A Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) megszüntetését követeli több meghatározó irodalmi szakember. Válaszul a PKÜ egy Indexnek küldött névtelen levélben a Magvető Kiadót tette felelőssé azért, hogy Krasznahorkai László nem kapott kellő figyelmet nemzetközi szinten az irodalmi Nobel-díja átvétele után. Kedden aztán az Orbán-kormány kultúrpolitikájának egykori mindenhatója, Demeter Szilárd lemondott a PKÜ éléről, de van, aki már korábban jelezte, hogy a PKÜ-t egyszerűen meg kellene szüntetni.
Házon belül Erdős Balázzsal pótolták Demeter Szilárdot a Petőfi Kulturális Ügynökség élénMúlt héten egy sor irodalmi szakember (köztük Dian Viktória, az Athenaeum Kiadó igazgatója, Károlyi Dóra, a Magyar Könyv Alapítvány Fordítástámogatási programjának volt igazgatója, Moldova Júlia, az Orchard Irodalmi Ügynökség rights managere, a Műfordítók Egyesületének (MEGY) elnöke, Nagy Márta, a Collegium Hungaricum Berlin igazgatója, Orzóy Ágnes, a Magvető Kiadó nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa és Schein Gábor, a Magyar Fordítóház Alapítvány kuratóriumának elnöke, író) ötpontos javaslatcsomagban foglalta össze, véleményük szerint milyen lehetőségek lehetnek a magyar irodalom nemzetközi reputációjának érdemi támogatására.
A szerzők a magyar irodalom nemzetközi láthatóságának szinte teljes hiányáról, presztízsveszteségről írnak, példaként említve Krasznahorkai László esetét, amelyre a nemzetközi hírnév megerősítésének újabb kihagyott lehetőségeként hivatkoznak.
Javaslataik között szerepelt többek között a kiszámítható és szabad fordítástámogatási rendszer felállítása is, (tekintve, hogy Magyarország jelenleg szinte az egyetlen európai ország, ahol évek óta nincs fordítástámogatási program) nem utolsósorban a PKÜ megszüntetése is. Utóbbira a javaslatcsomag összeállítói szerint mindenekelőtt azért is van szükség, hogy olyan intézményi struktúra épülhessen fel, amelyben a döntések meghozatala és a célok kijelölése a legszélesebb szakmai konszenzus alapján történik. Véleményük szerint ez a lépés kizárná, hogy „ezeken a szinteken a központosításból fakadó önkényesség, igazságtalanságok, hiányok, kontraszelekció érvényesüljön.” Lapunk kérdésére a javaslatcsomag egyik szerzője, Schein Gábor kifejtette, a céljuk nem az, „hogy a múlt kérdésein vitatkozzanak, főleg nem egy névtelen levélíróval”, hanem hogy a szakma számára felkínáljanak egy koncepciót, amelynek megvitatásával egy „kimunkáltabb változatban, a szakma mind teljesebb bevonásával kerülhessenek javaslatok a döntéshozók asztalára”.
Arról, hogy a leköszönő kulturális kormányzat mennyit tett azért, hogy Krasznahorkai László sikerét valóban méltó módon elismerje, sokatmondó példa a 2025 októbere óta gyakran emlegetett, frankfurti könyvvásári eset, ahol a magyar stand mindössze egy A4-es lap adott hírt az író Nobel-díjáról. Akkor a PKÜ igazgatóságát vezető Demeter Szilárd (később nemzeti kultúráért felelős miniszterelnöki biztos) ezt rendben találta, mert véleménye szerint „a könyvvásáron sem poszterfiúkkal kereskednek, hanem könyvjogokkal”, az embereket pedig itt a könyvek érdeklik, azokból viszont bőven volt a standon.
Krasznahorkai László: A remény nálam éppen végleg kifogyottKitűzőkkel és roll-upokkal ünnepelte a világ Krasznahorkai Lászlót a Frankfurti Könyvvásáron, a magyar standnak csak egy A4-es lapra futottaA PKÜ ellenben az Indexnek elküldött névtelen levél szerint kifogásolta az ott történteket, hozzátéve, álláspontja alapján „a kiadó nem tartotta fontosnak a szerző személyének előtérbe helyezését. Mindemellett hangsúlyozta, hogy a szerző munkásságával, nemzetközi megjelenésével ők maguk rendszeresen foglalkoznak saját felületeiken. Nem mintha a magyar nyelvű tartalmak bármennyire is hozzájárulnának a nemzetközi hírnév erősítéséhez.
A Tisza párt a programjában ugyan nem tér ki tételesen arra, milyen lehetőségeket látnak a magyar irodalom nemzetközi népszerűsítésére, azt ugyanakkor hangsúlyozza, egységesítené és megerősítené a kulturális diplomáciát.
Ennek részeként hosszú távú kulturális exportstratégiában gondolkodnak, növelve a Liszt Intézetek hálózatának lefedettségét, valamint célzott állami mecenatúrával támogatnák a művészeti ágak nemzetközi sikereit. Mindezen felül – ahogyan arra Tarr Zoltán, társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter az elmúlt hetekben maga is többször utalt – határozott lépéseket tesznek a magyar kultúra felszabadításáért, amelyben többek között prioritást élvez a központosított kulturális támogatási rendszer megszüntetése, a szakma politikai kiszolgáltatottságának megszüntetése, valamint a kulturális intézmények szakmai önállóságának visszaállítása.
Ezek a vállalások igencsak kérdésessé teszik a PKÜ jövőjét, de ezzel együtt rezonálnak az Egyensúly Intézet 2024-ben közzétett, a versenyképes magyar kultúráról szóló javaslatcsomagjára. A szakértők már ebben átgondolt kultúraexport-stratégiát, hatékonyabb kultúrafinanszírozást, adatalapú teljesítményértékelést, a piaci versenyképesség növelését, a Liszt Intézetek nemzetközi lefedettségét, valamint ún. Kulturális Exportügynökségek létrehozását sürgették.
Egyúttal felhívták a figyelmet arra a „különös ellentmondásra”, ami az elköltött hatalmas összegek és a forráshiánnyal küzdő kultúra között feszül:
„A magyar állam az uniós átlag kétszeresét költi a kultúra finanszírozására, a kulturális ágazat szereplői állandó forráshiánytól szenvednek, és a jelentős költések hatása az ország kulturális vonzerején sem érhető tetten”
– írták, felhívva a figyelmet az átláthatatlan forráselosztásra, mint egyik kiemelt problémára.
Ebben a szakemberek maguk is nyomatékosítják, rengeteg tényezőtől függ, hogy egy ország milyen hatékonysággal képes felírni magát a világ kulturális térképére, de ezért az állam „rásegítő tevékenysége és az ezt támogató intézményi környezet” kulcsfontosságú a sikerhez. Éppen ezért a PKÜ állítása, amely szerint a Magvető Kiadó felelős Krasznahorkai László nemzetközi hírnevének a visszafogásáért, igencsak bizonytalan lábakon áll. Főleg, hogy a méltó reputációhoz szükséges könyvvásárokon való megjelenés, a fordítások támogatása, az egyetemi, akadémiai jelenlét, a külföldi médiamegjelenések, a szakmai hálózatba való bekapcsolódás még laikus szemmel is aligha varrható egyetlen kiadó nyakába.
