A közmédiát nem lehet sarokba állítani

Az elmúlt években a magyar közmédia elvesztette a hitelességét és a relevanciáját. De vajon lehet-e újra erős és valóban közszolgálati televízió Magyarországon? Erről beszélgettünk Szabó Stein Imre, médiaszakemberrel. aki nem titkolja, megfelelő körülmények között részt venne az újra felálló közmédia felépítésében.

Úgy fogalmazott ez sok tekintetben történelmi pillanat. Hogy kell ezt értelmezi a közmédia vonatkozásában?

Keresztúthoz értünk. Olyan mélyrepülésben volt a köztelevízió, hogy gyakorlatilag semmilyen alapvető feladatát nem látta el: sem a társadalom hiteles tájékoztatását, sem az oktatását, sem a kulturális szolgálatát,, sem a nemzeti emlékezet ápolását. Ezen változtatni kell. Mégpedig oly mértékben, hogy lényegében tiszta alapokról fel lehet építeni Európa egyik legizgalmasabb közmédiumát.

Mégis sokan azt mondják, a közmédia ideje lejárt. Ön szerint miért lenne mégis szükség közmédiára?

Ha nincs erős közmédia, vagy elsorvad, akkor hosszú távon a teljes nyilvánosság torzul. Mert a közmédia a nyilvánosság tere, és annak minősége határozza meg a demokrácia minőségét, ebben egyetértek Jürgen Habermaas-szal. Ekként a közmédia mai állapota hű tükröt tart az utolsó évtized morális és demokratikus lejtmenetének. Erős közszolgálat nélkül a kereskedelmi média kontroll nélkül működik, mert a minőséget és a sokszínűséget nem lehet pusztán hatósági eszközökkel kikényszeríteni. Egy egészséges közmédia viszont képes alakítani a piacot. Elég Angliára vagy Németországra gondolni, a BBC nemcsak követi, hanem formálja is a trendeket, és a hitelesség egyik legfontosabb referenciapontja. . A maga 20-22% közönség arányával kisebb, mint az összes kereskedelmi tv együtt, mégis az a csatorna, amihez a többit mérik. Minden műsortípusban. A kétezres évek elején például a BBC kezdett el először tudatosan építkezni az online térben. Ehhez képest a Médiafórum – több fontos független médium részvételével – azt javasolja, hogy a közmédia csak ott vállaljon szerepet, „ahol a piac és a nonprofit szektor nem”.

Ha jól sejtem, ezzel vitatkozna...

Szerintem ez nem jó irány. Még akkor is, ha valóban néhány független hírportál és médium kellett, hogy magára vegye a hiteles tájékoztatás terhét a közszolgálati média helyett (és ellenében) az elmúlt évtizedben. De ettől a jövő közszolgálati televíziója nem lehet jelentéktelen szereplő. Az állampolgárok televíziója kell legyen, nem egy sarokba állított intézmény. Erősnek kell lennie, versenyhelyzetet kell teremtenie, mert különben a teljes médiapiacot kizárólag a kereskedelmi logika alakítja. Így fordulhat elő, hogy például nemzeti ünnepeken is mondjuk Bud Spencer-re alszunk el, miközben a közös nemzeti emlékezet háttérbe szorul. Ez nem pusztán ízlés kérdése, hanem intézményi hiány. Ha lenne erős közmédia, az versenyhelyzetet teremtene, és tartalmilag is magasabb szintre kényszerítené a teljes audiovizuális piacot.

Az világos, hogy az elmúlt évtizedben propaganda gyártás folyt a közmédián. De van olyan része, ami menthető, például a kultúra terén?

Én is azok közé tartozom, akik leszoktak a közmédia fogyasztásáról, borzalmas és szellemtelen volt a propaganda. Egyszerűen logikátlan csatornaszaporítás történt, miközben a kultúrát gyakorlatilag száműzték az ötös csatornára. Végtelen cinikus. Olyan koncertfelvételek mennek, amelyekre alig kíváncsi valaki. Hogy József Attilát idézzek, az MTV-ről szólva:” a kultúra úgy hullott le róla, mint ruha másról a boldog szerelemben”. A szórakoztató műsorok öregesek, a szó rossz értelmében. Közben főműsoridőben másfél százalékos nézettségek vannak. Tehát ebben a formában nem igen érzem menthetőnek.

Hogyan képzelne el egy új struktúrát, és milyen műsorokat látna szívesen?

