Szamosvölgyi Péter polgármesternek a településén élők jobb orvosi ellátása a célja, kérése visszautasíthatatlan, másrészről Sátoraljaújhely két évtizedes kórháztörténete látlelet a magyar egészségügy egyik legkeményebb ellentmondásáról, miszerint a tartós orvos- és szakdolgozóhiány miatt a vidéki kis kórházak fenntarthatatlanok, de mind a Fidesz, és a jelenlegi Tisza számára is vállalhatatlan lenne bármit is „bezárásnak” nevezni. A következmény: csendes, szalámitaktikás leépülés, papíron fenntartott, ám a gyakorlatban akadozó, és folyamatos tűzoltás.
A sátoraljaújhelyi kórház leépülése sem egyik napról a másikra történt. A 2000-es években a városban megszűnt a szemészet, a bőrgyógyászat és a fül-orr-gégészet fekvőbeteg-ellátása – ezek részben járóbeteg-formában élnek tovább. Ezzel elkezdődött a fekvőbeteg-kapacitások „finom zsugorodása”. 2017–2018-tól a gyermekosztály ideiglenes leállásai jelezték: a rendszer egy-egy kulcsorvos kiesését sem bírja el. 2020 tavaszán, a Covid okozta „két hetes” zárásból végleges valóság lett: a gyermekosztály fekvőbeteg-ellátása nem tért vissza, a térség gyerekbetegei a megyeközpontba szorultak. 2023 tavaszán a polgármester már nyílt levélében arról írt, hogy havonta több mint tízszer nincs ügyelet a szülészeten, a traumatológiai és sebészeti osztályon, nincs radiológus szakorvos a kórházban, a CT-készüléknek megszűnt a gyári háttértámogatása. 2025 júliusától a kórház bejelentette, hogy a sürgős szülészeti és nőgyógyászati eseteket sem nappal, sem ügyeletben nem látja el – ezeket a miskolci (80 kilométer) és a kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórházba (50 kilométer) irányítják. Az indoklás: az egyik orvos megbetegedett, a másik „családi okokra hivatkozva” nem tudott dolgozni. A terhesgondozás és a járóbeteg-ellátás maradt meg helyben. A döntés hatalmas felháborodást keltett; Szamosvölgyi és Bánné Gál Boglárka (a borsodi vármegyei közgyűlés elnöke) közös sajtótájékoztatón be: augusztus 1-jétől újraindul az ellátás.
A szülészeti osztályt 2025 szeptember-októberében a választások előtt félévvel, egyhavi szünet után teljeskörűen újranyitották. A szakmai irányítást a Debreceni Egyetem és a Miskolci Kórház közösen biztosítja, rezidensek és más kórházak orvosai látják el a sátoraljaújhelyieket és a kórház körzetébe tartozó településéket. A szülészeten hétvégén tartanak készenléti ügyeletet. Miközben kimondatlanul is tudja mindenki, hogy ez csupán átmeneti megoldás: vendégorvosokkal, rezidensek rotációjával, törékeny beosztással. Az is egyértelmű, hogy valakinek ki kéne mondania, ez így nem tartható. Csakhogy bezárásnak nevezni egy osztály megszűnését – még ha évek óta nincs is ügyelet vagy szakorvos – politikai öngól. A választói elvárás, hogy a városnak legyen kórháza, miközben a szakmai realitás, hogy a biztonságos szolgáltatásért a megyeszékhelyig kellene utazni.
A remény hal meg utoljára, és Magyarországon már a végsőket rúgjaAz Orbán-kormányok alatt több fejlesztési forráshoz is juttatták az intézményt. Így újult meg 292 millió forint uniós forrásból a pszichiátriai rehabilitációs osztály (kórtermek, vizesblokkok, homlokzat, tető, ablakok). Három és fél éve 154,44 millió forint visszanemtérítendő uniós forrásból fejlesztik a járóbeteg-szakellátást. 2025 októberétől új főigazgató (Bereiné Jakab Beáta) kinevezésével egyidejűleg új 150 millió forintos fejlesztési csomagot és új orvos szerződéseket ígértek.
A legnagyobb probléma a szakember hiány azonban nem változott, sőt egyre súlyosabbá vált. Ha ugyanis nincs állandó radiológus, a diagnózis lassul, az ügyelet bizonytalan. Ha kiesik egy szülész, borul a teljes beosztás. S eközben a vármegyei centrum kórházak elszívó hatása erős: amikor a kiskórházat formálisan a nagyobb intézményhez rendelik, a gyakorlatban gyakran onnan szerveznek ide kirendeléseket – vagy épp onnan szívnak el kapacitást. Az eredmény: hónapról hónapra több tucat hiányzó ügyelet, ideiglenes felfüggesztések, helyettesítős tűzoltás. A polgármester pedig újabb és újabb levelet ír.
