A Tisza ígérete szerint visszakaphatják iskoláikat az önkormányzatok, de nem minden polgármester lelkesedik az ötletért

– A lakosság részéről erős az igény, hogy az önkormányzat fenntartásába kerüljenek vissza az iskolák, ugyanis látták, az állam rossz gazdája volt az intézményeinknek, minden tekintetben rosszul működött a rendszer az elmúlt szűk másfél évtizedben – mondta lapunk megkeresésére Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere. Azt is elárulta, a település költségvetésében lenne fedezet a működtetésre, a város eddig is komoly összegeket, 2025-ben például 551,8 millió forintot költött a négy általános iskolára, a gimnázium-szakiskolára, a zeneiskolára és a pedagógiai szakszolgálatra: a pedagógusok bérkiegészítésére – ösztöndíj formájában – több, mint 400 milliót áldoztak, az iskolák mellett működő alapítványok – például szakkörökre, továbbképzésekre – közel 150 millióhoz jutottak. – Ezzel szemben elmaradt több mint egymilliárd forintnyi kötelező állami ráfordítás a felújításokra, karbantartásokra, ami komoly kárt okozott a települési vagyonban, s emiatt kártalanítást várunk – folytatta a városvezető.

Több települést megkérdeztünk, ha lehetőségük lenne rá, visszakérnék-e oktatási intézményeiket, hiszen a kampány során a Tisza Párt oktatási és önkormányzati programjában is szerepelt: azok az önkormányzatok, amelyek igényelnék, visszakapnák iskoláik fenntartási jogát, és azokat a forrásokat is biztosítanák nekik, amelyeket korábban is megkaptak, míg a Klebelsberg Központot és a tankerületeket megszüntetnék. Ezzel szemben a május 26-i kormányzati sajtótájékoztatón már az hangzott el, hogy az állam megtartaná a KK-t és a tankerületeket – Lannert Judit oktatási miniszternek határidőre felül kell vizsgálnia a működésüket –, de megmaradnának afféle háttérszervezetekként, egyúttal decentralizálva a közoktatás napi működését. Az iskolaigazgatók hatásköreit, döntési jogkörét bővítenék, az intézmények sokkal nagyobb szakmai autonómiát kapnának, az ezzel kapcsolatos törvénymódosításokat június 15-ig kell előkészítenie a szaktárcának. Azaz valójában egy köztes irányban gondolkodnak a teljes állami felügyelet és az totális önkormányzati fenntartás között.

Lapunknak több településvezető egyetértett ezzel a formával, ugyanis szerintük a települések anyagi helyzete közötti jelentős eltérések miatt komoly különbségek alakulnának ki az iskolák között. – Széleskörű előzetes elemzést igényelne a döntés, mit is tegyünk, ha felajánlanák, hogy visszakapjuk az iskolánkat, eddig ugyanis nem foglalkoztunk vele – felelte lapunknak Kovács József, Balatonkeresztúr polgármestere. – Az utolsó évben, 2012-ben, amikor még fenntartói voltunk az intézménynek, 50 millió forinttal egészítette ki az önkormányzat a központi támogatást, azóta viszont jelentősen nőttek a működési és személyi jellegű kiadások, ám konkrét információink nincsenek ezek mértékéről, így azt sem tudjuk, tudnánk-e vállalni a fenntartást.

– Amikor az oktatási intézmények átkerültek állami fenntartásba, akkor a működtetéshez tartozó pénzeszközöket is elvették a településektől, továbbá ekkor vezették be a szolidaritási hozzájárulást is, azzal az indokkal, hogy az oktatási intézmények fenntartásához az önkormányzatok ezzel is segítséget nyújtanak – magyarázta Horváth Jácint polgármester. – Az intézmények esetleges visszaadásával természetesen szeretnénk, hogy az így elvont pénzek is visszakerülnének hozzánk. Amúgy az állami fenntartás alatt is komoly összegeket költött a város az intézményeire, nagyjából 1,5-2 milliárdot fordítottunk fejlesztésekre, programokra, utaztatásokra, étkeztetésre, táboroztatásra, diákok és pedagógusok jutalmazására. A zalai város 12 intézményét szeretné visszakapni – két közép-, hét általános és egy művészeti iskolát, egy tagintézményt és egy fejlesztő nevelést-oktatást végző iskolát –, s bár direkt lakossági felmérést nem végeztek az ügyben, a napi működés során nagyon sok intézményi problémával, kérdéssel a helyiek jelenleg is az önkormányzathoz fordulnak.

