évesen, 1725-ben vásárolta meg a Schloss Hof-i kastélyt, pénzügyi forrásait nem kímélve csábította magához a kor legjobb építészeit és kerttervezőit. Egy barokk kert kialakítása sokszerepes, összetett együttműködés eredménye volt. A kiállítás kitér a környék legfontosabb megbízóira, így például a Schloss Hof kertjét is megépíttető Savoyai Jenő hercegre, Mária Teréziára vagy Harrach grófjára. A tárlat foglalkozik a megvalósítás kulcsszereplőjével, a teljes projekt irányítójával, az építésszel, így például André Le Nôtre-val, Anton Zinnerrel vagy Johann Lucas von Hildebrandttal, aki Harrach grófja szerint „olyan makacs volt, mint egy öszvér”.
A barokk kert tudatosan megkomponált, szinte színpadszerű térként hat. Központi elemei a parterek, az alacsonyan kialakított, nyitott felületek, amelyeket virágok ezrei borítanak, színes, ornamentális mintákat alkotva. A kiállításon több egyedülálló kollekció látható, például azok a XIX. század első feléről származó porcelán desszerttányérok, amelyek kézzel festett virágokat ábrázolnak. Ezekben olyan édességeket szolgáltak fel, amelyeket kézzel lehetett megenni. A tányérokra létező virágokat – tulipán, nárcisz, jázmin, szegfű – festettek. A különleges virágok értékét jelzi a kiállításon a Lotaringiai Ferenc Istvánt ábrázoló festmény is, mely a tudós eszközök mellett, az uralkodó mögött ábrázol egy cserepes aloénövényt, két különleges üvegvázában látható jácint mellett.
A víz a barokk kert lelke volt. Praktikus szerepe – az öntözés – mellett a gazdagság és a hatalom szimbólumaként is szolgált. A díszes szökőkutak, vízesések és csatornák kifinomult csőrendszereket, víztározókat és szivattyúkat igényeltek, amelyek gyakran nagy távolságból vezették a vizet a kertbe. Díszítőelemként a víz életet vitt a szigorú geometrikus térbe, ebbe a világba is bevezet a kiállítás.
A kastély szerepe a művészetekben is visszatükröződik. Látható például egy kézzel festett férfimellény a XVIII. századból rózsamintákkal, de legyezőket és porcelánokat is szemügyre vehetünk. Festőket is megihletett a kastély, illetve a kert, ezeket az alkotásokat is beemelték az időszaki tárlatba.
A kertek szabadtéri színházi előadásoknak, operák és zenei művek színteréül is szolgáltak, így például Händel a Vízizenéjét vagy a Tűzijátékszvitjét is szabadtérre komponálta. A kert mint az eszményi, természettel harmóniában lévő élet szimbóluma az irodalomban sokszor versek vagy pásztorregények helyszíne. A barokk kert gyakran mulandó pompájú szabadtéri bálteremként is működött. Jól szemlélteti ezt a kiállításon az Eggenberg-kastély falfestményének La Danse – A tánc című reprodukciója is. A kiállítás kétnyelvű: német és szlovák, de egy QR-kód beolvasásával magyar szöveg kíséretében egyénileg is látogatható.
Infó: Játékos szimmetria, a barokk kert mint műalkotás. Schloss Hof kastély, Ausztria. Nyitva: 2026. november 2-ig
Infó
