Egy F–5-ös vadászbombázó repülőgép ma inkább múzeumba vagy légi bemutatóra illene, semmint a világ legerősebb hadereje elleni harcba. Irán mégis éppen egy ilyen, még a sah idejében vásárolt amerikai gyártmányú géppel ért el látványos találatot március elején: a gép a kuvaiti Camp Buehring amerikai támaszpontot bombázta, majd sértetlenül visszatért Iránba.
A támadás azért lephette meg a légvédelmet, mert a repülő rendkívül alacsonyan és lassan közelítette meg a célpontot. Teherán később már két F–5-ös bevetéséről beszélt.
Az akció kínos volt az Egyesült Államok számára, mert évek óta nem volt példa arra, hogy merev szárnyú repülőgép eltaláljon egy amerikai katonai bázist.
A régi iráni gép sikere azt jelezte, hogy a közel-keleti amerikai támaszpontok védelme korántsem sebezhetetlen. A háború első heteiben Teherán többször is érzékeny pontokat talált el, miközben drónokkal, rakétákkal és kisebb számban cirkálórakétákkal igyekezett túlterhelni az amerikai és szövetséges légvédelmi rendszereket.
A legsúlyosabb csapások egyike a szaúd-arábiai Prince Sultan légibázist érte, ahol egy AWACS típusú amerikai felderítő repülőgép rongálódott meg helyrehozhatatlanul. A több száz millió dolláros repülő radarállomás az amerikai légi hadviselés egyik kulcseleme: nagy távolságból figyeli a légteret, irányítja a műveleteket, és segíti a vadászgépek bevetését. A képek alapján a gép törzse szétnyílt, a farka és jellegzetes radarkupolája a földön hevert.
A Prince Sultan bázis korábban is célpont volt. Egy március eleji támadásban egy amerikai katona súlyosan megsebesült, később meghalt. Egy másik csapásban több tanker repülőgép sérült meg a földön. Donald Trump amerikai elnök a veszteségek jelentőségét igyekezett mérsékelni, de a támadások sora így is azt mutatta, hogy Irán ismételten el tudta érni az Egyesült Államok egyik legfontosabb közel-keleti katonai központját.
A kudarcok egyik oka az lehetett, hogy az amerikai védelem a térségben főként a nagy magasságban, nagy sebességgel érkező ballisztikus rakéták ellen készült.
A lassú, mélyen repülő drónok és a kis magasságban közelítő eszközök ellen nehezebb volt hatékonyan védekezni. Ez feltűnő az ukrajnai háború tapasztalatai után, ahol a drónok elleni védelem évek óta a hadviselés egyik központi kérdése.
Irán a háború elején igyekezett megbénítani a térség amerikai érzékelő- és irányítórendszereit. Jordániában súlyos találat ért egy AN/TPY–2 radart, egy másik hasonló rendszer Szaúd-Arábiában sérült meg, és az Egyesült Arab Emírségekben is támadtak ilyen állásokat. Ezek a drága radarok a THAAD légvédelmi rendszer működéséhez kulcsfontosságúak. Ha kiesnek vagy meggyengülnek, az egész regionális légvédelmi háló nehezebben látja a fenyegetéseket.
A támadások több mint egy tucat amerikai katonai helyszínt érintettek a Közel-Keleten. Találatok érték a kommunikációs és műholdas létesítményeket Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Bahreinben is. Fontos célpont volt az amerikai 5. flotta bahreini főhadiszállása, ahonnan a haditengerészeti műveleteket irányítják. A műholdképek több épület súlyos sérülésére utaltak.
A veszteségek mértékéről máig eltérő képet ad Washington és a nyilvánosságra került adatok sora.
Egyes elemzések szerint jóval több épület, hangár, raktár, üzemanyag-tároló és felszerelés sérült vagy semmisült meg, mint amennyit az amerikai kormányzat elismert.
Az iráni csapások célpontjai között katonai infrastruktúra mellett sportcsarnokok, étkezdék és szállásépületek is lehettek.
Az iráni légvédelem is ért el sikereket. Márciusban találat érhetett egy F–35-ös amerikai harci gépet, nem sokkal az áprilisi tűzszünet előtt pedig Irán egy F–15E Strike Eagle vadászbombázót is lelőtt. A mentőakció újabb veszteségeket hozott: egy A–10-es gép megsérült, két különleges műveleti MC–130J szállítógépet pedig az amerikaiak maguk robbantottak fel.
Irán akár két tucat MQ–9 Reaper drónt is megsemmisíthetett, ami több száz millió dolláros kárt jelent. A háború amerikai mérlege így jóval árnyaltabb annál, mint amit Washington eleinte mutatni próbált. Az Egyesült Államok továbbra is messze erősebb katonai hatalom Iránnál, de a támadások azt bizonyították: pontos célkijelöléssel, drónokkal és kitartó nyomásgyakorlással egy jóval gyengébb ellenfél is komoly károkat okozhat a világ legerősebb hadseregének.