Lengyel Róbert siófoki polgármester szerint az állam, ahogyan semmi másban sem, úgy az oktatási intézmények esetében sem jó gazda, de városa csak abban az esetben venné vissza három iskolája fenntartását, ha az állam ehhez megfelelő finanszírozást biztosítana, a település büdzséjében ugyanis nincs erre fedezet, s eddig sem költöttek rájuk, ugyanis, ahogyan mondta: „állami intézményekre nem fordítunk”.

– Nehéz szívvel váltunk meg anno az iskolánktól, s azóta is folyamatosan támogattuk, például minden évben lecseréltük egy-egy osztály bútorzatát – mondta Csákovics Gyula, Zamárdi polgármestere. – A testületben még nem került szóba az intézmény esetleges jövője, de annyi biztos, önerőből nem tudnánk fenntartani, vagyis az állami szerepvállalásról a finanszírozásban nem tudnánk lemondani. Olyan formában el tudnám képzelni a jövőt, mint például az óvodáknál, vagyis egy vegyes fenntartói viszonyban, ahol az intézmény komoly autonómiával rendelkezik, és az sem lenne hátrány, ha a település beleszólhatna az igazgatóválasztásba.

Schwartz Béla, Ajka polgármestere szerint az államosítás óta intézményeik fenntartása nehézkesen működött, túl bürokratikus volt a rendszer, az iskolák helyi önállósága csorbát szenvedett, a beszerzések, nyilatkozatok, kritikák teljesen kiszorultak a rendszerből. A fenntartó távol volt a településtől és a szülőktől, ha olyan probléma adódott, ami a tulajdonosra tartozott, a KK-tal és más szervezetekkel bonyolult módon kellett egyeztetni, vagyis az állam nem volt jó gazdája az intézményeiknek. Melyekre 2012 óta – pályázati pénzeket is rászánva – közel egymilliárdot költött a település, mely szívesen visszavenné iskoláit, bár a jelenlegi büdzséből nem tudná fenntartani őket, csak megfelelő állami támogatással.

- A Fidesz több-kevesebb sikerrel, de megpróbálta azokat az egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni, amelyek iskola és iskola között voltak, másrészt meg akarta szüntetni azt a „szabad rablást”, ami a gazdagabb településeken megjelent a rosszabb állapotú települések kárára a gyerekek átcsábítása terén. Ilyen demográfiai helyzetben ez a veszély, és a vele járó szegregálódás újra előkerülhet, ha az állam kilép ebből a feladatellátásból - vélte Csach Gábor, Balassagyarmat polgármestere. Szavai szerint egy hozzájuk hasonló nagyságú, vagy épp falusi településen lényegesen több karbantartási és fejlesztési forrást tudott az állam biztosítani, mint amennyit ők tudtak volna. A legnagyobb baj a mostani rendszerben az őrült mértékű központosítás, s az is, hogy helyben megszűnt a beleszólás például az intézményvezetők kinevezésébe. Ezen szerinte lehet javítani a feladatellátás átadása nélkül is, ha visszajön a tantestület, a diákönkormányzat, a szülői közösség, meg a helyi önkormányzat véleményezési jogköre, ugyanez akár a pedagógiai programok tekintetében is.

Szerinte nem véletlenül óvatosak a településvezetők, amikor ez a kérdés kerül szóba, hiszen sok faluban, városban egyszerűen nincsenek olyan bevételek, amelyekből az iskolákat fent lehetne tartani. Hozzátette: ebben a témakörben az oktatási miniszternek az önkormányzati szövetségekkel is egyeztetnie kell majd.

– Nálunk működik a környék egyetlen kis-iskolája, csak alsó tagozat, 15 gyerkőc jár hozzánk. Lehet mondani, hogy ez nem költséghatékony, de azok a sajátos nevelésű gyerekek, akik nagy közösségben elvesznének, itt kiteljesedhetnek. Mégis, ha az önkormányzatnak kellene előteremteni az intézmény fenntartásának költségeit, akkor kénytelenek lennénk bezárni és szélnek ereszteni mindenkit – fogalmazott lapunknak Csőgér Bálint, a Heves megye határában lévő közel ezer fős Nagyvisnyó polgármestere. – Ezért a kis iskoláért is minden évben meg kell harcolni. Az oktatási törvény szerit jelenleg ha nyolc szülő kéri, vagyis legalább nyolc gyermek megvan, akkor az állam köteles elindítani az iskolát. De a helyiek attól félnek, hogy ha mindenütt a költséghatékonyságot helyezik előtérbe, akkor el fogják veszíteni az iskolánkat. Az önkormányzat nem tudná átvenni és működtetni, hisz az idei évet is 26 millió forintos költségvetési hiánnyal kezdték, ami akkor is tény, ha „papíron” nem tervezhetnek hiánnyal.