Az örök megújuló

GYURIII! – ezzel a címmel és csupa nagybetűvel nyílt meg a kilencven éves Kemény György életmű-kiállítása a belvárosi, új Városháza Galériában, melynek fehér falú tereit a képzőművész színekben gazdag és ikonikus plakátjai töltik meg. A tárlat ráadásul a pálya kezdetétől – azaz a negyvenes évektől – egészen napjainkig követi végig reprodukciókon keresztül Kemény életművét, életét és talán annál is többet.

– Alkotásaiban összesűrűsödik mindaz, ami történt velünk az elmúlt félszáz évben. Ha egy földönkívüli megjelenne itt, és semmi mást nem mutatnának neki, csak Kemény-alkotásokat, majd’ minden lényeges dolgot megtudna és megértene abból, ami velünk történt fordulatos évtizedeinkben – mondta Karácsony Gergely a köszöntőjében a megnyitón. A főpolgármester kitért arra, hogy Budapest mélyen érti Kemény Györgyöt, aki egyszer úgy nyilatkozott: miért ment volna külföldre dolgozni, hiszen ott nincs Lánchíd, nincs Szépművészeti Múzeum, nincs Magyar Tudományos Akadémia, ahol sziával köszönhetne Széchenyi szobrának.

Ezután Fehér Dávid művészettörténész méltatta az alkotó életművét és egyedi stílusát. – Kemény a kezdetektől fogva szabad játéktereket hozott létre, azokban a korszakokban is kereste a játékban megélt szabadság lehetőségeit, amikor a szabadságot erősen korlátozták – mondta a beszédében. Fehér kiemelte, hogy amit látunk, az érzése szerint nem más, mint „művészet tegező formában”, mivel Kemény művészi attitűdjét közvetlenség, nyitottság, fesztelenség, humor és játékosság jellemzi. – Kemény az évtizedek során komoly játékot játszik, ám mindeközben korokon átívelően közvetlen, mintegy „tegező formájú” párbeszédet folytat a művészettörténet kortársként kezelt klasszikusaival Giottótól Dürerig, Delacroix-tól Duchamp-ig – fogalmazott Fehér.

Kemény György életében a művészet korán megjelent: az alkotót gyerekkorában az apja már a Szépművészeti Múzeumba vitte, öt-hat évesen rajzolt, akvarellel festett, de úszott, biciklitúrázott és tőrvívásban is jeleskedett. Hamar eldőlt, hogy a vizuális művészetek felé indul el: felvették a Kisképzőbe, majd a Képzőművészeti Főiskolára, Gábor Pál grafikus pedig egy évig plakáttervezésre oktatta. „Miután rajzolni is, írni és gondolkodni is szeretek kiskorom óta, úgy véltem, vélem, hogy a plakát mindháromra egyszerre ad lehetőséget” – fogalmaz a művész, akinek a főiskola után a pesti utcákon évtizedeken át lehetett látni a filmes, színházi és kiállítási plakátjait, melyekből a jelen tárlat többet is bemutat.

Az első teremben főképp a hatvanas-hetvenes években készült pop art stílusú műveket láthatjuk, melyek közt vannak termékreklámok (Biopon, Sztár Tonik), filmplakátok (Régi idők focija, 451 Fahrenheit) és lemezborítók is, mint a Locomotiv GT 1973-as Bummm! című albuma, mely sárga hátterű képén az együttes nagy hajú, színes ruhákban feszítő tagjai szerepelnek egy füstölgő mozdonykéménnyel, a padlón meg egy robbanni készülő, LGT feliratú mikrofonnal. Hozzá kell tenni, a kép annyira ikonikus lett, hogy 2023-ban a lemez ötvenedik évfordulója alkalmából felfestették 200 négyzetméteres nagyságban és 21 méter magasan a Dob utca 38. szám alatti tűzfalra. Illetve Kemény György 1970-71-ben alkotta meg egyik fő művét, a pop-art szekkóját Kőszeg Ferenc lakásának falaira a Ferenciek terén – a jelen tárlat utolsó termében láthatjuk annak másolatát, mintha csak az eredeti helyszínen lennénk.

A második, 1971 és 1990 közti szekcióban a művész stílust vált: ekkor azt tapasztalta, hogy egyre több színes, pop-art stílusú plakát jelenik meg az utcán, ezért egy nap elővette 6B-s ceruzáját, később Rotring tollját, és fekete-fehér, realista, olykor szürrealista képeket alkotott. Egyik ilyen jelentős művét az 1982-es Az utolsó vacsora című kiállításán mutatta be: ezen a tizenkét apostollal azonos nevű barátait rajzolta meg tollal – ebből pár kép a mostani tárlaton is látható. 1982-től 1990-ig aztán újra színekre vágyott: filctollakkal és pasztellkrétákkal készített arcképeket és plakátokat – a Frissen festve című műve 1985-ben Japánban bronzérmet nyert az első Nemzetközi Plakát Triennálén Tojamában.

1999-ben aztán újabb korszak következett: Kemény ekkor vásárolta meg első személyi számítógépét, hogy segítse Dávid fia iskolai tanulását, de aztán nekiállt azon is alkotni, vagyis az ecsetet, ceruzát, tollat egérre cserélte. Eleinte fekete-fehér rajzokat, úgynevezett mondatviccrajzokat készített, majd színes absztrakt munkákat, melyek közepén a tárgyfotói szerepeltek. Ezután a tárgyakat elhagyta, és már csak a kavargó motívumok maradtak, idén pedig színes, összerakós játékelemekből kezdett el absztrakt szobrokat építeni. Kemény György az élete során mindig megújult, vagy ahogy saját bevallása szerint kilencven éve mindenki nevezi: Gyuri.