Háborúk bolygója lett a Föld, a legmélyebb katonai és geopolitikai törésvonal Kelet-Európában húzódik

Nemzetközi konfliktuskutató intézetek és humanitárius szervezetek szerint csaknem ötven aktív fegyveres összecsapás zajlik jelenleg a világban, ezek közül legalább kilenc olyan intenzitású, amely évente tízezernél több ember halálát okozza. Az elmúlt másfél évben több mint százezer civil vesztette életét háborús cselekményekben, miközben a belső menekültek száma 2025 végére elérte a 82,2 milliót - ez modern kori rekordnak számít.

A világ legmélyebb katonai és geopolitikai törésvonala Kelet-Európában húzódik. Az orosz–ukrán háború 2022 februárjában robbant ki Oroszország teljes körű inváziójával, de gyökerei a 2014-es krími annektálásig és a donbaszi háborúig nyúlnak vissza. A konfliktus mára nem pusztán területi háború, hanem ipari méretű, felőrlő küzdelem lett: nyugati elemzőközpontok becslései szerint a halottak, sebesültek és eltűntek együttes száma már csaknem kétmillió. Az orosz-ukrán front több mint ezer kilométer hosszú, a drónhadviselés és a tüzérségi támadások olyan intenzitást értek el, amelyhez hasonlót Európa a második világháború óta nem látott.

Miközben Európa keleti részén állóháború alakult ki, a Közel-Keleten a Gázai övezet vált a világ egyik legsűrűbben dokumentált humanitárius tragédiájává. A 2023. október 7-i Hamász Izrael elleni támadása után kirobbant konfliktusban több tízezer ember halt meg, a térség infrastruktúrájának jelentős része megsemmisült, és a lakosság túlnyomó többsége elmenekült otthonából. Az összecsapás fokozatosan regionális háborús zónává szélesedett, Libanon déli része, a Vörös-tenger térsége, Szíria és részben Irak is a konfliktus katonai peremterületévé vált.

A Közel-Kelet geopolitikai szerkezete eközben átalakulóban van, Irán, Izrael, az Egyesült Államok és a különböző síita fegyveres hálózatok közötti közvetett háború egyre kevésbé marad proxy-háború.

Az ország 2023 áprilisában sodródott totális polgárháborúba, amikor a reguláris hadsereg és a Gyorsreagálású Támogató Erők nevű félkatonai szervezet egymás ellen fordult. Azóta a konfliktus a világ legnagyobb humanitárius válságává nőtt. A menekültek és belső menekültek száma meghaladta a 13–14 millió főt, azaz gyakorlatilag minden negyedik szudáni elhagyta otthonát. Egyes becslések „csak” 60–70 ezer halottról beszélnek, más elemzések szerint azonban – az éhínséget és az egészségügyi rendszer összeomlását is figyelembe véve - a valós áldozatszám a 400 ezret is elérheti.

A konfliktus brutalitása különösen Darfúrban vált extrémmé. ENSZ-jelentések szerint 2026 első négy hónapjában a civil halálesetek több mint 80 százalékát már dróntámadások okozták. Piacokat, kórházakat és menekülttáborokat értek csapások, miközben az ország több régiójában éhínség pusztít. UNICEF-adatok szerint csak Darfúrban ötmillió gyermek került közvetlen életveszélybe, több mint 1300 gyereket öltek vagy csonkítottak meg az elmúlt két évben. A nemzetközi figyelem pedig a zéróhoz konvergál, pedig a konfliktus egyre inkább emlékeztet Szíria legvéresebb időszakára.

A Száhel-övezetben – Mali, Burkina Faso, Niger és részben Nigéria térségében – az iszlamista felkelések több mint húsz éve zajlanak, de az elmúlt három évben új szintre emelkedtek. A térségben államcsínyek követték egymást, a francia katonai jelenlét összeomlott, helyét részben orosz érdekeltségű zsoldoscsoportok vették át. A konfliktus mára több mint négymillió embert kényszerített lakóhelye elhagyására. A fegyveres csoportok falvakat irtanak ki, teljes régiókat vágnak el az állami ellenőrzéstől, miközben a klímaváltozás és az elsivatagosodás tovább mélyíti a válságot.

Közép-Afrikában a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része ismét nagymértékű háborús gócponttá vált. Az M23 nevű lázadó szervezet, valamint több tucat fegyveres milícia gyakorlatilag állandó háborús övezetet alakított ki Ruanda határvidékén. A konfliktus gyökerei a ruandai népirtás utáni regionális összeomlásig nyúlnak vissza, vagyis harminc éve tartanak. Az ENSZ és nyugati elemzők szerint a harcokban ásványkincsek, etnikai törésvonalak és regionális hatalmi érdekek keverednek. A térségben a szexuális erőszak és a gyermekkatonák alkalmazása továbbra is rendszerszintű jelenség.

Az országban 2021-ben vette át a hatalmat a hadsereg puccsal, azóta pedig polgárháborús állapotok alakultak ki. A junta egyszerre harcol etnikai fegyveres szervezetekkel és városi gerillacsoportokkal. A konfliktus halálos áldozatainak száma megközelíti a százezret, hárommillió ember menekült el otthonából, és egész régiók kerültek a katonai kormányzat ellenőrzésén kívülre. Az ország egyes részein a hadsereg légi bombázásokkal próbálja megtartani az ellenőrzést, miközben a gazdasági helyzet egyre katasztrofálisabbá válik.

A Közel-Kelet másik „örök háborúja”, Jemen, itt a harcok több mint egy évtizede húzódnak. A 2014-ben kirobbant konfliktus a húszi mozgalom hatalomátvétele és a szaúdi beavatkozás után regionális csatlósháborúvá alakult Bár a frontvonalak részben befagytak, az ország humanitárius helyzete továbbra is katasztrofális: milliók szorulnak élelmiszersegélyre, és 

Szíria sem lépett ki teljesen a háborúból; a 2011-ben kezdődött felkelés és polgárháború több mint hatszázezer ember életét követelte, és az ország továbbra is fragmentált: török befolyási övezetek, kurd ellenőrzés alatt álló régiók, iráni milíciák és a damaszkuszi rezsim mind jelen vannak.

A nemzetközi konfliktusfigyelő szervezetek szerint a világ erőszakszintje az elmúlt öt évben drámai módon emelkedett. Az ACLED adatbázisa alapján

A konfliktusok közös vonása, hogy egyre kevésbé különül el a frontvonal és a civil tér: piacokat, kórházakat, energetikai infrastruktúrát és menekülttáborokat támadnak; azaz a modern hadviselés egyre inkább a társadalmak működésének totális szétrombolására épül.