Nem sokat javasolnék átvinni a mostani rendszerből. A hírműsorok esetében teljes újrakezdés kell. A fő csatornát megerősíteném, ez a zászlóshajó, e mellett inkább kisebb tematikus csatornákat gondolok. Például Az MTVA archívuma elképesztő kincs. Rengeteg olyan tévéjáték, kulturális műsor és történelmi anyag van ott, amit ma is lehetne használni. Ha ezeket jól szerkesztve, izgalmas keretben sávokba rendezve újra elővennék, ez nézett volna. De fontos a saját gyártás is, akár tévéjátékról, akár dokumentumfilmről van szó. A kultúrának sokkal nagyobb szerepet adnék, a sportcsatornát pedig megtartanám. Meg kell szerezni ismét a máshová került nagy sportjogokat. A nézettséghez pedig teljesen új típusú szórakoztató sávok is kellenek. Saját gyártású TV játékok és dokumentumfilmek kellenek. Ez egy olyan közös erőteret teremt a színházi és a filmes szakmával és az írókkal, ami valódi szellemi közösséget hoz létre. A nézettség egy mindennapi építkezés, csak hírrel és kultúrával ez nem megy. Ehhez egy valódi elsőrangú brainstroming team kell: átfogó szellemi koncepcióról van szó, amely a teljes műsorszövetben szervesül, és a tartalom mellett kihat a világításra, díszletre, képi világra is És mindennek alapja a földhözragadt hozzáértés is, a gyártási tudás. A közmédiánál fontos, hogy nézett is legyen, de értéket is közvetítsen. A kettő nem zárja ki egymást. Sőt akkor tud értéket közvetíteni, ha nézik.

Ez szép és jó, de mit lehet kezdeni a leromlott hitelességgel?

A közmédiának kötelessége lenne megmutatni különböző politikai és világnézeti álláspontokat. Plurálisan kellene működnie. Jobboldali, baloldali, liberális és további releváns nézőpontokat egyaránt. Nem az a kérdés, hogy ki ordít hangosabban, hanem hogy kik a leghitelesebb emberek. Ez alapvető közszolgálati feladat. A német közmédia referencia hírforrás, alap igazodási pont.

Sokan leszoktak a televízióról, hát még a közmédiáról. Vissza lehetne csábítani őket?

Szerintem igen. Nem örökre fordítottak hátat a televíziózásnak, egyszerűen elmentek a streaming és a tematikus csatornák irányába, mert ott jobb minőséget kaptak. De van egy visszahozható nézői réteg. Jelentős tartalék van a kereskedelmi tévéink elég egysíkú program gondolkodásában is. Sokat mond, hogy a húzó műsoraik döntő többsége külföldi licenc műsor. Szerintem az új köztévének erősen kell építeni a saját gyártásra és saját formátum fejlesztésre, ez kitörési pont. A televíziózás még 15-20 évig biztosan meghatározó marad, csak összeér majd az online világgal. A közmédiának jelen kell lennie mobilon, az online térben is. Izgalmas, korszerű tartalmakat kell gyártani.

Milyen finanszírozási modellt tartana ideálisnak?

Független, átlátható és kiszámítható rendszert. Egy stabil, előre rögzített finanszírozást, amely politikai ciklusoktól független. A megoldási javaslatom egy automatizált közalap, amely egy előre meghatározott képlet szerint (mondjuk a GDP x %-a évente) juttatja a támogatást. Ehhez persze meg kell teremteni az átláthatóságot. Ez európai médiaszabadsági kérdés is. A közmédia nem lehet pátyolgatásra szoruló intézmény. Meg kell tanulnia több lábon állni, részben önfenntartóvá válni, és ha ez a média béke útja, lemondhat a reklámbevételről is. A jelenlegi költségvetés 70%-ból Európa egyik legizgalmasabb tévéjét lehet megcsinálni.

Mi legyen azokkal, akik jelenleg a közmédiában dolgoznak?

Ez nagyon nehéz kérdés. Az sem világos, hogy ezeket a lépéseket már most el akarja indítani a kormány, vagy lesz egy új médiatörvény tervezet, és aztán eldöntik kire bízzák ezt a feladatot. Nyilván vannak olyan területek, például a hírszerkesztés, ahol komoly felelősség merül fel. De különbséget kell tenni. Más megítélés alá esik egy szerkesztő, és más alá egy operatőr vagy hangmérnök. Sok jó szakembert korábban kiraktak, helyükre pedig lojális embereket hoztak. A lojalitás fontosabb lett, mint a szakmai tudás ez a NER rendszer egyik öngyilkos hibája volt. Hozzáteszem, nem érzem magam törvényszéki bírónak, és ez egy elég hálátlan szerep. Viszont, ha nekem kéne megoldani, nem lennék gyenge ebben a kérdésben, noha az építést sokkal nagyobb és felemelőbb feladatnak gondolom.